NKE környezetének rendezése, Zoboki Gábor és Szabó Gábor I. díjas terve

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem környezetalakítására kiírt ötletpályázatot a Zoboki Gábor DLA építész és Szabó Gábor tájépítész vezette csapat nyerte meg. Koncepciójuk a történeti kert hangulatát és lényegi elemeit kortárs módon fogalmazza újra, gyűrűs elrendezésben, a környező városszövet felé sugárirányú kapcsolatokat képezve.

Részlet a műleírásból

Építészeti, környezetalakítási koncepció

Pályázati javaslatunk célja, hogy ne csak környezetalakítási, hanem városépítészeti választ is adjon a kérdésre. A tervezői team összeállításában és a feladatra adott válaszban urbanisztikai - örökségvédelmi - tájépítészeti átfogó szemlélettel közelítettünk a megoldandó kérdésekhez. A főtengelyek és a gyűrűs rendszer által meghatározott térstruktúra szervező eleme a Campus körút, mely a történeti kertrészt lehatárolja a mai beépítéstől, és az összes működő elemet összefogja. A Campus körúton belül jön létre a park érzékeny hálózata, amely visszaidézi a történeti kert szerkezetét, szentimentális elemeit, feltárulásait, hangulatait és növénykiültetéseit.

A kerttörténeti rekonstrukció koncepciója – történeti áttűnések egy mai kertben – a szentimentális tájképi kert lényegi elemeinek, hangulatának újrafogalmazása és visszaállítása.

A kertrekonstrukció elemei:

• szentimentális tájképi kerti hangulatok, legfontosabb feltárulások („vue”-k) felidézése,
• a növényzet jellegének visszaállítása,
• területi rekonstrukció a tónál,
• kerti utak és a szentimentális kert térszerkezeti jellegzetességeinek visszaidézése,
• pontszerű, megtartott, illetve rekonstruált, visszaállítandó elemek (kutak, szobrok emlékművek, megtartása, illetve visszaépítése „eredeti” helyükre),
• kerthasználati igazodás a történeti múlthoz (közpark és oktatási színtér).

A park térszerkezetét az „évgyűrűs” szerkezeti-funkcionális elrendezés jellemzi, a gyűrű elemei kívülről befelé haladva a következők:

• megközelítés, parkolás területe (forgalmi utak menti külső gyűrű),
• egyetemi főépületek gyűrűje (régi és új épületek),
• széles Campus körút,
• kerti fő- és mellékutak, parki funkciókkal, pavilonokkal,
• Dísztér, a kert középpontja, szíve

Az évgyűrűs rendszerben sugárirányú kapcsolatok biztosítják a környező városi szövettel való összeköttetést. A három legfontosabb bejárati tengely egy pontban metsződik, mely kijelöli az országzászló helyét a Dísztéren. A három bejáratnál a park fogadó pontjait városi térként fogalmaztuk meg. A főbejárati térhez a Campus körúton belül kialakított Campus tér a park központi szervező tere, az egyetemisták és parklátogatók találkozóhelye. A Dísztér az Orczy kert „szíve”, a Ludovika Akadémia létesítésével egyidős, nyitott füves térség.

A park funkciója kettős:

• Campus kert – mely az oktatási intézmény hétköznapjainak külső tere és ünnepélyes eseményeinek befogadója,
• városi szintű közpark – mely a városlakók, parklátogatók részére biztosít sokszínű rekreációs, kulturális és sport funkciókat.

A parkon belül több használati zóna alakul ki, városias és nyugodtabb területek, amelyek gyalogos sűrűsödéseit teresedésekkel és funkcionális pavilon épületekkel erősítettük.

Egységes építészeti összképet akartunk teremteni. A parkban elhelyezett pavilonok XXI. századi kortárs építészeti szobrok. A zöld környezetben élénk színekkel megjelenő „tér-játékok” funkcionális szereppel bírnak (madárházak, tanuló „odúk”, stb.). A visszaállítandó épületek („csónakda”, kápolna) idézik és megtartják a történeti kertben létezett néhai épületek térarányát, méretrendjét, de vállaltan „mai” házak.

A park üzemeltetésének műszaki megoldását fontos tervezési szempontként vettük figyelembe és megfelelő nagyságú logisztikai fenntartó területet biztosítottunk erre a célra az északi oldalon.

A Bíráló Bizottság értékelése
7. számú pályamű

A pályamű legfontosabb kérdését, a Ludovika tér főtengelyét sajátos módon kezeli. A Ludovika épületet feltáró fő gyalogos forgalom a tengelybe kerül. A főtengellyel párhuzamos gyalogutakat jelöl a Múzeum bejárata és az Orczy park két épület közötti bejárójának vonalában. Azonban ez a történeti előzményeknek is híján lévő, erőltetett párhuzamosság öncélú. Ugyan majdnem megfelel a valós gyalogos forgalom igényeinek, de éppen a formalista megoldás miatt érzéketlen, leegyszerűsítő. A javasolt megoldás azt jelenti, hogy a téren az átalakítás volumene nem nagy, ugyanakkor teljesíti a térrel szembeni alapvető elvárásokat, de funkcionális értelemben nem ad többletet. A megoldás nem törekszik túlzásokra. Megtartja a jelenlegi növényi állományt.

Az Orczy kert esetében határozottan állást foglal a tájképi stílus elvetése, átértékelése mellett. A történeti szerkezet és a funkció mai nyelven történő megfogalmazására tesz kísérletet, viszonylag szép és hasznos végeredménnyel. Az útrendszer helyenként korrigálásra szorul, de hierarchiája jól átgondolt.

A Nagyvárad téri aluljárótól való bevezetés jó megoldás. A tervező itt sem engedi meg a túlzásokat, ugyanakkor építészetileg megfogalmazza a bevezetés irányultságát. A híd megérkezése és bekötése jó megoldás. Teret biztosít a hallgatók alakzattá rendeződésének, az igényeknek megfelelő módon vezeti át őket az oktatási épületekhez. A lovas útvonalat úgy szervezi, hogy a dísztéren ne nyúljon túl, azonban a gyalogos úthálózat szerkezete miatt sok a zavaró keresztezés. Ugyan túlzottan merev vonalvezetést jelöl, ami egy későbbi tervezés során korrigálható.

Figyelembe veszi a kert történeti rendszerét, azonban 21. századi módon egyéni ízű pavilonokat és bútorzatot álmodik a ligetes parkba. A tanuló odúk, madárház és egyéb pavilonok szellemesek, az egyetem számára bizonyára hasznos építmények (bár üzemeltetésük többletfeladatokkal jár). A terv egyértelműen elbillenti a hangsúlyt az egyetemi használat irányába, de nem zárja ki a külső közönség pihenését és a parkban való jelenlétét. A csónakház építészete ugyan felidézése más külföldi építészek megoldásainak, azonban a park egységes építészeti megfogalmazásának szerves része. Az országzászló hely kijelölése hangsúlyos pontba kerül és a fő irányokból jól látható pozícióban van.

A rendőrtiszti emlékmű elhelyezése a múzeum vonalában alulhangsúlyozott, ugyanakkor az egyetemi ünneplési szokás kialakításának egy megfontolandó ötlete.

A pályázat költségszintje közepes.

Összességében számos korszerű gondolatot tartalmazó pályamű, mely egyértelműen az egyetemi használatot igyekszik kielégíteni, ugyanakkor nem zárja ki a külső közönséget sem. A pályamű újszerű megoldásaival olyan javaslattal él, ami a leginkább tud igazodni a nagy múltú építészeti értékekhez azoknak értékeit építészeti és tájépítészeti eszközökkel kiemelve. Ugyanakkor a tájképi stílus elvetése a történeti kertben nem indokolt. A Bíráló Bizottság a legtöbb értéket felmutató pályaműnek tekinti a tervet, ezért első díjban részesíti.