Kihirdették az EQUITONE szálcement homlokzatok az építészetben pályázat eredményét
„A szépség és ésszerűség egysége" mottóval hirdette meg tavaly a mára hagyományos, építészek és építészhallgatók munkájának elismerésére hivatott pályázatát a környezetbarát szálcement homlokzatburkolatokat gyártó EQUITONE. A tavasszal meghozott döntést a zsűri a kialakult helyzet miatt szeptember elején online eredményhirdetésen hozta nyilvánosságra. A mezőny legjobbja a budapesti Shopmark üzletközpont felújítása lett.
A kiíró a pályázattal hozzá kíván járulni az egyre inkább elvárt és népszerű, a környezettudatosságot fókuszba állító, felelős tervezői gondolkodás terjedéséhez. Ez is indokolta a tavalyi pályázat fő üzenetének megválasztását. A mottó azt fejezi ki, hogy ugyan az EQUITONE anyag az épületek esztétikájához vitathatatlanul hozzájárul, nem feledkezhetünk meg az épületburok az energiafelhasználásra gyakorolt hatásáról, valamint a tartósságra való törekvésről sem. Mindezt pedig az EQUITONE szálcement burkolat változatos megjelenéssel kínálja felhasználóinak. A már hagyományosan évente meghirdetett pályázaton - az építészek munkájának elismerése mellett - az Etex Csoporthoz tartozó EQUITONE célja, hogy az anyaghasználat változatosságát és az EQUITONE szálcement lapokkal burkolt épületek sokszínűségében rejlő lehetőségeket bemutassa.
Vikár András, Ybl Miklós- és Pro Architectura díjas építész, a zsűri tagja az online eredményhirdetésen így fogalmazott: „Az EQUITONE anyagok méltán egyre népszerűbbek, hiszen azok minősége, megjelenése és felületi kialakítása is jól illeszkedik a mai kor építészeti és műszaki elvárásaihoz, a szakma kezdi felfedezni, alkalmazni. Ez az anyag nem igényel rábeszélést, csupán ismereteket."
Zsűri
Patartics Zorán, Ybl Miklós-, Pro Architectura díjas építész
Tima Zoltán, Prima Primissima-, Ybl Miklós- és Pro Architectura díjas építész
Vikár András DLA, Ybl Miklós- és Pro Architectura díjas építész
Horváth Márk, projekt manager, EQUITONE
Idén a 22 építész és 16 hallgatói pályamű között társasházak és családi házak és más középületek mellett egy bevásárlóközponton is megjelent ez a sokoldalú anyag, amely épület el is nyerte a zsűri legmagasabb elismerését. A 2019 év termései közül a zsűri az első díjjal a budapesti Shopmark Üzletközpont felújításának terveiért Prof. Kertész Andrást DLA és Tóth Tamást jutalmazta.
A pályázat II. díját Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter nyerte a Metrodom Panoráma lakóépüleltért. A zsűri a III. díjat a Kalmár László és Zsuffa Zsolt építészpárosnak ítélte a Budapest III. kerültébe tervezett többgenerációs családi ház terveiért. A különdíjat Prohászka Benedek, Halmosi Erik és Lasztóczi Péter budapesti négylakásos társasháza nyerte.
A 20 hallgatói pályázat közül a zsűri két pályaművet megosztott első díjra értékelte. A hallgatók esetén továbbra is a kiíró elvárása, hogy a pályázó megismerje az anyag alkalmazástechnikáját és annak megfelelően alkalmazza azt bármely iskolai munkáján, vagy kifejezetten a pályázat számára készült tervén. A pályázat egyik díjazottja Jámbor Róbert, Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Kar hallgatója lett (konzulense: dr. Rohoska Csaba DLA, habil. egyetemi docens), aki egy kézműves sörközpontot tervezett Zuglóba. A megosztott első díj másik nyertese Walton Mihály és Zacher Márton, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészmérnöki mesterképzési szak építészhallgató párosa (konzulensük: Szabó Dávid DLA), akik Jászszentlászlóra tervezett paradicsomfeldolgozó üzemet képzeltek el. Mindkettejük munkáját Vikár András DLA, Ybl Miklós- és Pro Architectura díjas építész, a zsűrii tagja méltatta.
Eredmény
I. DÍJ
Prof. Kertész András DLA és Tóth Tamás
Pályamű: Shopmark Bevásárlóközpont, Budapest
Méltatás: Patartics Zorán
Meglátni egy kész épületben egy másik épület lehetőségét – mindezt az ár-érték arány szűrőjén keresztül – nemcsak komoly felkészültséget, de szigorú következetességet is igényel. Az értő szem számára ez a képesség az első, ami az épület láttán feltűnik. Újrateremteni valamit abból, ami devalválódott, hálás és hálátlan feladat is egyszerre. Nem csupán egy épületet kell átformálni, de a befogadókkal a viszonyát is újra kell építeni. Ha az építészeti minőséget méregetjük, szembesülnünk kell a léptékkel. Itt a megszokott nézőpontok nem működnek. Egy ekkora házat nem lehet szemügyre venni, csak mozgás közben megélni.
250 méternyi épület, 650 méter homlokzattal. Kívülről városi térfal, belülről "pszeudo város". Persze, ma már nem jelent újdonságot a bevásárlóközpontok befelé forduló világa. Lehetnénk lemondóak, és beletörődőek, mégis ez az épület hozzájárul a műfajról alkotott képünk árnyalásához azzal, hogy a dobozból térfalat, a városi/közterületi kapcsolatból közteret teremt. A 70 méter széles bejárati homlokzat valóban homlokzat. Erre az egyetlen feladatra komponált felület és fedett átmeneti tér, amolyan 180 fokban működő mágnes. A hazai előképekhez képest a bejárati homlokzatnak ez a sallangmentes, mégis rangos, épületléptékű megoldása újszerű, némiképpen a repülőterek viselkedését idézi – nem ok nélkül. Biztosak lehetünk abban, hogy a város felé tett gesztus üzletileg is megtérülő, jó befektetésnek bizonyul majd.
A többi homlokzat a korábban a környezete felé közömbös dobozból kiegyensúlyozott és jól ritmizált térfallá lényegült át. A homlokzatképzés eszközeinek száma imponálóan kevés, mégsem marad bennünk hiányérzet. A homlokzatok ereje éppen abban van, hogy képes mindössze egy monokróm színpárral és néhány ismétlődő struktúrával arányosságot és ritmust vinni a komponálásba. Úgy szűkszavú, hogy közben nagyvonalú. A tervezők biztos kézzel oldották meg a feladatot.
A fehér-antracit komponálás a kisebb épületek – főleg a családi házak – tervezésében ma trendi módszer, ami esetenként jó eredményre vezet, legtöbbször azonban csak manír. Ezen a házon egészen másról van szó: ez fekete-fehér "színezés" a láttatás és a nem láttatás társításai. A fehér előrelép, a sötét háttérben marad. A módszer mögött olyan optikai tervezői stratégia húzódhat meg, amivel a tervezők könnyedén megoldották a lépték, a hangsúlyozás, az arányosság, a monotónia kihívásait. Külön fejtegetést érdemelne, ahogyan a választott eszköztár a belső terekben tovább finomodik. Ebben a játszmában az EQUITONE csak egy eszköz ugyan, de olyan eszköz, ami kiválóan alkalmasnak bizonyult a tervezői stratégia megvalósításában.
A Bíráló Bizottság a Shopmark Üzletközpont tervezőinek munkáját I. díjjal jutalmazza.
II. DÍJ
Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter
Pályamű: Metrodom Panoráma, Budapest
Méltatás: Tima Zoltán
A milánói „Bosco Verticale" megépülése óta már csak idő és vállalkozó kedvű ingatlanfejlesztő kellett ahhoz, hogy a műfaj nálunk is megjelenjen. Az újpesti épületegyüttes tervezői ugyanakkor nagyon jól találták meg a formai egyensúlyt és a karakteres – a budai hegyekből is jól látszó – tornyok megjelenésében mégiscsak az architektúra – a kétszinten összefogott emeletek váltakozó ritmusa – dominál. Ez majd biztosan változni fog a most még csak nyomokban látható növények megerősödésével, de az már most is látszik, hogy a növényzet - a milánói példához hasonló – túlburjánzását kordában lehet tartani. Külön említést érdemel az épület részleteinek magasszínvonalú kidolgozása és megvalósítása, valamint a budapesti lakóépület fejlesztésben ritka példának tekinthető belsőépítészeti munka.
A pályázat II. díját az újpesti Panoráma lakópark épületének tervezői – Hajnal Zsolt és Kendelényi Péter – nyerték el.
III. DÍJ
Prohászka Benedek, Halmosi Erik és Lasztóczi Péter
Pályamű: Négylakásos társasház, Budapest
Méltatás: Tima Zoltán
A négylakásos lakóház elsősorban a karakteres külső megjelenésével hívja fel magára a figyelmet. A már-már középület színvonalú homlokzati szerkesztés és anyaghasználat sajátos megjelenést biztosít ezen a zömmel a XX. század utolsó dekádjaiban beépült, Sasad és Farkasrét találkozásánál lévő lakóterületen. A tervezőcsapatnak nem ez az első – az Equitone anyaghasználatot magas színvonalon bemutató – épülete, korábban a Rókahegyi családi házuk ugyanitt I. díjat nyert. Ez a következetes tervezői munka mindenképpen és ismételten elismerésre méltó. Semmiképpen sem az ünneprontás miatt, inkább csak a teljesebb kép érdekében meg kell említsem azt az építészeti ellentmondást, amit a példásra sikerült „csomagolás" és a beleerőltetett funkcionális tartalom okoz. A kevesebb itt is több lett volna.
A pályázat III. díját az egyedi hangvételű Komondor utcai lakóházzal - Prohászka Benedek, Halmosi Erik és Lasztóczi Péter építészek– nyerték el.
KÜLÖNDÍJ
Kalmár László és Zsuffa Zsolt
Pályamű: Több generációs családi ház, Budapest
Méltatás: Patartics Zorán
Kalmár László és Zsuffa Zsolt idehaza nem elterjedt módját választotta a kétlakásos lakóépület térbeli szervezésének. A lakások egy-egy külön szintet foglalnak el. Kézenfekvő elkülönülés ez, és a két egység eltérő térigényére ugyancsak adekvát válasz. A hazai építtetői gyakorlatban azonban ritka. Feltételezzük, hogy a két lakás tulajdonosa különbözőképpen viszonyulhat a kertkapcsolat igényéhez. Ennek révén azonban a nagyvonalúság dominálja a lakásokat, és belőle fakadóan az épületet is.
A lakások nem elsősorban a méretükből következően, hanem "genetikailag" tekintélyesek – a méretes és nagyvonalú terek szinte felsorakoznak az üvegfalak mögött. A lineáris térsor és a környezet viszonya határozott állásfoglalás, amit a két szint e tekintetben azonos alapállása megerősít, a felső szint hátralépése pedig finomít. Ez a hátralépés nem egyszerű lépcsőzés. A homlokzat kiteljesedik a húzott arányú loggiában, amely rétegessé teszi az épület frontját és intimebbé a felső lakás kapcsolatát.
Az épület hátráló emelkedése konzekvens. Nem csak a szintek között, de a beépítésben is felismerhető. Egyfajta építészeti "testbeszéd", ami jól tükrözi a tervezők alapállását arról, hogyan is képzelik el a lakások, az épület, a telek és az utca viszonyát, és ez a lejtős terep fényében evidenciaként hat. Az épületből kiolvasható az ismert szerzőpáros. A letisztultság, a nagy műgonddal alakított részletek, és a folyamat szeretete Janáky Istvánt idézik meg – nem a megoldásokban, hanem a vonzódásban.
Az EQUITONE építészeti pályázatokon sohasem volt elsőrendű szempont a felhasznált anyag mennyisége, sokkal inkább az építészeti gondolat, és az anyag szerepe ebben. Ezen a házon a szálcement burkolat szinte alig észlelhető, mégis jelentőséggel bír. A tervezők azokon a helyeken alkalmazták, ahol nem az épület testét akarták megmutatni, hanem a felületet, ott, ahol a minőséget a közelség igényli, és ahol a minőségez az üvegfelületek határozzák meg.
A Bizottság a sokrétűen szofisztikált tervet és az ehhez méltó minőséget Különdíjjal ismeri el.
