Nézőpontok/Vélemény

Válasz a „Vár – Város – Városliget” című írásra

2015.06.08. 14:00

Az MTA-ban megrendezésre kerülő MUT szervezte „Mindent a maga helyén” c. konferencia szervezése kapcsán többek felvetették, hogy immár nem nemet kell mondani, hanem igeneket - írta Körmendy Imre korábban. Rostás Zoltán válaszlevele. 

"Az MTA-ban megrendezésre kerülő MUT szervezte „Mindent a maga helyén” c. konferencia szervezése kapcsán többek felvetették, hogy immár nem nemet kell mondani, hanem igeneket: nem tovább vitatni a Múzeumliget koncepciót, s annak elemeit (vagy éppen a Vár fejlesztését), hanem javasolni megvalósítható, kedvezőbb ötleteket." -írta Körmendy Imre.  

Kevéssé ismert, de igencsak jellemző adalék a MUT által szervezett konferenciáról, hogy a rendezvény időpontját megelőző hétig MTA-MUT közös rendezvényként hirdette magát az esemény. Ám akkor kiderült, hogy erről csak az MTA nem tud semmit, s a helyszín biztosításán kívül semmi köze a tudós testületnek a MUT konferenciához, így az Akadémia azonmód levetette az MTA nevét a szervezőkkel a rendezvényről. Így jött létre az „MTA-val közös szervezésű” rendezvény helyett – azt a tiszteletre méltóság palástjával borítandó - „a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett” eposzi jelzővel ellátott konferencia.

A konferenciát szervező MUT elnökének, Körmendy Imre úrnak csupán egyetlen baja van. Egy alapvető kérdés nem hagyja nyugodni: amikor igenekről és nemekről, állításról és tagadásról, támogatásról és ellenzésről gondolkodunk, ezekről beszélünk, akkor vajon mire gondolunk.

Ezzel kapcsolatban szeretném kifejteni azoknak a szakembereknek a gondolatait is, akiket Körmendy úr a cikk végén egyszerűen csak hajbókolóknak, mindig helyeslőknek, a nagyobbnál is nagyobbakat mondóknak nevez.

Mindenekelőtt szeretném felhívni Körmendy úr figyelmét, hogy már kritikája célpontjának megnevezését illetően is komoly lemaradásban van a valósághoz képest. A vonatkozó jogszabályok és kormányhatározatok, a rendszerváltás utáni első nyílt nemzetközi építészeti tervpályázat, etc. már régóta nem az általa megkérdőjelezett Múzeumligetről szólnak, hanem egy annál jóval komplexebb, a teljes Városligetet és annak környékét érintő Liget Budapest projektről, amely Budapest és az egész ország számára – és nemcsak az ott létesülő múzeumoknak – teremt majd jelentős lehetőségeket és hasznokat.

Megítélésünk szerint a Liget Budapest projekt egész koncepciója egy pozitív állítás: igent mond ugyanis a város (és az ország) dinamikus, egészséges és gazdasági növekedésének megfelelő fejlesztésére. Igent mond a több mint kétszáz éves közpark elhanyagoltságának felszámolására, zöldfelületének növelésére, kert- és tájépítészeti megújítására és látogatóbarát fejlesztésére - a Városliget teljesen unikális, saját hagyományai alapján, hisz a Városligetben már közel százötven éve egyidejűen és egyenrangúan vannak jelen a kultúra, a szórakoztatás és a zöldfelületi kikapcsolódás terei, intézményei. Előtérbe helyezi a VI., VII., és XIV. kerület lakosságának – sőt ezt kiterjesztve Budapest és az egész ország lakosainak – jogait egy korszerű, megújuló közpark használatára.

A hamarosan megjelenő kert- és tájépítészeti pályázatban kiemeli a történeti közparki elemek megőrzésének igényét.

A nemzetközi és hazai építészeti tervpályázatokkal, táj- és kertépítészeti pályázattal példát mutatva igent mond a város többi részének, pl. más nagy parkoknak a megújítására, amennyiben azoknak is van érvényes programjuk és tervezett projektjük, értékelhető terveik.

Igent mond sok meglévő értékes épület felújítására a Szabolcs utcai kórház területén lévő barnamezős beruházással, a Szépművészeti Múzeum második világháborús kárait helyreállító Román csarnok rekonstrukcióval, az Olof Palme ház és a Vajdahunyad vár felújításával, vagy a Komáromi Csillagerőd fejlesztésével, ahová a Román Csarnok gipszgyűjteménye új múzeumi környezetbe kerül.

A projekt a Közlekedési Múzeum háborúban megrongálódott épületének újjáépítésével igent mond a Városliget és millenniumi Magyarország történeti örökségére. Ezen belül pedig a kupola újjáépítésével és a történeti épület bővítésével példát mutat, szakmai gyakorlattal jár elöl, inspirál és ezzel igent mond az Iparművészeti Múzeum Lechner-féle kupolájának felújítására és az épület méltó befejezésére, magyarán bővítésére, amelyről a közeljövőben várhatóan kormánydöntés is születik.

A Nemzeti Galériának a Szépművészeti Múzeumból való, szovjet modell szerinti 1957-es „kiszervezésének” és a Budai Vár kádári „semlegesítésének” megszűntetésével, az Új Nemzeti Galériának a magyar és egyetemes kultúra értékeihez méltó, ugyanakkor a korszerű muzeológiai követelményeknek is megfelelő épületbe költöztetésével igent mond az ország gazdasági felemelkedésére – amely a kulturális örökség méltó megőrzése és bemutatása nélkül nem létezhet. Igent mond a múzeum hálózat fejlesztésére, mert egyfelől megoldja ezen hálózat több, kiemelkedően fontos elemének korszerű elhelyezését, s ennek finanszírozása során ügyel arra, hogy a Liget Budapest projekt keretében végre méltó saját otthont kapó nemzeti közgyűjtemények problémáinak immáron sok évtizede halasztott megoldása ne a múzeumi rendszerből, sőt ne is a kultúrától vegyen el pénzügyi forrásokat, hanem a területre újonnan, erre a célra bevont, külön kormányzati forrásokra támaszkodjon.

A Liget Budapest projekt valójában igent mond az átgondolt, fenntartható fejlesztésre – mert egyedülálló módon minden új épület BREEAM, a teljes Városliget pedig BREEAM Communities minősítéssel fog újjá- és felépülni – ezzel a projekt a Városliget és Budapest fejlesztésének jövőjére is előremutató módon mond igent. Igent mond arra is, hogy a fenntartás és üzemeltetés költségeit jelentősen alacsonyabban tartsa, mintha ugyan ezeket az épületeket szétszórtan helyeznék el bárhol a városban: az intelligens épületfelügyeleti rendszerek, az átgondolt és összehangolt energetika hálózat, a Városligetben meglévő (máshol a városban ilyen mértékben nem található) megújuló energiaforrások felhasználása az épületek jóval hatékonyabb és összehangolt üzemeltetését, így jóval alacsonyabb fajlagos üzemeltetési költséget jelent.

A Liget Budapest projekt igent mond a hatékony, az ország és Budapest hosszú távú érdekeit szem előtt tartó törvény- és rendeletalkotásra, az építési szabályozás hatékonyabbá tételére és a nyilvánosság biztosítására a projekt minden szakaszában. Az előkészítés minden fázisában, 2011 ősze óta ismertek voltak a projekt alapvető szándékai és elemei, amelyekről azóta is sokrétű nyilvános diskurzus zajlik.

A több mint száz civil szervezet, helyi közösség megszólításával, szakmai és lakossági fórumok szervezésével a projekt igent mond a helyi közösségi célok figyelembe vételére és ezeknek a projekt fővárosi és nemzeti jelentőségű céljaival történő folyamatos összeegyeztetésére, amely az össztársadalmi (és nem csak a helyi társadalmi) megegyezés és igazságosság alapköve.
A projekt a nemzeti kulturális örökség méltó bemutatásával pedig igent mond a magyar vidék felemelkedési esélyére is, a nyugodt építő és megtartó munkára, hiszen a vidék fejlesztésétől semmilyen arra szánt forrást nem von el, de szolgálja a kulturális és nemzeti összetartozás érzését.

Egy szóval én vigyáznék Körmendy úr helyében az „igenek” és „nemek”, és az ezekből következő ítéletek kimondásával. És – mint egy társadalmi szakmai szervezet felelős elnöke – különösen vigyáznék az emberek egyszerű osztályozásával. Azoknak a szakembereknek és politikusoknak a folyamatos lekicsinylő bemutatásával, lenézésével és szándékaik megkérdőjelezésével, akik az Ön véleményével ellenkező szakmai állásponton vannak. Akik nem szeretnének világvégi, szennyezett rendezőpályaudvarokra vagy magánkézben lévő, funkcionálisan alkalmatlan laktanyákba múzeumokat telepíteni, de barnamezős beruházásként újítják meg a volt Szabolcs utcai kórház épületeit és a komáromi Csillagerődöt. Akik nem társasági vélemények, de szakmai tanulmányok és mérések segítségével szervezik át a Városliget és környékének teljes közlekedését a BKK közreműködésével, akik autómentessé, zöldebbé és élhetőbbé teszi a Ligetet – hogy csak az urbanisztikai kérdéseket érintsük.
Elnök úr, Ön ne lásson ellenséget és szakmai alacsonyabbrendűséget az eltérő véleményt megfogalmazókban, a meggyőződésből a projektre igent mondókban sem, mert ők/mi a legjobb szakmai meggyőződésünk alapján dolgozunk a projekt elemeinek előkészítésén és megvalósításán.

A Liget Budapest projekt egy csodálatos lehetőség arra, hogy megalapozottan - és végre konkrétan - tegyünk valamit a Városliget és Budapest jövőjéért, hogy több szempontból is mérlegelve hozzunk helyes döntéseket, és valósítsuk meg együtt az egyik legfontosabb és legnagyobb hatású kulturális beruházást a millenniumi építkezések óta – a millenniumi építkezések folytatásaként, a millenniumi kiállításnak egykor otthont adó városi térben.

Rostás Zoltán