The Flood - A NAi kiállításai

  a második Rotterdami Építészeti Biennálén

Hollandiát már építészeti kultúrájának kimagasló színvonala is feljogosíthatja, hogy kétévente tematikus nemzetközi építészeti kiállítást rendezzen. Rotterdam a konzekvensen alkalmazott tematikáival próbálja megkülönböztetni magát a méltán híres Velencei Építészeti Biennálétól.

A biennále szervezői jó érzékkel választották a vizet az aktuális építészeti gondolatok tematizálására, hiszen a világon bárhol, és az emberi tevékenységek többségénél meghatározó tényező a víz jelenléte vagy hiánya. Ezzel egyben vállalták, hogy a kiállítások nagy része holland vonatkozású lesz, hiszen Hollandia történelme, a holland táj és építési kultúra egésze nagyrészt víz és ember kapcsolatáról szól.

A biennálét idén is két helyszínen rendezték meg, a NAi (Holland Építészeti Intézet) kiállítótereiben és a Las Palmas egyik felhagyott elevátorházában. A kurátor - Adriaan Geuze, a west8 tájépítész iroda vezetője - érdeme, hogy a 2003-as "Mobility" biennále globális témájával szemben az idei kiállítások nagy része létfontosságú helyi kérdésekre reagál. A tengerszint emelkedése, a csapadékok eloszlásának szeszélyessé válása és a belső vizek egyre költségesebb elvezetése megannyi kutatást indított el Hollandiában a vízgazdálkodás és városi növekedés érzékenyebb módszereinek kidolgozására.

Polders
A biennále több kiállítása nagy hangsúlyt fektet a vizekhez szorosan kapcsolódó kultúrtájak és városok történetének megértésére. A "Polders" kiállítás (kurátor: Linda Vlassenrood) mint a biennále bevezető kiállítása ennek legteljesebb példája. A "polder" gáttal körülzárt terület, melyből csatornarendszer segítségével elvezették a vizet, és szabályos táblákba rendezett termőföldterületet alakítottak ki. A NAi legnagyobb kiállítótermében 15 kiválasztott poldert mutatnak be kronológiai sorrendben az egységes méretarányú makettek (a Delfti Műszaki Egyetem diákjainak munkái), korabeli metszetek és térképek. A sík tájat adó polderek nagy részében a szárazföld a tengerszint alatt található. Sokszor csak gépi erővel - egykor az impozáns szélmalmokkal - tudták elhódítani e területeket a víztől.

Köztudott - s a hollandok nem győzik hangsúlyozni -, hogy a holland táj 70%-át emberi kéz alakította. De a holland építészeti és mérnöki kultúra valódi karakterét a hatalmas polderek kialakításának szükséges racionalitása teszi igazán érthetővé. Az egységes raszterben húzódó csatornák és utak, a tengelyeket kijelölő telepített fasorok, a polderekben létrehozott falvak idealista telepítése mind a mai napig meghatározza a holland térszemléletet. A Polders kiállítás és a biennáléra kiadott vaskos Polders könyv érthető módon nem csak feltárja e tipikus holland táj történetét, hanem kérdéseket is feltesz a jövőjükkel kapcsolatban. A hetvenes évek óta nyilvánvaló, hogy nem érdemes újabb áldozatokkal nagy földterületeket elhódítani a tengertől, amikor a meglévő polderek fenntartása is számos gondot okoz. Elindult tehát egy folyamat, melynek keretében több poldert "visszaadtak" a természetnek, így egyedülálló vízi élőhelyek és rekreációs területek alakultak ki.

Mi legyen tehát a több ezer polder jövője? Értékes örökségként kezelve meghagyni mezőgazdasági területnek? Városi tájjá alakítani? Visszaadni a természetnek? A biennále ezt a három lehetőséget veti fel, de a döntést másokra hagyja - egy kifüggesztett kérdésmátrix eredményeként a látogató is választhat saját szempontjai alapján.

Three Bays: Amszterdam, Tokió, Velence
A Polders kiállításhoz szorosan kapcsolódik a "Three Bays" kiállítás is (kurátor: Adriaan Geuze), amely nemzetközi kontextusba helyezik a biennále főbb kérdéseit. Amszterdam, Tokió és Velence fejlődése hasonló volt: sok munkával járt megtelepedni a folyók torkolataiban, de a víz cserébe természetes védelmet, könnyű áruszállítást biztosított. Ezek a települések hamarosan prosperáló kereskedővárosokká válhattak, s épített környezetüket nagyban a vízzel való együttélés feltételei alakították. Fejlődésük a 20. században más-más utakat járt be: Amszterdam először a belső tó, majd a nyílt tengerre vezetett csatorna felé terjeszkedett, Velence kizárólag az öblöt körülölelő szárazföldön fejlődött, míg Tokió betemette csatornáit, és a nagy kikötők mögötti metropolisz csaknem elfelejtette vízi múltját. De úgy tűnik, a 21. században mindhárom város érzékenyebben kezd viszonyulni vízi adottságaihoz: a csatornák újra értelmet nyerhetnek, speciális fejlesztések emelhetik ki a vízpart előnyeit.

Flow
A világ különböző pontjain alakultak ki a vizet mint életteret felhasználó közösségek, és ezek összefogva kell hogy keressék a válaszokat a környezetváltozások okozta kihívásokra és a vízparttal kialakítandó érzékenyebb kapcsolat megteremtésére. Ilyen kapcsolatokra találunk kilenc érdekes példát a NAi épületében található utolsó kiállításon. A "Flow" kiállítás főleg tájépítészeti munkákat mutat be, melyek a vizet különböző szituációkban a környezet értékét növelő eszközként használják fel. Elhagyott kőbányák (Mark van Beest: Zandloper) vagy szénbányák (Fokke Moerel & Alwin Reedijk: Paralell Europe), építési törmeléklerakó helyek (Field Operations & James Corner: Lifescape), szeméttel feltöltött folyópartok (AldayJoverArquitectos: Waterfront Zuera) vagy part menti homokdűnék (Ilaria Dicarlo: Netted Dunes) válnak izgalmas turisztikai célponttá megtervezett vízi "elárasztásokkal".

Izgalmas tervek születtek víztározók (Jarrik Ouburg & Serge Schoemaker: IMAGEbuilding) vagy vízelvezető csatornák (Ronald Rietveld: Delta Works) innovatív kialakítására, művelhetetlen sós mocsarak hasznosítására (Lofvers & van Bergen & Kolpa: Glasshouse&Land).

Talán a legizgalmasabb Yusuke Obushi "WAVEgarden" terve a kaliforniai partokhoz. Egy 1734 elemből álló gigantikus membrán hullámzik a tengeren, és energiát termel ebből a mozgásból a piezo-elv kihasználásával. Amikor hétvégenként nincs akkora energia-használat a városokban, bizonyos részei megmerevednek, és szürreális tájat alkotnak, ami alatt vitorlásokkal lehet közlekedni, felületükre pedig lifteken lehet feljutni.

A "Flow" kiállítás részeként mutatták be a Greg Lynn által vezetett mesterkurzus fiatal alkotóinak kiállítását is. A vízzel és az időszakos áradással lehetséges együttélés formáit kutatták új lakóháztípusok tervezésével.

Kádár Bálint
me>mo

Fotó: me>mo, Somlyódy Nóra