A könyv jövőjéről
A 21. században a nyomtatott könyv jövője megkérdőjeleződött. Sorra jelennek meg cikkek és tanulmányok a könyvet helyettesítő lehetséges digitális megoldásokról, abban azonban a legtöbb kutató egyetért, hogy a könyv halála valószínűtlen jóslat. Umberto Eco és Jean-Claude Carrière 2010-ben megjelent könyvükben (Ne remélje, hogy megszabadul a könyvektől) több érvet is találnak a könyv eltűnésének cáfolatára. A technológiai fejlődés ugyan gyorsan halad, de szinte évtizedenként le kell cserélnünk a hordozókat, amelyekről azt hittük, hogy tartósnak bizonyulnak. Így járt a mágnesszalag, a CD és a DVD is eltűnik lassan. Az egyetlen tartós hordozó még mindig a könyv, aminek olvasásához nincs szükség újabb gépekre, sem más energiára, például áramra.
Az új könyvek nyomtatásának visszaszorulásával azonban nem szűnik meg az a hatalmas mennyiségű könyv, ami ma a könyvtárak, illetve a családok könyvespolcain áll. A használt könyvek tovább élik életüket - hiszen a kézbe fogható, ízes, szagos, gyűrhető papírra igényünk van, amit semmilyen más adathordozó nem helyettesíthet.
Egy antikvárium a használt könyvek további életének ad helyet. Itt nem a legújabb bestsellert keressük, vagy azt a méregdrága, hatalmas albumot, amit aztán soha senki nem fog levenni a polcról - hanem igazi olvasnivalót, gyerekkorunk rég eltűnt kedvencét, a költőt, akinek új kötetére sose volt elég pénzünk, vagy csak egyszerűen valami könnyedet, amit olvashatunk a buszon a tömegben, és nem kell attól féltenünk, hogy összegyűrődik.
Az épület működéséről
Az épület funkciója antikvárium és egy azzal együttműködő könyvrestaurátor-műhely. Az elsődleges funkció kereskedelmi: az üzemeltető cég fő profilja használt könyvek vétele és eladása. A földszinten, a belső udvaron kialakított teraszhoz kapcsolódóan kávézó működik, elsősorban a vásárlók számára. Egyedi könyvek mellett az antikvárium teljes hagyatékokat is felvásárol. Az összes könyv számítógépes nyilvántartásba kerül, ami az interneten kereshető, így a kínálat szélesebb vásárlói körhöz tud eljutni.
A könyvrestaurátor-műhely egyrészt a megvásárolt idős és értékes könyvek állapotát javítja az eladás előtt, másrészt külső munkákat is vállal – múzeumok, levéltárak anyagainak restaurálását. Emellett a műhelyben megfigyelhető a könyvkötés és restaurálás munkafolyamata, szakkörszerű látogató-órák keretében, amikor az érdeklődők akár saját kezűleg is köthetnek könyvet. Az üzlettér nagyobb alapterületű földszintje - ami a terasszal jó időjárási viszonyok esetén össze is nyitható - különböző kisebb léptékű kulturális rendezvényeknek (írótalálkozó, dedikálás) is otthont adhat.
A könyvrestaurációról
„Habent sua fata libelli” - „A könyveknek megvan a maguk sorsa” - mondja a latin szállóige. A könyvrestaurátor mestersége arról szól, hogy ezek a tárgyak méltóképpen megőrizhessék értéküket. A könyvrestauráció célja, hogy a restaurált tárgy a lehető legtöbbet őrizze meg, vagy nyerje vissza eredeti információtartalmából, hitelességéből, történeti, művelődéstörténeti és művészi értékéből. (A könyv-, és az épületrestauráció között komoly párhuzamok figyelhetőek meg - a műtárgyak és a műemlékek helyreállítása vagy konzerválása hasonló kérdéseket vet fel és vitákat vált ki a szakemberek körében.) Alapelvei az eredeti anyagok, információk védelme, a visszafordítható beavatkozások, korhű anyagok és technológiák alkalmazása, illetve a beavatkozások pontos dokumentálása.
A helyszínről
A terv helyszíne Budapest, az V. kerület déli része, a Szerb utca 11. szám alatti, ma üresen álló, keskeny foghíjtelek. A Múzeum körút környékén köztudottan sok antikvárium és könyvesbolt koncentrálódik, amelyek egymás forgalmát is növelik, így üzletpolitikailag jó döntés lehet a kiválasztott telek. Ez a belváros egyik utolsó beépítetlen foghíja: ez elsősorban az alapterületi adottságoknak köszönhető, hiszen a középkori városszövetet őrző, kiugróan keskeny és mély területre nehéz reális és gazdaságos beépítési tervet adni. A környéket a teljes V. kerülettel együtt a világörökség részének pufferzónájává és műemléki környezetté minősítették.
A beépítésről
A telek mélysége 32-35 méter, szélessége közel 7 méter. Az épület a csatlakozó tűzfalakhoz azokat takaró tűzfallal csatlakozik, a szomszédos bérház udvarához pedig keskeny belső udvarral. A beépítés U alakú, a belső udvar a hasonló méretű, szomszédos csatlakozó udvar légterét egészíti ki, megfelelő bevilágítást és átszellőzést adva mindkét teleknek. A kialakuló védett, csendes belső átrium a földszinti kávézó teraszaként működik.
Az épület alaprajzi, horizontális értelemben két részre bontható: a délnyugati telekhatár mentén a telek teljes mélységében benyúló üzlettérre (traktusszélesség 4,50 méter) és két kiszolgáló tömbre, amelyek a szomszéd tűzfalakhoz csatlakoznak (traktusszélesség 3,00 méter). Az üzlettér a foghíjtelek jelenlegi térarány-viszonyait idézi - megtartva annak mélységét, még keskenyebb keresztmetszeti szélességgel. Az épület metszeti, vertikális értelemben három részre tagolódik: a teljes telket elfoglaló pinceszintre (beépítés 100%), a 4 szint magas üzlettérre (beépítés 80%), és a legfelső szinten elhelyezkedő tetőtéri műhelyre.
A könyvesfalról
A terv alapját a délnyugati telekhatár mentén álló tűzfal és a belőle kialakított könyespolc – könyvesfal képzi. Ez a fal koherensen végighúzódik az összes szinten, a pincétől a tetőtérig, polc és egyben tartószerkezet is. A fal merevségét félpillérek adják. A könyvek hozzáférhetőségét biztosító galéria-folyosók minden szinten végigfutnak.
Az architektonikus, hatalmas polc egyrészt az épület alapja és biztos pontja, tartószerkezeti és vizuális értelemben is, hiszen az üzlettér minden pontjáról belátni, összekapcsolja és folyamatossá teszi a különböző tereket. Másrészt viszont ez az egyetlen véletlenszerű, organikus elem - a ház kemény szerkesztésű, szinte rideg fehér beton és üveg felületeivel szemben folyamatosan változó, esetleges felülete színeivel, textúrájával domináns szerepet játszik a belsőben. Sőt, a határoló falakon túl is meghatározó, mivel az udvari és utcai üvegfalak teljes belátást engednek rá, maga a fal adja az üzlet reklám-, és kirakatfelületét is.
A közlekedésről
Az antikvárium fő közlekedési magját egy egyeneskarú lépcső adja az udvar függönyfala mellett, ami az üzlettér összes szintjét felfűzi. Ez egyfajta reprezentatív lépcsőház, a klasszikus bérházak főlépcsőházának megfelelője, amit a vendégek, tehát az üzletbe látogatók használnak. A lépcső szerkesztése független a ház elsődleges tartószerkezetétől, a teret behálózó gerenda-, és pillérrács rendszerétől, ránehézkedés helyett beleszövődik az átkötések közé. Ahogy szintről szintre feljebb jut az ember, úgy válik a tér egyre nyugodtabbá, csendesebbé, egyre inkább a sajátjává.
A hátsó traktusban található kiszolgáló lépcsőház a személyzeti szintek elérésére, illetve menekülésre szolgál. Ez a lépcsőház bizonyos szempontból hasonlít a bérházak cselédlépcsőjére: az üzlettér érintése nélkül, függetlenül használható, elválasztja a vásárlók és a dolgozók forgalmát. A raktár és a műhely nem publikus funkciók, azok a szintek csak ezen a lépcsőn, illetve az akadálymentességet biztosító liften közelíthetőek meg.
A homlokzatról
A forgalomcsillapított Szerb utcára néző üveghomlokzat kirakatként működik, a járókelők beláthatnak a könyvesfalra. Erre a hatásra erősít rá a földszint teljes szélességben nyitható, üvegezett portálja, amelynek révén az üzlet jó időben összekapcsolható a köztérrel. A tömör homlokzati szakaszokat beton kéregpanel burkolja, nyugodt felületként az eklektikus városszövetben; részletezettségét vízszintes sávozottság adja, ami véletlenszerű ritmusával a könyvesfal dinamikáját idézi.
Kóródy Anna
Antikvárium és könyvrestaurátor műhely - diplomamunka
tervező: Kóródy Anna
tervezés éve: 2011
bruttó szintterület:1192 m2
Helyszín: Budapest Szerb utca 11.
opponens: Kalmár László
Konzulensek:
építészet: Klobusovszki Péter DLA
tartószerkezetek: Dr. Visnovitz György
építéskivitelezés: Rostás Zoltán
épületgépészet: Dr. Kontra Jenő
épületszerkezetek: Reisch Richárd
épületvillamosság: Szabó Gergely