Lezárult a budapesti Szent György tér és Dísz tér újragondolására kiírt tervpályázat. A Budai Várnegyed szívében található terület megújítására a pályamunkákat május 29-én éjfélig adhatták postára a résztvevők. A teljes alkotói szabadságot biztosító pályázatra beérkezett anyagokból végül hét pályamunka került megvételre összesen 22 millió forint értékben.
"Kiváló ötleteket tartalmazó, igényesen megfogalmazott pályázatok sorakoztak fel a bíráló grémium előtt a februárban meghirdetett Szent György tér és Dísz tér ötletpályázaton." – mondta Füleky Zsolt a Miniszterelnökség Építészeti és Építésügyi Helyettes Államtitkára, a Bíráló Bizottság elnöke. "A Világörökség területén álló - a második világháborús és azt követő pusztítások nyomait még ma is magán viselő - Szent György tér és Dísz tér hasznosítására kiírt pályázatra 27 pályamű érkezett be, melyből 20 bizonyult érvényesnek. Ezek közül 7 részesült megvételben összesen 22 millió forint értékben." – fejtette ki Füleky Zsolt.
Az ötletpályázat részletes eredményei bejelentkezés után megtekinthetőek a szentgyorgyterpalyazat.hu oldalon, ahol a pályázat zárójelentését szintén elérhetik a regisztrált pályázók.
A Miniszterelnökség felhívására a Lechner Tudásközpont által kiírt, azonosító kóddal ellátott anonim ötletpályázat célja az volt, hogy a tervezési szabadság biztosításával felkutassa a budavári Szent György tér és Dísz tér hasznosítására, funkcionális és eszmei megújulásának lehetőségeire megfogalmazható legjobb válaszokat. A díjazásban részesült urbanisztikai-építészeti megoldások bírálatánál fontos szempont volt a fenntartható, a várra vonatkozó hosszú távú fejlesztési tervbe illeszthető koncepció. A pályázatoknak az értékőrzés és értékteremtés aspektusa mellett a funkció, a városszerkezetbe illeszkedés, a látvány és az energiahatékonyság követelményeinek is meg kellett felelnie.
A Bíráló Bizottság a bírálatok során a beérkezett és a bontás során érvényesnek tekintett pályaműveket többször áttekintette. A Bíráló Bizottság összességében a pályázatot eredményesnek, azonban hasznosíthatóság szempontjából csökkent értékűnek ítélte. A Bíráló Bizottság a bírálat során figyelembe vette, hogy a benyújtott pályaművek mennyiben segítik a Kiírót az ötletpályázati kiírásban rögzített céljainak elérésében, ezért a pályaművekben javasolt megoldásokat komplexen az ötletpályázati kiírásban rögzített részletes elvárások teljesítése szerint értékelte.
A pályázat hozzásegítette a Bíráló Bizottságot ahhoz, hogy az ötletek sokaságában kikristályosodjon álláspontja: mik azok a szilárd pontok, amelyek mindenképpen követendők lennének a további tervezésben. Az értékelés során a vár és a táj kertművészeti, történeti összefüggéseit, annak szellemi és kultúrtörténeti tartalmát vette alapul a Bíráló Bizottság. A budai Várnegyed történeti értékei, szellemisége, méltósága elvárt védelmének fontossága abban is megnyilvánul, hogy jogszabályi szintű védelem gondoskodik róla. A Várnegyed egyszerre műemléki jelentőségű, világörökségi és kiemelten védett régészeti terület, egyedileg védett műemlékek nagy sűrűségű összessége, valamint nemzeti emlékhely. Ennek része a térfalak és a szabad tér kapcsolata, annak atmoszférikussága. A múlt örökségéből és a mai helyzetből felfejthető a hely szellem(miség)ének, karakterének lényege, amihez a mai látogató lelkileg és szellemileg kapcsolódni tud, miközben a mozgás által állandóan alakuló fizikai térösszefüggésekben mozog.
A pályaművek lényegében néhány típusba sorolhatók:
Az első két fő típus két-két alcsoportra bontható, attól függően, hogy a Honvéd
Főparancsnokság és a Honvédelmi Minisztérium tömbjének bontását vagy megtartását javasolják.
Kétségtelenül nehéz feladat megragadni a vár ezen területének valós mondanivalóját és üzenetét. Ma nincs koherens tartalma, nincs szervező ereje, feldúlt állapotban van. Ennek a sokknak alapja az a történelmi folyamat, amely a pompás építkezések és a mindent maga alá temető pusztítás okozott. A feszültség a művészetek által áthatott élet késztette építkezés és az életet tagadó háború, békétlenség és pusztítás közt feszülő dráma. A mai helyzetében pedig kifejeződik a ma emberének állapota, tud-e, akar-e foglalkozni identitásával, tudatalattijában is múltjában gyökerező jövőjével, van-e jövőképe?! És ez a tér még ennél is összetettebb kérdéseket tesz fel, aminek megválaszolásához a várnak a városban, az országban betöltött szerepét is hozzá kell gondolni, és nem is egyéni indíttatásból, hanem interdiszciplináris módon, humanista megközelítéssel.
A pályaművekre általánosan jellemző, hogy „csak a tervezési területként” meghatározott egységben gondolkodik. Ebből az objektumszerű, vagy lokális tervezési felfogásból adódik paradox módon, hogy általános építészeti válaszok születnek a hely sajátosságát kevésbé értelmezve. A külső érzékelésen átszűrődő, a belső transzmutáción eszenciává váló belső képek helyett ide nem illő előképeket látunk. Az egyéni válaszok kérdéselőzményei leszűkítettek, szakági, érdeklődéskör, egyéni attitűd szerint. Kevéssé szelíd és szociális érzékenységet sejtető. (Szociális alatt a klasszikus társadalmi összefüggésrendszert értve – vagyis kulturális, gazdasági és igazgatási szempont hármasságában feltenni és megválaszolni a kérdéseket, nem csupán építészeti szempontból.) Annak szakmai és szellemi megragadása hiányzik, ahogy a vár mint „sziget” emelkedik ki a Duna völgyéből, kissé leválva a Budai-hegyek láncolatáról. Ennek a morfológiának a festői drámaiságára épül mint korona a királyi vár. Ilyen hely kevés van a világon. És ennek platója, központi tere áll ma itt „üresen” minden értelemben. A szerteágazó összefüggések finom szövetén való átlátás hiányzik legfőképp a pályaművekből.
A feladat kétségtelenül nehéz. Ahhoz, hogy választ lehessen adni, nem elég
tömegvázlatokban gondolkodni, tudni kell teret szervezni, ahol jól érezzük magunkat, ahol nem erőltetődik ránk helytől eltérő gondolat, inkább megérint a hegy tetején a horizontális és vertikális metszéspontjának alkotásra serkentő feszültsége. Épp ezért nehezen értelmezhetőek azok a munkák, amelyek csak a térfalakkal, funkciókkal foglalkoznak, meghagyva vákuumként – ebben az értelmezésben – a köztes teret. Vagyis a perifériát fogalmazzák meg a centrum nélkül. Ritkábban fordítva. Látható, hogy nehéz valami múltbeli emlékképhez ragaszkodni, mert melyik múltról beszélünk? Sokan idézik Széchenyi idevágó gondolatát: „A múlt elesett hatalmunkból, a jövendőnek urai vagyunk. Ne bajlódjunk azért hiábavaló reminiscentiákkal […] Sokan azt gondolják: Magyarország - volt; - én azt szeretném hinni: lesz!”
Kiemelt megvétel
1. S-TÉR Kft. (építész: Benkő Anna Ágnes, Csík Nóra, Gulyás Viktor Soma, Kelemen Edmond István, Nagy Lili Anna, Nyitrai Katalin Laura, Sógor Gabriella Alexandra, Szekercés Ivett, Thurnay Júlia Anna, Varga Viktória Lilla)
2. Építész Stúdió Kft.
3. CET BP. Kft. (Csomay Zsófia, Eke Dániel, Szijjártó Csongor, Gyüre Borbála, Heckenast Judit, Ránki Soma, Takács Ákos, Magyari Mátyás, Hamvai Kinga)
4. PLANT-Atelier Peter Kis Kft. (Demény Ilka, Kis Péter, Molnár Bea, Sinkovics Brigitta, Tóth Anikó)
Megvétel
1. Studio Kvarc Kft.(Simon Mónika, Haraszti Livia, Incze Sándor, Császár Szabolcs, Hegedűs Anett, Nagy Elemér), Matus István
2. Zilahi Péter, Németh Zoltán, Greksza András