Egyéb cikkek

Újpesti víztisztító mű

2010.03.18. 13:46

II. díjban részesült az 8-as számú pályamű.
szerző: Archimago Kft.
tervezők: Tóth Péter, Benkő Melinda

II. díjban részesült az 8-as számú pályamű.
szerző: Archimago Kft.
tervezők: Tóth Péter, Benkő Melinda

 

 
 

 


Részletes bírálat
A pályamű – a választott megoldást alátámasztó – levezetése szakszerű, meggyőző, a terv egészében jól áttekinthető és értelmezhető. A terv funkcionális alapgondolata a VIP („Vízmű Park”), melyet többfunkciós területfelhasználás mellett alakít ki.

Reálisan határozza meg a műemléki szempontból megtartandó épületek körét, hiszen építészeti minőségében, az együttes telepítésének szerkezeti értékeit tekintve és ipartörténeti szempontból is az É-D-i tengelyre szervezett derítő- és szűrő-épületek, valamint együttes K-Ny-i szimmetriatengelyének és hossztengelynek metszésében álló irodaépület képviselnek kiemelkedő értéket. A történeti épületek egyedi értékeinek elemzésére a terv nem vállalkozik, helyette az új funkciókhoz igazodó építészeti megoldásoknak az eredetitől eltérő karakterét hangsúlyozó aspektusa válik dominánssá – vagyis a magyar műemlékvédelemben némiképp túlhangsúlyos megkülönböztethetőség (dogmája) ér vényesül.

A javaslat szerint az É-i, háromkaréjos derítő és a hozzá tartozó szűrőház a telekhez csatlakozó É-i véderdő közelsége miatt is egy rekreációs, „wellness-világot” fogad be. Az É-i véderdő tájépítészeti revitalizációja, a javasolt tó, mint jelentős tájképi elem felértékeli a környezte minőségét. A terv az É-i derítő egyik elemébe nagyobb vízmedencét képzelve szépen hasznosítja az egykori ipari épületek impozáns belső tereit. A D-i, négykaréjos elem a konferencia-központnak ad helyet. A pályázó ezt a két elemet „mágnes-funkcióval” ruházza fel, vagyis ezek képezik azt a vonzerőt, amely köré majdan az ökológiai oktató-kutató bázis kiépülhet. A funkciót a negyedik ütemben javasolja megvalósítani, amikor a terület D-i zónájában megépül az innovatív ipari park. Ez utóbbi funkció-kör tartalmát ugyanakkor pontosabban kellett volna meghatározni, mivel egyrészt az együttes egyéb domináns rendeltetései, másrészt a Duna közelsége és így a vízbázis védelme a gazdasági rendeltetések elhelyezését nem, illetve csak szigorúan meghatározott feltételek mellett teszik lehetővé, befogadhatóvá.

A pályamű alkotója a javasolt új beépítések településszerkezeti struktúrájában a Bíráló Bizottság értékelésével rokon megoldást dolgozott ki. A történeti együttest két új beépítési „réteg” veszi közre. Az első rétegben, a történeti épületektől K-re és D-re a vendéglátáshoz, a szálloda funkcióhoz kapcsolódó épületek kerülnek. A második réteg ugyanezen az oldalon az intenzív, városias beépítésű kutató-oktató funkció területe. Az É-i véderdősávot a terv zöldfelületként őrzi meg, míg a Váci út felőli zóna parkolóként használt területet jelent. Ezzel megvalósulhat az a koncepcionális program, mellyel a folyópart szigorú környezeti védelmének feloldása után, a VIP együttes és a Duna kapcsolata megteremthetővé válik. A javaslat gyenge pontja a szálloda elhelyezése és megformálása, ugyanis a terv szerinti elhelyezés esetén a történeti együttest övező első rétegben a déli szűrőház elé befordított hotelépület zavaróan rászorul a déli derítő-együttesre és az épület tömegének megformálása sem szerencsés.

A komplexum megközelítését alapvetően a történeti együttes D-i határára, az ipari park és a kongresszusi központ közé helyezi át. Ezzel háttérbe szorul az eredeti telepítésszerkezeti struktúra és a vízi világ megközelítése is esetlegessé és külpontossá válik. A Bíráló Bizottság véleménye szerint az „első réteg” beépítése a történeti épületek É-K-i határánál még elfogadható, de D-Ny-i határán kifejezetten nem szerencsés, mert ezzel a műemlék épületek élettere csökken, elveszik az a terület, amely értékeik érvényesítéséhez feltétlenül szükséges. A kieső új épületterület a második zónában pótolható lenne anélkül, hogy a program rentabilitása csökkenne.

A tervben megfogalmazott gondolatok összességükben olyan jelentősek, hogy ezeket a Kiíró figyelmébe ajánlva a Bíráló Bizottság a pályaművet II. díjban részesítette.