Szent György tér a Várban - hol?
„Szent György tér a Várban, hol? Sokan talán pontosan nem is tudják, hisz' hosszú évtizedek óta nincs tér jellege, inkább kopár fennsík, amit csupán két messzi szélén, keleten és délen határolnak épületek (…).” – írta 2004 nyarán a térről Vargha Mihály az Építészfórumon. Azóta történt némi javulás, de a tér sorsa még mindig nyitott - Pesti Monika és Hokker Gábor írása.
Míg a Dísz tér a budai vár története során már nagyon korán kialakult, mint a mai Tárnok utca és Úri utca találkozásánál álló középkori templom körüli piactér, a Szt. György tér sokáig beépített terület volt. A középkorban két utca húzódott itt, lakóházakkal, kolostorokkal, templomokkal. Buda 1686-os visszafoglalását négy korábbi sikertelen kísérlet előzte meg, az ekkor történt pusztítások jelentették az első lépést a tér kialakulása felé. Miután a város a törökök alól felszabadult, a két utca közti középső tömbben négy telken már nem építették újjá a házakat. Ez a teresedés is a része lett aztán a Szt. György tér 18. század folyamán létrejött L alakú elődjének.
Buda visszafoglalása után is megmaradt a területnek a török időkben létrejött katonai-védelmi jellege, laktanyákkal, fegyverraktárral és a Főörség épületével. Folyamatosak voltak az építkezések, a változások. Az 1723-as tűzvész után a fegyvertárat (Zeughaus) megnagyobbítva építették újjá. A karmeliták 1725-34 között építették fel templomukat és kolostorukat a keleti oldalon a korábbi ferences templom és kolostor (amely a törökök alatt dzsámiként szolgált), illetve a budai pasa egykori palotája helyén. II. József aztán nem sokkal később, 1784-ben fel is oszlatta a rendet, ekkor az épületet színházzá és kaszinóvá alakították át, a Karmelita utcát pedig Színház utcának nevezték át.
A két utca közötti középső tömbben ekkor épült barokk házak a 19. század végéig fennmaradtak, a tömb délkeleti sarkára pedig egy vízmű került. A tömb közepén lévő Szt. Zsigmond templomot (amely a két utca közül a nyugati Szt. Zsigmond utcának a névadója is volt) és a mellette lévő prépostsági épületeket Mária Terézia uralkodása alatt elbontották, a területük ezután üresen maradt.
A nyugati oldalon a 18. század végén néhány telek a Teleki család tulajdonába került, amelyre kétszintes, copf stílusú bérpalotát építtettek. A Szt. György tér ekkori alakját északról a korábban említett barokk épületek és a vízmű, keletről a karmelita kolostorban kialakított színház és kaszinó, valamint két kaszárnya, délről a Zeughaus és a tüzérlaktanya, nyugatról pedig a Teleki-palota és a mellette álló barokk lakóházak vették körül. A karmelita kolostor melletti két kaszárnya a 18. század végétől fokozatosan elvesztette a funkcióját, a helyükön építtette fel gróf Sándor Vince 1804-06 között a Sándor-palotát, amelyet 1874-ben az állam megvásárolt miniszterelnökségi palota céljára.
1849-ben a vár újra hadműveleti tereppé vált, a szabadságharc leverése után a teret az itt elesett Hentzi osztrák tábornokról nevezték el és emlékművet is emeltek a tiszteletére. A Teleki-palotát Magyarország helytartója, Albrecht főherceg hivatala használta, majd a Honvéd Főparancsnokság, a kiegyezés után pedig a Belügyminisztérium költözött az épületbe, amelyet 1869-70 folyamán át is építettek és ezután József főherceg rezidenciája is itt volt.
A vár erődjellege a 19. század végére megszűnt, nagyszabású átépítés, funkcióváltás indult el: politikai és adminisztratív központtá vált, több minisztérium is ide került. A Szt. György tér északi oldalán, két kisebb ház helyén épült fel a négyemeletes, historizáló Honvédelmi Minisztérium. Hamarosan észak felől egy újabb épülettömböt csatoltak hozzá, majd 1896-ban a Dísz tér felől még a Honvéd Főparancsnokság épülete is hozzákapcsolódott az épületegyütteshez. A Teleki-palota is nagyszabású átépítésen ment át Korb Flóris és Giergl Kálmán tervei alapján. A mellette lévő laktanyát és barokk házakat József főherceg lebontatta és a helyükön a palotájához kapcsolódó kerteket alakíttatott ki.
1904-ben fejeződött be a királyi palota Ybl-Hauszmann-féle átépítése, amelynek során a Szt. György téren lebontották a fegyvertárat (Zeughaus), hogy a helyére kerülhessen a palota északi szárnya (ma A épület). Ezt Hauszmann a palota fogadóépületének szánta, a Szt. György téri homlokzatára díszes portikusz került, ezzel a Honvédelmi Minisztérium épületének ellenpontja lett. Ezáltal a tér jellege is megváltozott, centrális térből a palota felvezető tere lett. Hauszmann a 19. század közepén épített lovardát is a palota historizáló stílusához alakította.
A Szt. György térnek ez a 20. század elejére kialakult formája volt az egyik helyszíne IV. Károly koronázásának (1916. december 30.). Ebből az alkalomból a koronázási menet teljes útvonalát és minden helyszínt feldíszítettek olyan jeles építészek tervei alapján, mint például Kós Károly vagy Györgyi Dénes. A koronázó Mátyás-templom ünnepi enteriőrjét Lechner Jenő tervezte meg.
Az 1944-45-ös ostromban a Szt. György tér épületei komoly sérüléseket szenvedtek, de nem voltak menthetetlen állapotban. Felmerült, hogy a tér újra a politikai élet központja legyen, illetve olyan elképzelések is voltak, hogy a királyi palotával együtt kulturális intézményeknek adjon helyet. Ennek ellenére az épületek helyrehozatala nem indult meg, kivéve a Sándor palota és József főherceg palotájának egyes részeit.
1956 után eldőlt, hogy a várba művelődési intézmények kerülnek. Ennek megfelelően a hatvanas évek elején újra előkerült a tér rendezésének kérdése, amelyre egy tervpályázatot is kiírtak. A pályázat értékeléséről a Magyar Építőművészet 1962/2. számában jelent meg cikk. Az ismertetett pályaművek mindegyike tiszteletben tartotta a Szt. Zsigmond kápolna alapfalait és a Várszínház homlokzatának vonalát. A pályázók fele megtartotta volna a Főhercegi Palotát.
Farkasdy Zoltán a honvédelmi épületek helyére egy sokszögű, kelet-nyugati irányban két helyen megnyitott tömböt tervezett, amelynek az alaprajza a történeti utcák vonalát követte volna. A tér nyugati oldalán a korábbi barokk telekosztást követve kisebb épületeket helyezett el. A Főhercegi Palota 18. század végi központi magját megtartotta volna, belekomponálva a tervezett nyugati tömbbe.
Gulyás Zoltán a Főhercegi Palota lebontását vette tervbe, a helyére a középkori beépítésre emlékeztető házsort tervezett, ami egy tagolt nyugati térfalat adott volna. A honvédelmi épületek helyére tervezett tömböt ő is megnyitotta, azonban a vár hossztengelyének irányában két traktusra osztva.
A tervekből semmi sem valósult meg, egyedül a Sándor-palota részleges visszaépítése és állagmegóvása történt meg. József főherceg palotáját és a lovardaépületeket lebontották, a honvédelmi épületekből pedig csak a Honvéd Főparancsnokság torzója maradt meg. Az elbontott területek rendezése sem történt meg, elhanyagolt építési terület képét nyújtották továbbra is, barakkokkal.
1970-ben Jánossy Györgyöt (KÖZTI) bízták meg egy tanulmányterv elkészítésével. Jánossy megtartotta a tér korábbi szerkezetét, a Főhercegi Palota helyére a Külügyminisztériumnak tervezett épületet, a honvédelmi épületek helyére pedig egy konferencia- és koncertközpontot épített volna. A KÖZTI-ben évekig dolgoztak a terveken, amelyekben különböző funkciók jelentek meg: Külügyminisztérium, szálloda, Építészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, Folklór Intézet, Kongresszusi Palota, koncertterem. Ezek közül a kulturális intézmények közül csak a Várszínház valósult meg, amely 1978-ban nyílt meg a karmelita kolostorban. Bár a tervezett új épületek nem születtek meg, az előkészítő régészeti feltárás sok értéket hozott elő, többek között azokat a gótikus szobortöredékeket, amelyek a Szt. György tér déli részén kerültek elő a polgári városrészhez tartozó épületek feltöltéséből.
1986-ban újabb pályázatot írtak ki, de ennek sem lett folytatása. Ugyanebben az évben készült el a Budavári Sikló újjáépítése. 1988-ban a Honvédelmi Minisztérium helyén egy pénzintézet szálloda építését akarta elindítani, de ezek a tervek sem valósultak meg.
Az 1996-os EXPO és millecentenárium kapcsán újra felmerült a téma, így 1994-ben ismét kiírtak egy pályázatot, azzal az alapkoncepcióval, hogy 1996-ra készüljön el egy gyorsan megvalósítható első fázis, ami illeszkedik a 2000-re tervezett végleges beépítéshez. A pályázat nyertesei Kis Péter, Török Ferenc és munkatársaik voltak.
Gyakorlati eredménye ennek a pályázatnak sem lett, viszont az elkövetkező években a Sándor-palotát felújították Potzner Ferenc (KÖZTI) tervei alapján. A belsőépítészek Dévényi Tamás, Magyari Éva, Németh Katalin és Pazár Béla voltak (MNDP Építőművészeti Kft.) A palota 2003-tól a köztársasági elnök rezidenciájaként szolgál. Megkezdődött a Szt. György tér nyugati oldalának régészeti feltárása is, olyan értékes eredményekkel, mint például egy Anjou címeres kárpittöredék. A feltárásokkal párhuzamosan folyt az ásatások felett végighúzódó sétány tervezése (TAAT Építésziroda), ami 2007-ben el is készült.
2003-ban a Budai Várgondnokság Közhasznú Társaság a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma megbízásából építészeti ötletpályázatot hirdetett meg Budavár-Kapuház címmel, amely a volt Honvéd Főparancsnokság és Honvédelmi Minisztérium tömbjének újragondolását szolgálta. A cél a kiíró által 2002-ben összeállított – szellemi-kulturális központ létrehozását kitűző – koncepció építészeti, szakmai megalapozása volt, valamint annak a megvizsgálása, hogy ez mennyire hangolható össze a kerületi építési szabályzattal. Az ötletpályázaton rangsorolás nélkül kiemelt megvételben részesült az Építész Stúdió, a Taat és a Török és Balázs Építészeti Kft. terve.
2004. július 1-én aztán kiírták a már az ötletpályázatnál tervezett építészeti tervpályázatot is, amelyet Kis Péter építész, valamint munkatársai nyertek meg. Az eredményhirdetés után a sajtó széles körben foglalkozott a témával. Tovább folyt a projekt előkészítése, ennek ellenére a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal is kiírt egy belső, szakmai ötletpályázatot még 2005-ben, mert úgy érezték, hogy a korábbi pályázaton „a műemlékvédelem és a Várnegyed nagyobb összefüggési szempontjai háttérbe kerültek”. Az így kialakult helyzet és maga a díjnyertes terv is komoly szakmai viharokat kavart, rendezvények és írások sokaságát generálva.
2007-ben aztán úgy nézett ki, hogy a vár rekonstrukciós programja kiemelt, vagyis pályáztatást nem igénylő projekt lesz. Az uniós támogatáshoz 2008 februárjára kellett volna az engedélyezési terveknek elkészülniük, ez a körülmény újra előtérbe helyezte a volt Honvéd Főparancsnokság problémáját. Elindultak az egyeztetések, majd ősszel az Oktatási és Kulturális Minisztérium (amely a Budavári Kht.-nak, a Budai Várgondnokság Kht. utódjának többségi tulajdonosa volt) hirtelen fordulattal úgy döntött, hogy új tervre és új építészre van szükség. Egy lefutott érvényes tervpályázat mellett ennek csak egyetlen törvényes lehetősége volt: ha a kormányzat valamely, a tulajdonában levő és tervezési jogosultsággal bíró intézményre, például a Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálatra bízza a feladatot. A sajtóban találgatások jelentek meg a projektben esetlegesen résztvevő építészekről, a helyzet újra hatalmas szakmai viharba torkollott.
A szűkös időbeli keretek és talán a szakmai felháborodás hatására végül is Kis Pétert kérték fel az új terv elkészítésére, a korábbi tervei átdolgozására. Az új terv a korábbi nagy tömegű, zárt építmény helyett kolonnádokra emlékeztető, nyitott terek sorából álló felső szintet rajzolt fel. A terv, amelynek a kerületi építési szabályzat következtében időközben egy magastetős változata is készült, tervtanácsi ülések sorát járta meg. Majd 2008 novemberében Kis Péter újabb tervet mutatott be a tervtanácsnak, ezúttal Zoboki Gáborral közösen.
A Budapesti Építész Kamara 2008. november 14-én a következő állásfoglalást tette közzé: „Hivatkozva a Budapesti Építész Kamara korábbi állásfoglalására most is megállapítható, hogy a jelenlegi tervezés alapjaiban eltér a 2004. évi tervpályázat eredményétől, azaz sem az első díjas terv, sem annak programja, sem annak szerzői már nem tekinthetők azonosnak. Ezért álláspontunk szerint új tervpályázat kiírása szükséges.”
A Budavári Önkormányzat 2009. május 28-án a Palota területére és a hozzá kapcsolódó részekre változtatási tilalmat rendelt el. Erre reagálva az állam a Honvédelmi Főparancsnokság és az összes többi vári projekt finanszírozását visszavonta. A Szent György tér témája a későbbiekben is a szakma érdeklődésének középpontjában állt, elég utalnunk az építész doktoranduszok 2011-es akciójára. A Honvéd Főparancsnokság torzójába végül is 2014 nyarán költözött vissza az élet, Deák Zoltán és munkatársai tervei alapján. Várjuk, hogy megváltozzon az a helyzet, amiről Vargha Mihály így írt: „(…) a Szent György tér ma inkább űr, nagy szabad térség, immár a harmadik generáció nő föl azóta, hogy az én nemzedékem így ismerte meg.”
Pesti Monika, Hokker Gábor
Források:
Branczik Márta - Hajdu Virág (Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht.): A Dísz tér és a Szent György tér városszerkezeti és építészeti változásai, Kézirat, 2008
Vargha Mihály: Sárkányföld lenne? - Szent György téri kérdések
Vargha Mihály: Tervezés megbízással, miközben "Örökségvédelmi ötletpályázat" indul
Vargha Mihály: Interjú Kis Péter építésszel
Somlyódi Nóra: Ötmilliárd uniós forint pályázat nélkül - Romeltakarítás
Haba Péter: Tűz és víz: a budavári Szent György tér új fejezete
Változtatási tilalom a Budai Vár Palota-területére és környezetére
Élet a Honvéd Főparancsnokságban - megújult a Dísz téri torzó
