Utópikus realizmusok X. – BRUTHER: Kollégium és parkolóház
A belga Baukunsttal közös együttműködésben tervezett épület rugalmasan alakítható, tiszta szerkezete logikus, funkcionális és gáláns tereket nyújt autótárolásra és kollégiumi szobák számára egyaránt. A hibrid funkciójú épület az École polytechnique diákjainak, az új, Párizs agglomerációjában megvalósuló egyetemi kampusz integratív részeként jött létre, azzal a reménnyel, hogy amennyiben a jövőben megszűnik az autós parkolás igénye, akkor a jelenleg a gépkocsik által elfoglalt két szintet is diákszállássá lehessen alakítani.
A BRUTHER építész irodát Stéphanie Bru és Alexandre Theriot alapította 2007-ben, a gazdasági világválság idején, a megszokott struktúrák felbomlását kihasználva és meglovagolva, egy újfajta, progresszív szemléletet hirdetve. Annak ellenére, hogy a lakóépületek esetében szigorú szabályozási kritériumnak kell megfelelni, igyekeznek a tervezés során kísérletező szellemben alkotni, a profit logikájával szemben a későbbi hasznosságot és átalakíthatóságot szem előtt tartva. Munkáikban az ipari esztétika és az ökonomikus, de gáláns geometriai formakincs játékos használata köszön vissza.
Betonszekrény
A kollégium és parkolóház hibridjeként megszületett épület a muoto tervezte társadalmi kondenzátorhoz hasonlóan, Párizs peremén, az egyetemi kampusz sűrű szövetében épült, Saclay-ban. A két alkotás nem csak helyszínét tekintve állítható párhuzamba, tekintve hogy kifejezetten rímel egymásra a monotonon lüktető, absztrakt, az átalakíthatóság lehetőségét szem előtt tartó szekrényszerű, betonvázas struktúra. A pályázati kiíráson győztes terv egyszerű, csupasz szerkesztésének ellenére maximálisan megfelel az elvárt követelményeknek: magában foglal egy 192 diák elszállásolására alkalmas kollégiumot, 500 nyilvános és privát parkolóhelyet, valamint boltokat és közösségi tereket.
Térkompozíció
A mesterterv által kijelölt telek formáját lekövető, a kerengő típusának emlékét előhívó egyszerű, karakteres "U" alakú beépítés határozott gesztus. A térbeli megformálás célja a szikár, körülölelő struktúra, és az elegáns, szabadon hagyott, levegős belső udvar közötti dialektikus viszony megteremtése, mely izgalmas átlátásokkal és feltárulásokkal kecsegtet. A dupla belmagasságú utcaszint passzázsokkal, üzletekkel, postaládákkal, bringatárolókkal, fogadóterekkel és közösségi szobákkal tűzdelt határmezsgyéje szilánkos, töredezett, finoman megformált filterként szűri le a tömb külsejét az üres belső magról. Ezzel szemben az emeleti szinteken elhelyezett, ortogonálisan szerkesztett nyilvános parkolókba beálló sofőrök, vagy az egymás mellett felsorakozó kollégiumi szobákból kitekintő diákok frontálisan találják szembe magukat a zöldellő, tágas kerttel, és a mögötte díszletként visszaforduló, piros-kék-zöld-sárga-ezüst függönyökkel tarkított, ritmusos homlokzattal. Az épület tömegébe illesztett parkolószinteket összekötő autós rámpa, és a belső udvarra vezető menekülő csigalépcsők játékos és egyben racionális megformálása tovább erősítik a térhálózat promenádszerű élményét.
Mágikus realizmus
Bár az épület identitását elsősorban gazdaságossága adja, igazi trükkje abban rejlik, hogy a struktúrájának rasztere valójában nagyvonalúbb az átlagos lakásprogramokban alkalmazotthoz képest, miközben a kivitelezésének költsége (1340 euró/négyzetméter) közelít a párizsi lakások átlagos négyzetméterárához. Az életterek belmagassága 2,5 méter, a parkolószinteké 2,75 méter, a félemeletek kialakítására lehetőséget nyújtó földszinté 5,25 méter. Az épület középfolyosós elrendezése és 16 méteres traktusmélysége jól megvilágított tereket eredményez. A hagyományos pilléres, corbuziánus maison domino diagram alkalmazása megszünteti a keresztirányú betonfalak szükségességét, megnövelve a későbbi átalakítás variációs lehetőségeit. A kollégiumi lakóterek a parkolók fölötti három szinten kapnak helyet, melyeket egy dongaboltozatos tetőtéri szint zár, amely duplex lakóegységek kialakítására nyújt lehetőséget. Az elsőre szigorú rendszer végeredményben tehát gáláns és tágas tereket eredményez.
Szubverzív esztétika
A racionális struktúra ipari jellege és a lakófunkció közötti kontraszt izgalmas egyvelege visszaköszön az épület elemeinek érzékeny, szoborszerű megformálásában, a radiátorok képzőművészeti minőségű esztétikájában, a színes függönyök kompozíciójában, az egyedi gyártású lámpák hangulatos világában. A konvencionális lakásesztétika becsomagolt, giccses jellegétől megfosztott terek kísérletező, képzelettágító, időnélküli hangulata a progresszív kultúrát és az újfajta társadalmi kapcsolatokat támogatja. A moduláris terek egyszerre racionálisak és romantikusak. A terv nagyvonalú szigora, ritmusossága és finom variációi az elkerülhetetlen ellentmondásosságot és kétértelműséget rögzítik, hátteret nyújtva a pezsgő, keveredő, meglepetésszerű kollektív tevékenységeknek és az elvonulás különböző módozatainak egyaránt.
Borenich Levente
A cikksorozat szövegeinek gondozását köszönöm Monti Elvirának!
A cikksorozat címét Davide Tomasso Ferrando Realismoutopico című blogsorozata inspirálta.
