építészet : környezet : innováció

Sulyok Miklós: "...az arány és a minőség félreismerhetetlen jelenléte.

Nagyon fontos megkülönböztetés ez. Mindenféle egyéb szempontnál lényegesebb a házról jó esetben messziről sugárzó méltóság és helyénvalóság. És Földesék itt bemutatott épületeit szinte kivétel nélkül ez jellemzi." (megnyitó szöveg)
Sávos ütemterv - Földes László kiállítása, N&n galéria, március 31-ig.

A nyolcvanas években úgy esett, hogy sokszor jártam Prágában, és mondanom sem kell, hogy a kiállításrendezések és a városi séták előtt, néha közben, de munka után feltétlenül a belvárosi sörözőkben töltöttem a legtöbb időt, ahol mindig jótékony hatással volt rám a sör mellett a kocsmák belsőépítészeti kialakítása is. De nem a különlegesség, látványosság vagy cifraság ragadta meg a figyelmemet, hanem éppen ellenkezőleg, a józan formálás, a fehér falak, a háttérbe húzódó építészet.

Most nem a sörivók és a józan környezet költői képét szeretném kibontani, esetleg a kapatos művészettörténész közreműködését ecsetelni, hanem az általános magyarországi építészeti háttér – és most ide értem az egyáltalán nem háttérben maradó, kiemelkedő műveket is – és a prágai környezet közötti feszültségre hívnám föl a figyelmet. Míg nálunk egészen a legutóbbi időkig, a svájci minimál design elterjedéséig, az erőteljes, fantáziadús formálás volt túlsúlyban, s a fehér holló ritkaságával bukkanhattunk például a Nagy Tamás, Tomay Tamás, Janáky vagy éppen Turányi épületein élvezhető tartalmas letisztultságra. Itt nem a kiváló formálókat és díszítőket bírálom, mint Dévényi Sándor, Csete György, vagy Ekler Dezső, meg különben is ez most nem a bírálat, hanem a méltatás ideje, szóval addig Prágában a szerénység, a halk hang meg az ép ész az építészetben mindig is erénynek számított.

De valahogyan a magyar ember szereti a díszítést, amint azt nem egy külföldi építészettörténeti munka megjegyzi romantikus, eklektizáló, szecessziós építészetünkről, de a magyar organikus építészetről is olvastam már ilyen megállapítást.

A hosszú bevezető után Földesékre térve mindjárt megértik, miért kezdtem így a szövegemet. Ugyanis az a véleményem, hogy minden munkájukat az a nyugodtság járja át, amit én annyira hiányolok a magyarországi épített környezetben.

Amikor az immár nemzetközi hírűvé vált visegrádi Erdei iskoláról beszélek, először is jóvá kell tennem a hibát, amit Földes ellen vétettem, amikor a 2002-es velencei építészeti biennále magyar pavilonjában Turányi Gábor neve alatt szerepeltettem az épületet, és bár a katalógusban Földes és Göde neve is szerepelt, valahogyan mindmáig adósnak éreztem magam Lacival szemben.

Az Erdei iskola nemcsak, hogy tiszta és józan formálásával tűnik ki, hanem valami többel, az időtlenségnek azzal a karakterével, ami megnyugtatja az embert. A nagyszerű telepítés, a tömegformálás, az anyagválasztás, a ciklopkőburkolat és a fa pont úgy válaszol a természetnek, ahogyan kell, a titáncink-lemez tetőburkolat éppen annyira emeli ki a fák közül a házat, amennyire lehet, az alaprajz teljesen szabatos, semmi erőlködés, a belsőépítészet finoman teremt könnyű, levegős, ugyanakkor jellegzetes tereket a gyerekek és tanáraik köré.

A Toldi Gimnázium tornaterme engem nagyvonalúságával nyűgözött le. Pompás megoldás a hatalmas létesítmény föld alá rejtése, mesteri, ahogyan a téglát használják. A különben kézenfekvőnek látszó burkolati anyagválasztás valójában nagyon nehéz feladat elé állítja az építészt: hogy lehet úgy különbözni, hogy közben hasonlítsunk, és fordítva. Kiváló arányérzék, gondos részletképzés jellemzi az egész együttest. A Budai Várban kevesen, és leginkább Reimholz Péter adott példát a mesteri építészeti viselkedésre, nos Földesék igenis elérték a Reimholz képviselte legmagasabb színvonalat.

A budapest-szentgyörgytelepi Rácz-ház a családi ház építészet magasiskolája (meg is kapta a neki kijáró elismerést). Racionális alaprajz, tágas, bensőséges téralakítás – de itt, mint minden jól sikerült családi háznál a megbízó szinte az építésszel egyenrangú szerepet játszott. Nem azért, mert ketten fogták a ceruzát, hanem mert értette és bízott az építészben.

Ennek a háznak is az a fő erénye, ami az előbb említetteknek: az arány és a minőség félreismerhetetlen jelenléte. Nagyon fontos megkülönböztetés ez. Mindenféle egyéb szempontnál lényegesebb a házról jó esetben messziről sugárzó méltóság és helyénvalóság. És Földesék itt bemutatott épületeit szinte kivétel nélkül ez jellemzi.

Sulyok Miklós

(megnyitó szöveg, március 12.)

 

nn- földes - fotó: bujnovszky
nn- földes - fotó: bujnovszky
nn- földes - fotó: bujnovszky
nn- földes - fotó: bujnovszky, Földes László és Szmodits Júlia
nn- földes - fotó: bujnovszky, Földes L., Nagy B. és Sulyok M.
nn- földes - fotó: bujnovszky, Földes László és Fegyverneky Sándor
fotó: Bujnovszky Tamás

sávos ütemterv – Földes László és társai

megtekinthető 2008. március 31-ig

N&n galéria
Budapest VI., Hajós utca 39.

vélemény írásához jelentkezzen be »