Quo vadis Római?

Az alternatívák hiánya

A mobil árvízvédelmi falat tervező Erbo-Plan anyagaival szemben jogos civil kritika a környezetvédelmi eljárás folyamatában, hogy - bár a környezeti hatásvizsgálatok tartalmi követelményei ezt kérik - egyáltalán nem foglalkozott más nyomvonal változatokkal. Ugyanerre a Víz Keretirányelv (European Water Framework Directive) is kötelezi a ratifikáló országokat, nevezetesen a vízrendezésben az alternatívák vizsgálatát és a legkisebb ökológiai kockázattal járó megvalósítást. Mindezekre az MTA szakvélemény is felhívta a figyelmet, a főpolgármester pedig többször nyilatkozta, hogy az MTA ajánlásait figyelembe veszik. 2005-ben készült is egy szakmailag majdnem korrekt elemzés a Thesis-Konstruktőr mérnökirodák gondozásában. (A "majdnem" annak szól, hogy ez a döntéselőkészítő tanulmány sem foglalkozott mélyebben az egyes változatok környezeti kockázataival és társadalmi hatásaival, amely a Víz Keretirányelvnek szintés fontos kitétele.) Mindazonáltal a 2005-ös anyagban még szerepelnek olyan alternatív megoldások, amelyekkel a parti mobilgát ellen fellépő civilek is láthatóan azonosulni tudnak és fontosnak tartanak kidolgoztatni. 

A 2005-ös döntéselőkészítő szakmai anyagban még minden Nánási-Királyok útjai változat fele akkora becsült költséggel jelölt, mint a parti változatok. Természetesen az ebben becsült összegek és a közműkiváltás körüli viták, valamint az azóta eltelt idő ezeket az összegeket akár módosíthatták is, de az arányokat aligha. Érdekesség, hogy míg az Erbo-Plan egyetlen fél mondatban elintézi anyagaiban ezeket a változatokat azzal, hogy a fővédvonalon 8 milliárd lenne kiépíteni a védvonalat megfelelő módon, addig a 2005-ben keletkezett döntéselőkészítő anyagok ennél jóval mélyebbek és korrektebbek, tartalmaznak közművizsgálatot és foglalkoznak azzal, hogy mi van akkor, ha egyes közművek nincsenek kiváltva (azaz szabványosan nem felel meg a védvonal az elsőrendű védvonal követelményeinek, de a védvonal attól még véd), és a közmű speciális üzemeltetési előírással (árvízkor kiiktatás) megoldható a szakszerű védekezés. Az lenne a korrekt, ha a jelenleg magassághiányos fővédvonalra ugyanolyan részletezettségű anyag készülne, mint a parti védműre, összehasonlítva annak műszaki, anyagi, környezeti, településrendezési vonzatait. Az MTA szakvéleményben ez is kívánalom volt, amelyre a főpolgármester kötelezettséget vállalt. 

Kérdőívek, közvéleménykutatás és ötletpályázat

Tarlós István főpolgármester azzal vádolta a terv ellen fellépő civileket, hogy "az ellenzők csak ellenkezni tudnak, de nem mondják meg, hogy helyette mit kellene tenni". Ez az állítás nem valós. A civil oldal 2013 augusztusában szociológus szakértők bevonásával egy módszertanilag egyeztetett és országos online lapokban is publikált egy objektív kérdőívet, amelyet eddig több mint 2700-an töltöttek ki és amelyben a válaszadás lehetősége nyitott volt a parti védműben gondolkodók és azt ellenzők számára is. A kérdőív eredményei nyilvánosak. Ma ez egy olyan legitim sorvezető lehet bármely tervező csapat számára, amelyet egy szebb világban minden közérdekű tervezés előtt meg kellene tenni, hogy felmérjük az állampolgári igényeket és ezek szerint cselekedjünk. A kérdőív eredményei ezen a linken érhetőek el. 

A kérdőív rámutatott, hogy a többség a hullámtérben integrált védelmet preferál, azaz vannak olyan ingatlanok, amelyek védelme elképzelhető kerítésvonalban, és vannak, amelyek - lévén ma üres telkek - akár átadhatók az árvíznek, területükön egy fejlesztő létesíthet felúszó építményszerkezeteket,  lábakon álló házakat, feltöltheti magaspartnak, vagy éppen használhatnak időszakos, sátorgátas, gumigátas, "tengeri kígyós" védekezést is. (Egyiket sem tiltja a hatályos településrendezési terv.) 

A mobilfalról és annak pozicionálásáról

A civilek zömének - ez szintén jól látszik - nincsen problémája a mobilfal technológiával, csak a helyével. Sokszor előkerül érvként (ezt Csók László árvízvédelmi referens is hangoztatja), hogy mennyire pozitívak a nyugat-európai tapasztalatok a mobilfal ügyében. Ez tökéletesen igaz, de mellé kell tenni, hogy Nyugat-Európában hol alkalmaznak ilyen technológiát, vagy éppen Szentendrén erre milyen kondíciók mellett került sor. A mobilfalat gyakorlatilag minden eddigi megvalósult példánál történelmi belvárosok évszázadok óta kiépített rakpartjain, magasabb fekvésű partjain létesítették nagyon komoly alapozási munkákkal. Szentendrén például egy 1965-ben létesül kőgát 300-m-es belvárosi szakaszát váltották ki vele, amely csúnyán elvágta a turisztikailag kiemelt belvárosi területet, annak kávézóteraszait a Dunától vizuálisan. Ahogyan Szentendre sem a Postás strandot vagy a Pap-szigetet védte meg mobilgáttal, úgy Budapestnek sem a Római természetközeli nyomvonalát kéne lerombolnia ezzel a fejlesztéssel. Egy mobilfalnak sokkal inkább helye van a Nánási-Királyok útján (itt alacsonyabb is lenne a felépítmény, mert az utat megemelték régebben), mint a parton. Járulékos haszna lenne az utcaszerkezetben beállt pozitív változás is: a felszabaduló területeket ez esetben buszöblök, kerékpársáv, gyalogjárda céljára lehetne hasznosítani, amit a jelenlegi földgátas kialakítás fizikailag gátol.

Megjegyzendő még, hogy minden híreszteléssel ellentétben a Királyok útjára annak idején nem "véletlenül" került az első rendű árvízvédelmi vonal, hanem azért, mert ez a vonal az adott terület legmagasabban fekvő része, "de fakto" magasabb terepszinten van, mint a hullámtér, mint Pók utca, mint Csillaghegy. Azaz itt volt a legcélszerűbb kiépíteni. Ennek történeti előzménye, hogy a Római az ókorban még egy félsziget volt, amelynek gerincvonalán húzódik a mai Nánási út - Királyok útja (Békás és Mocsáros pedig egy dunai mellékág)!

Településrendezési oldalról további létjoga ma a Nánási-Királyok úti első rendű védműnek, hogy ettől nyugatabbra LAKÓÖVEZET (kötelező megvédeni), ettől keletebbre pedig ÜDÜLŐÖVEZET (nem kötelező megvédeni) helyezkedik el. Ezért ugyan jól megerőszakolt technológiai eszközökkel áthelyezhető ez a vonal keletebbre és nyugatabbra is a Nánási-Királyok úti gerincvonaltól, csak akkor a védekezés kockázatait jelentősen megnöveljük. Ki szeretné ezt? Senki nem állította a "civil ellenzők" közül, hogy ahol gát van, ott mindenképpen "maradjanak a fák". Az állítás az, hogy a parton rossz helye van a gátnak, mert az ellenkezik a közérdekkel (t.i. a kavicsos part, a Duna természetes növénytakarója, a tájkarakter megőrzése) tehát kerüljön az a parti telkek kerítésvonalába és/vagy a Nánási-Királyok útra. Utóbbin a meglévő fák a meglévő nyári gát körzetében zömmel olyanok, amelyek invazív gyomfák (zöld juhar, gyalogakác). Meg sem lehetett volna engedni normális fenntartott viszonyok között, hogy felnőjenek! Úgy látom, hogy a civilek soha nem mondtak mást, mint hogy egyensúlyt kell teremteni a természeti és táji értékek védelme és az árvízvédelem között. Mert a jelenlegi tervek a természeti kérdést nem hajlandóak figyelembe venni, annak ellenére, hogy erre települési, országos és nemzetközi szabályok kötelezik őket. Egyik oldalon van az állam, a városháza, a megbízott tervezők. Megtömve pénzzel, szakértőkkel, idővel, lehetőségekkel, felhatalmazásokkal. Másik oldalon vannak a civilek számtalan, valóban csak vázlatos (de erőn felül teljesített) alternatív javaslatokkal, pénz és idő hiánnyal, felhatalmazás nélkül. Nem lehet komolyan számon kérni ezen a civil csoportosuláson, hogy a többszáz milliós költségvetésű tervezés ellenében rakjon le kidolgozott alternatív javaslatokat, tételesen véleményezze a KSZT-t (úgy, hogy semmiféle garancia nincs rá, hogy beépítik egyetlen javaslatát). Azt viszont el lehetne várni, hogy - ha már erre jogszabályok is köteleznek - a megbízó önkormányzat ezen jogszabályok mentén végezze a dolgát, és ne azokat szabja a tervekhez. A ma érvényes OBVSZ (Óbuda-Békásmegyer Városrendezési Szabályzat) megnyugtatóan rendezi ennek a területnek a sorsát. Be kell tartani, ennyi a feladat. 

A tervekben a parton 403, indirrekt módon azonban további 800 fa kivágásával teremtenének a tervezők elsősorban a hullámtérieknek kedvező árvízvédelmet közpénzből. A parton - a tervezők állításával szemben - nem csak a helyileg védett platánok értékesek, hanem az a puhafás galériaerdő (nyáras- bokorfüzes állomány) is, amelyet az OBVSZ is véd és amelyet a Duna-Ipoly Nemzeti Park helyi védelemre alkalmasnak tart. A fakivágási terv elfogadhatatlan és minden szakszerűséget nélkülöz. Nem beszélve az árvizi kockázatokról. Aki ezen a vonalon vezetne mobilgátat, az ugyanis szükségtelen plusz veszélynek teszi ki Óbuda lakosságát, mert ez az állomány ökológiai tulajdonságából fakadóan rövid életű (60-80 éves ciklusban cserélődő), törékeny vázágrendszerű. Ha egy ilyen fa, vagy egyik vezérága rádől a mobil panelekre, mondjuk mert fellazította a gyökereit az árvíz, akkor vége van a világnak. Ha viszont ezeket a fákat egyszerre kiírtják, akkor a part vonzóképessége szűnik meg. A fák persze újra is nőhetnek 20-30 év alatt, de a veszély megmarad, éppen ezért ha egy ilyen új infrastruktúrális elem jelenik meg, akkor a mesterséges irtás továbbra is közfeladat marad. A part pedig kietlen. Ma a part fás növényzete (árnyékoltsága) az a tényező, amiért érdemes a Római partra látogatni. A tervek az északi részen 3-5 méteres feltöltést irányoznak elő, amelyet a fák akkor sem élnének túl, ha a feltöltés szemcsés anyagból van! Ráadásul a szemcsés feltöltés tökéletesen ellentmond annak a kívánalomnak, hogy a falat és környezetét méretezni kell a  lehetséges buzgárosodás, a Duna alapozás alatti átbújása ellen. Vagyis a korábbi vízzáró anyag kicserélése szemcsésre az árvizi biztonságot csökkentő tényezőként jelenik meg.

A part fenntartási kérdéseiről, rendezettségről

A világon tömegével lehetne sorolni azokat a hullámtéri, rendezett, jól fenntartott területeket, amelyeket nem véd árvízvédelmi gát. Ne menjünk messzire, mert akkor megkapjuk, hogy ez Magyarország, itt nem működnek a nyugati példák. Ezért hozzuk csak a budapesti példát, a Kopaszi gáton létesített partot. Mit látunk? Olyan építményeket és épített szerkezeteket, növényzetet (meghagyott természetes növénytakaró kiegészítéseként), amelyeket időnként elönt a víz. Majd 1 hét után szépen, ugyanolyan minőségben, ugyanolyan rendezett módon lehet használni. A fenntartást park pavilonjait bérlők, a vendéglátás, a rendezvények bevételeiből finanszírozzák. A Római parton üdülési illetékből, vendéglátásból, iparűzési adóból éves szinten állítólag 300 millió Ft körüli bevétele származik a fővárosnak és a kerületnek. Ez háromszor akkora összeg, mint amennyiből a Római közterületi részeivel közel azonos területű Margitszigetet (Budapest legintenzívebben fenntartott közparkját) fenntartja ma a Főkert!

Mit is védenénk és mit kellene inkább védeni?

Felmerül a kérdés, hogy milyen ingatlanokat is védenénk a hullámtérben a mobilgáttal? A lakóparkokat nem, mert azok eleve feltöltésre (magaspartra) épültek. A teniszakadémia megvédi magát. Saját állításuk szerint a Holiday Beach is: együtt védekeznek az Aegon-nal és a Generali-val. Egri Gábor szállodatulajdonos többször elmondta: ő nem a saját ingatlanáért harcol, mert az be van védve, hanem a köz érdekében. Szóval lássuk azt a "köz"-t. A jacht tárolók is többnyire feltöltött telken vannak. Vannak még a főpolgármester által sokat emlegetett két világháború között épült lakóházak. kb 40 ilyen van: egy tömbben. Simán be lehetne őket védeni egy tömb körül kiépített mobilgáttal. A technológiát ugyanis pont erre találták ki. Nem 2,5 km hosszú pszeudo fővédvonalnak, hanem lokális védelemre. Vannak még éttermek és csónakházak. Mindkettő időszakos használatú objektum. Legjobb lenne a gátra szánt pénzből lábakra emelni őket. A régi csónakházak eleve úgy épültek: tudták, időnként elönti őket a víz. Kellemetlen, de ez vele jár a vizi élet kihívásaival. Persze ha valaki bevédi őket, hát nem fognak ellene kapálózni. (Más kérdés, hogy abban a pillanatban a még meglévő csónakházakból "valahogy" szálloda, lakás, vendéglátó hely lesz idővel). Ám egy nagy haszonélvező csoportról mindenki mélyen hallgat. Arról, hogy a hullámtéren ma van 24 hektár beépítetlen vagy elhagyott üres telek, lakatlan, leromlott épületek garmada figyel  vár ott "valamire". Többnyire olcsón vették meg ezeket a telkeket, sokat még a privatizációs folyamatban. Az ügyleteknél mind a vevő, mind az eladó tökéletesen tisztában volt az árvízvédelmi kockázatokkal.

9/9
Mi a fontosabb?

A telkek zöme már magántulajdonban, vagy államilag, önkormányzatilag még vegetálva,rohasztva, rengeteg még a BMSK kezelésében lévő állami tulajdon. Szóval kinek is épülne ez a gát? Hát nekik. Kinek a pénzéből? A miénkből. Emiatt kikre nem jut elég pénz az árvizi védekezésben? Óbuda lakosságának. Akiket a Nánási út - Királyok útján lehetne és kellene jobban bevédeni az eddigi pótcselekvések helyett. A főváros kötelező feladata Óbuda lakóterületeinek árvízvédelme és egyben a part jelenlegi karakterének, vonzóképességének megőrzése. A fővárosnak nem feladata olcsón megszerzett hullámtéri magántelkek közpénzen történő felértékelése, ezt mint adófizető állampolgár sem nézném jó szemmel. Ha ugyanis kiépülne egy ilyen új parti "kvázi" első rendű védvonal, akkor onnan már csak egyetlen lépésre vagyunk, hogy az üdülőterületből lakóterület legyen. Egyetlen lépésre sem attól, hogy a terület hatalmas értéknövekedésen menjen keresztül, amelyhez egyetlen fillérrel sem járult hozzá a hullámtéri érdekcsoport. Ugyanakkor ma minden törvényes lehetőség megvan arra, hogy a főváros és a hullámtéri ingatlanok birtokosai viziközmű társaságot alapítsanak és arányosan járuljanak hozzá egy kerítésvonali védelem kiépítéséhez. Nyilván ez a védelem nem lesz tökéletes. De nem is tud az lenni. Maguk a tervezők is elismerik, hogy a parti mobilfal is távol van a tökéletességtől. Arra mégiscsak alkalmas lehet, hogy az elöntési kockázatot jelentősen csökkentse. Mindez pedig a mai építési szabályok keretein belül történhet meg. Az a kérdés, hogy miért nem így történik, miközben az is kérdés, hogy mi lesz azzal a közel 6 km hosszú kritikus árvízvédelmi szakasszal (bele értve a Barát-patak és az Aranyhegyi-patak torkolati szakaszait is), amellyel a fővárosnak elsősorban kellene foglalkoznia a Nánási út és a Királyok utca első rendű vonal megnyugtató rendezése mellett.