építészet : környezet : innováció

Téri nevelés az alapképzésben

Géczi Zsuzsanna építészmérnök, rajz-vizuális kommunikáció szakos pedagógus cikkében a téri gondolkodás fejlesztését, annak gazdasági-társadalmi előnyeit illetve az alapoktatásban való megvalósítását járja körül. 

Felvetések az oktatás minőségének javításához építész szempontból

A közoktatásban jelenleg egyre többször halljuk a pedagógusok és a diákok szüleinek elégedetlen szavait. A legtöbb probléma, amit olvashatunk, hogy ma az iskola nem az életre nevel, nem adja meg azt, ami felkészítené a diákokat a nagybetűs életre. Azonban ha a konkrétumokat keressük, hogy vajon mik azok, amiken változtatni kellene, igencsak eltérő véleményeket olvashatunk.

Az építészet szemszögéből is csokorba gyűjthetőek azok a felvetések, amely alapján az oktatás jobbá tehető. Jelen esetben nem csak arra kell gondolni, hogy hogyan kellene úgy átformálni a közoktatást, hogy abból jobb építészek kerüljenek később ki. A környezet alakítása, az ember viszonya az épített környezetéhez közügynek és közbeszéd tárgyának kell lennie. Hiszen az emberek idejük nagy részét ezekben az épített terekben élik le, nem szabad, hogy közömbösek legyenek az őket körülvevő terek iránt. Annak aktív részeseivé, igényes formálóivá kell válniuk. Mindez pedig csak akkor lehetséges, ha már kisgyerek kortól tudatosan részeseivé válnak az őket körülvevő terek alakításának, téri- környezeti kreativitásukat az oktatás keretein belül életkori sajátosságoknak megfelelően bontakoztatják ki. A megfelelő vizuális-téri alapoknak köszönhetően nemcsak sikeres építészek, építőipari szakemberek, de egy vizuálisan művelt nemzedék nevelhető fel, melyekből igényes építtetők, a téri kultúrát befogadó és tisztelő emberek lesznek.

Batta Barnabás, Szandrocha Kamilla: Hazai Designipar üzleti szemmel


Információink nagy részét (90%-át1) látás útján szerezzük. Azonban az alapfokú oktatásban a művészeti oktatás a tanórák számának átlagosan 10-16 %-át teszi ki2, aminek csak töredéke a vizuális kultúra oktatása. Ugyanakkor a vizuális és téri látás művelése segít fejleszteni az egységben-látást és a közösségi együttműködéshez szükséges képességeket is. Az alkotó, gyakorlatközpontú módszertanok, a komplex gondolkozás fejlesztése az ismeretanyagok rögzülését, beépülését is elősegítik.3 A vizuális kultúra oktatásának javítása mindezek mellett gazdasági szempontok miatt is elengedhetetlen. Fontos egy olyan átfogó alap megteremtése tehát, ami segít eligazodni a mai világ vizuálisan túlterhelt légkörében, segít megérteni az embereket, kiemelten a fiatalokat körülvevő épített, téri világot, ugyanakkor a felszabadult, kreatív foglalkozásoknak köszönhetően a kiegyensúlyozott életet is elősegíti.

„A környezetkultúrában többről van szó, mint egyszerűen csak a rajz és a technika tantárgyak valamifajta összevonásáról […]. A szóba állás a gyerekkel, a gyerekek elképzelésének és ötleteinek meghallgatása, az azt követő közös cselekvés, az együttmunkálkodás - mindez megteremti a személyességnek azt a légkörét, ami nélkül valódi fejlettség ebben az életkorban elképzelhetetlen. A vizualitás fejlesztése és az ízlésformálás szintén a gyerekből, a gyerek életkorilag adott lehetőségeiből indul ki - s nem a direkt tanítás hatástalan útjait választja, hanem a gyerek saját cselekvésének folyamatában ébreszti fel a gyerekekben az ismétlődő érzéki tapasztalatokból kibontakozó igényt.”4



A térkultúra pozitív háttere lehet az oktatási intézmények tereinek minőségi kialakítása. Az emberek, főleg a gyerekek azt tartják szépnek, jónak, kényelmesnek, amit megszoknak. Éppen ezért fontos, hogy az őket körülvevő óvoda- és iskolaépületek, termek példamutatóan azt az építészeti, belsőépítészeti minőséget képviseljék, amely értékeket szem előtt tartva az oktatási tananyaguk téri nevelése is megvalósul. Ezzel szemben a közoktatási intézmények belső tereinek nagy része esztétikailag zsúfoltak, túlzóak, építészetileg rendezetlenek. A gyerekek efféle terekben egy folyamatos vizuális erőszaknak, kedvezőtlen ingernek vannak kitéve, amely nyugtalan környezet nem segíti a tanulást, sem a vizuális-téri képességek fejlődését.

Konkrét felvetések az oktatásban

A Nemzeti alaptanterv (NAT) kilenc kulcskompetenciája5 közül az esztétikai-művészeti tudatosság és kifejezőkészség fejlesztésében az alapoktatásban szinte kizárólagos szerepet játszik a vizuális kultúra oktatása. Ahogy a NAT-ban is olvashatjuk: „A művészi tevékenységek semmi mással nem pótolható szerepet játszanak a képzelőerő, az empátia, az ízlés és az árnyalt kifejezés képességének fejlesztésében. Kora gyermekkortól kezdve ezek szolgálják a leghathatósabban a forma-, a tér-, a ritmus- és a színérzék kibontakozását, a mozgáskoordináció fejlesztését, és elengedhetetlenek a figyelem, az emlékezet, valamint a kooperációs és kommunikációs készségek fejlesztésében is.” Mindezek ellenére mégis alulreprezentált a vizuális kultúra oktatása - ezen belül is a téri nevelés - a többi, „fontosabb” tantárgyhoz képest; óraszámai folyamatosan csökkennek.

4. Imre Anna (2015): Az általános iskola: tanítási idő, szerkezet és változás. Új Pedagógiai Szemle


Kínálkozik a lehetőség, hogy növekedjenek a vizuális kultúra órák számai. Másik oldalról viszont folyamatosan azt tapasztalhatjuk, hogy a diákok túlterheltek, nem szabad még több órát bepréselni az órarendjükbe. Valóban igaz, hogy nagy a tananyagmennyiség a rendelkezésre álló tanórához képest. Azonban a felméréséből az is kiderül, hogy nem a tananyag mennyiségével lehet a gond, sokkal inkább a rendelkezésre álló órák száma a kevés.

Kimutatások is alátámasztják, hogy azokban az országokban, ahol kevés a tanítási órák száma, több házi feladatot kapnak a gyerekek, így a gyakorlás, de sokszor a tananyag feldolgozása is otthon, ellenőrizetlen körülmények között történik. Ezzel szintén a leterheltségük nő, hiszen kevesebb idő marad a kikapcsolódásra.

Érdemes összevetni, hogy a nemzetközi kompetencia felmérések közül a PISA teszten általában azok az országok teljesítenek gyengébben, amelyekben kevesebb tanóra áll rendelkezésre a tananyag elsajátítására és feldolgozására.

A tananyag rögzülése, a feldolgozás tehát elengedhetetlen az oktatás minőségének javítása érdekében. Ahogy azt számos kutatás is bizonyítja, a kreatív tevékenységek, kiemelten a téri képességek fejlesztése nagyban hozzájárul az ismeretanyagok feldolgozásához. Mindez a frontális oktatással ellentétben játékos, téri nevelés formájában nem jelentene plusz terhelést a diákok számára. A tapasztalat útján szerzett, „megalkotott, megkreált” információk sokkal jobban rögzülnek. Így a környezetkultúra nevelése nemcsak mint önálló fejlesztés válik fontossá, de a többi ismeretanyag és kompetencia elsajátításának eszközévé is. Ezen gyakorlatok segítségével a gyerekek kiléphetnek a kétdimenziós, sík alapú mozgástérből, visszatérve a gyermekkor korai szakaszában természetesebb téri gondolkozáshoz, tapasztaláshoz.

7. Csókás Adrienn (2015): „Teljes munkaidejű” diákok.


Mindezek gyakorlati megvalósulására nagyon sok szép példát láthatunk, többek között a kultúrAktív, a GYIK Műhely és az ÉPítő Játékok kiadványok és programsorozat szervezőitől. Valamennyi programnál fontos az elmélyült, szabad, de tematikus, kontrollált téri alkotás, ami nem valósítható meg a 45 perces iskolai órák keretei között. Érdemes azonban fontolóra venni a csoportbontásokat, az óraösszevonásokat, valamint a délutáni, tanítási órák után és a 16.00 óráig kötelező iskolában tartózkodás időszakának felhasználását az elmélyült alkotómunka megteremtéséhez. Ezek kidolgozása, megvalósítása rengeteg energiát és szervezést igényelne. Azonban egy kontrollcsoport segítségével pilotprogram keretein belül érdemes lenne átfogó vizsgálatot indítani, hogyan változik az oktatás minősége, később milyen társadalmi és gazdasági előnyöket hoz, ha nagyobb hangsúlyt kap a téri kultúra oktatása. Ez egyszerre jelenthetné a vizuális kultúra tárgyához tartozó kerettantervek átszervezését, óraszámainak változását; a többi tantárgy kerettanterveinek kiegészítését a téri nevelés módszereivel; a pedagógusok felkészítését az új módszertanokra, valamint segédletek, konkrét tananyagok kidolgozását és persze nem utolsósorban az eszközök, anyagok támogatását.

Mindebből kiderülhetne, hogy a változó világunkban, amikor nehéz megjósolni, hogy melyek lesznek a legkeresettebb szakmák, mik azok a készségek, amiket mindenképp erősíteni kell. Az egyik legjobb út, ha a gyerekkorukat megélő, kreatív, komplex problémamegoldásra képes, érzékeny emberek kerülnek ki az alapoktatásból, melyhez az egyik legjobb alapot a téri kultúra oktatásának nagyobb hangsúlya adhatja.


Géczi Zsuzsanna
Budapest, 2016

A tanulmány teljes terjedelmében itt olvasható. 


1 Tószegi Zsuzsanna (1994): A képi információ. Bp.

2 5-6. Évfolyam számára A Nemzeti Alaptanterv minimálisan ajánlott művészeti órák százalékos aránya In: A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet

3 Kárpáti Andrea (2002): A vizuális műveltség. In: Csapó Benő (szerk.): Az iskolai műveltség. Bp., 91–134.o. http://edutech.elte.hu/karpati/content/download/publikacio/KONYVFEJEZETEK/Vizualis_muveltseg/Vizualis_muveltseg.pdf 

4 Dr. Vekerdy Tamás (1991): Utószó In: Tatai Erzsébet – Tatai Mária: Környezetkultúra. Bp. 

5 A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 110/2012. (VI. 4.) Korm. rendelet

 

vélemény írásához jelentkezzen be »