Székesfehérvár, Nemzeti Emlékhely fejlesztése
III. díjban részesült 29. számú pályamű
KÖZTI Zrt.
tervező: Skardelli György
III. díjban részesült 29. számú pályamű KÖZTI Zrt.
tervező: Skardelli György
munkatársak: Borbély András, Csízy László, Kelemen Bálint, Petri Dávid
Részletes bírálat
A terv formálásában a bazilika egykori hajójára emlékeztet, bárka formával utalva történelmünk zivataros századaira, kataklizmáira és a megújulás reményére. A jól kigondolt szimbólum az építészet primer médiumával, a téralakítással teszi magát érthetővé.
A meglevő városépítészeti struktúrához igazítja az új emlékhelyet, amely egyszerre védőépület, szakrális és közösségi tér, illetve múzeum. A pontszerűen lyuggatott, alapvetően tömör és semleges téglaépület tömege léptékében kiemelkedik a városszövetből, kissé túlzóan „jelöli” az egykori bazilika lenyőgöző méretét.
A hajó-szerű tömeget körülvevő üvegfödém rálátást ad a romokra, de a romkert melletti sétányt is integrálja: a tömegszerű épület az üvegfödémben úszva jelenik meg, mint „komp a vízen”.
Az új épület semlegesen viszonyul a romterülethez. Határozott íves falai a lehetséges alapozási felületeket használják, ezért esetenként szervetlenül kapcsolódnak a romokkal, mégis az üvegfödém alatti romok látványa összességében az értelmezést kiegészíti. A belső térbeli körüljáró ugyanakkor megfelelő és méltó rálátást, értelmezési lehetőséget ad.
A bazilika építészeti értékeinek bemutatásánál a meglévő romokat használja fel elsődlegesen, visszaállítja a bazilika eredeti oltárainak használati lehetőségét, és visszahelyezi eredeti helyére a Szent István szarkofágot – amely régészeti szempontból vitatható. Kiemelendő, hogy lefedi és a további kutatás számára megvédi és feltárhatóvá teszi a Mátyás-kori szentélyt.
A belsőépítészeti megvalósításra tett javaslat összhangban van az építészeti koncepcióval. Az épületet a térszinten keretező üvegfedések és gyepfelületek attraktívak és jól elválasztják az átmenő gyalogos forgalmi burkolattól az épületet. A Lux-féle épületegyüttes elé helyezett lépcső az épületre kissé rászorul, s ezzel zavarja annak előterét.
A tervvel kapcsolatban felmerül a megvalósíthatóság kérdése: egy ilyen volumenű zárt múzeum felépítése a rendelkezésre álló anyagiakból korlátozottan vagy csak további ütemekkel valósítható meg. Az „épület” tervezett hasznosítása épületgépészetet igényel, ami külön üzemeltetési költség, így az üvegfödémmel együtt a pályamű vélhetően jelentősen túllépi a rendelkezésre álló költségkeretet.
Összességében: nagy erénye a tervnek a semleges, visszafogott, de a meglevő struktúrához jól igazodó építészeti nyelvezet, amely méltósággal teli történelmi belső teret hoz létre, az emlékhely funkciónak méltó megfogalmazása.
Örökségvédelmi szempontból kifogásolható, hogy a nagyméretű védőépület túlontúl ráépül városi környezetére, elsősorban a Lux-féle mauzóleum épületére. (A védőépület kis mértékű „szűkítésével” is alkalmas lehetne még a Mátyás-szentély megvédésére.) Kifogásolható továbbá, hogy az épület alatti romterület a közforgalmú gyalogos útról még csak részlegesen sem látható. Hiba a Szent István szarkofág áthelyezése és problémákat vet fel a romterületi szint „mindenes” funkcióval (múzeumi tér, rendezvény tér, liturgikus tér) történő felruházása. A terv egyéb vonatkozásban dicsérendő, elmélyült alkotás.
A pályaművet - az egységes karakterű felépítmény-épületként megfogalmazott emlékhelyet - építészeti értékei alapján a Bíráló Bizottság III. díjban részesíti.
