Trió-tábor - Mizsei Anett diplomaterve

Mecsek, Szuadó-völgy - a feltáratlan barlangjáratok kutatására és a látogatók részére szervezett overallos barlangtúrák kiindulópontjaként szolgáló épület egyszerre land-art, műtárgy és ház. Mizsei Anett (PTE Pollack Mihály Műszaki és Informatikai Kar) diplomaterve.

Ember és barlang viszonya a történelem során időről időre változott. Ami kezdetben menedék, búvóhely, otthon volt, az idővel szakrális, majd védelmi funkciót kapott. Temetkeztek, bort érleltek, ásványokat bányásztak bennük. Napjainkban - habár szórványosan még ellátják egykori funkciójukat - a barlangokat elsősorban természeti értékként tartjuk számon, melyek hazánkban egyébként felfedezésük pillanatától fogva automatikusan védelem alatt állnak. A barlangászat ma extrém sport, de annál jóval több is. A természet eme izgalmas szegmensének megismerésére és megismertetésére barlangászok és kutatók, biológusok és geológusok vállalkoznak.

A helyszín tulajdonképpen egy patakmeder, melyben az elmúlt húsz év során három új barlangjáratot fedeztek fel: a Trió-barlangot, a Gilisztás-nyelőt és a Szuadó-barlangot. Ezek további kutatása, valamint látogatása az orfűi központból kiindulva igen nehézkes, elérésük körülbelül egy órai gyaloglással lehetséges csak. Mindemellett a hasznosítási jogot birtokló Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület lassan kinőtte a 90-es években létesített orfűi irodát. Az úgynevezett overallos barlangtúráztatás, a közösségi programok, a táborok, előadások, vetítések kiszolgálására egyszerűen nem elegendő már az ottani épület. Kívánatosnak láttam tehát az overallos barlangtúrák kiindulópontját, valamint a három barlangot kutató barlangászok szállás- és munkahelyét kiemelni ebből a központból, és a barlangok közelében egy megfelelő létesítményt tervezni. Elképzelésem helyességét az SZKBE részéről Országh János geográfus levelében megerősítette.

A hely és a funkció vizsgálata során három használói csoportot különítettem el, s a tervezés során e csoportok mozgatása, kiszolgálása volt a vezérfonal.
A központ megközelítse az Orfűt Péccsel összekötő szerpentin mentén fekvő parkolóból a kék kereszt turistaúton dél felé indulva lehetséges. Az erdei földutat az avar közt lassanként kövezett ösvény váltja fel, jelezve, hogy közeledünk az épülethez. A túrázó akadálytalanul továbbhaladhat a lassan támfallá váló, kő mellvéddel ellátott szakaszon, kisétálhat a központ tetején kialakuló zöldtetőre, majd folytathatja útját a kék kereszt vonalán. Ahogy eltávolodik a háztól, a kövezett ösvény lassan ismét belevész az erdei talajba.

A látogató, aki - bár nem hivatásos barlangász - szeretné felfedezni ezt a csodás föld alatti világot, a patak völgyébe aláereszkedve a központ látogatói szárnyának bejáratához érkezik. Itt találkozik túravezetőjével, a kör alaprajzú csapatépítő térben megismerkedhet leendő túratársaival s a barlanglátogatás legfőbb szabályaival. A résztvevők megkapják overalljukat, s a lépcsőzetes folyosón elindulhatnak a felszín alatti kaland felé. Itt kialakul a sorrend, amelyet a túra végéig tartaniuk kell, s kinek-kinek feladata a legjobb tudása szerint segíteni az előtte-mögötte haladót a nehezebb szakaszok teljesítésében. A látogatói szárnyat körülbelül 15, legföljebb 20 fő egyidejű használatára méreteztem. A központból könnyedén elérhető a Szuadó-barlang, illetve ennek járóráccsal fedett aknáján keresztüllépve a patakvölgyben található két másik barlanghoz is néhány perces sétával eljuthatunk.

A barlangász, aki munkavégzés, továbbképzés vagy kutatás céljából érkezik, szállást, mosdási és főzési lehetőséget, valamint a felszíni dokumentációs munka céljára dolgozóhelyet talál a nagyobb méretű szárnyban. Saját használatukra szolgál a látogatói szárny zöldteteje, amely kizárólag a barlangászok épületrészéből érhető el. A központ 4 fő ellátására alkalmas, ennek oka, hogy a kutatócsoport általában három fős, s a szabály szerint mindig kell, hogy legyen egy felszíni kapcsolattartó, aki tudja, mikor, hányan és hova mentek dolgozni, így egy esetleges balesetnél a segítség érkezése a lehető leggyorsabban biztosítható.

Az épület tervezése során analógiás módszerrel dolgoztam. Ennek során valamilyen elő vagy élettelen természeti képződmény szerkezeti, funkcionális vagy esztétikai rendjét vesszük alapul, s emeljük át a tervbe, annak szolgai másolása nélkül. Analógiaként az édesvízi zöldalgákat választottam. Ezek a parányi, fotoszintetizáló növények a patakkal együtt alábuknak a víznyelő barlangokba, s megdöbbentő mélységben is túlélnek, dacára annak, hogy oda már semmilyen fény nem érhet le. Formai szépségük, füzérszerűen összekapcsolódó szerkezetük mellett ez tette szimbolikus értékűvé számomra ezeket a kis barlangi kalandorokat.

Az említett analógián kívül a terep, a szintvonalak szépsége is rendkívül inspirálóan hatott. A kezdeti skicceken megjelenő hosszan elnyúló, sejtek sorolásából kialakuló tömegre a munka során fokozatosan hatni kezdtek a völgyben dolgozó tektonikus erők, s felgyűrve a szigorú, egyenes támfalakat és pengefalakat, kialakult a lágy, íves forma. Félig a talajba süllyesztve az épület egyszerre műtárgy, ház és egyfajta land-art objektum.

Kevés megnyitással, puritán, a belsőben is megjelenő kőfelületekkel dolgoztam, illetve válaszfalként a zöldalgák felnagyított, mikroszkopikus képeivel festett vesszőfonat felületekkel és bútorokkal. A fonott bútorok ma már egyáltalán nem csak klasszikus formavilágban érhetők el. Épp ellenkezőleg. Szabad formálásuk minden eddiginél jobban foglalkoztatja a bútortervezőket és designereket világszerte. Óriási előnyük, hogy könnyedén elkészíthetők helyi anyagokból, Pécs környéki iparművészek, kézművesek közreműködésével.

A szerkezetek, építőanyagok megválasztásakor is törekedtem a helyi, természetes anyagok alkalmazására. Így esett választásom a gabion falszerkezetre. Időtálló, tartós és legfőképpen szabadon formálható, így kiválóan alkalmas az épületem kialakítására. Vasbeton födémek, áthidalók és keretszerkezetek egészítik ki és merevítik a házat. A zöldtető - bár szerkezetileg elválik a természetes talajtól - optikailag a domboldal folytatása.

Egy időszakos használatú erdei menedékház esetében a gépészet és infrastrukturális ellátás mindig igen kényes kérdés. A tiszta víz vételezésére a helyszínen található Bagoly-forrás alkalmas. Megvizsgáltam a geotermikus energia hasznosításának lehetőségét, azonban a szondák lefúrása a még feltérképezetlen barlangjáratok miatt vállalhatatlan megoldásnak bizonyult. Habár a barlangi levegő akár hasznosítható is lenne hőcserélővel fűtésre-hűtésre, az eljárás olyan módon megváltoztatná a sajátos barlangi mikroklímát, ami végzetes volna az itt jelenlévő élővilág számára. Járható útnak a bioetanollal üzemelő mikroturbina beépítése tűnik, amely egyszerre termel áramot, gőzt, forró vizet és hideg vizet, gyakorlatilag minimális károsanyag-kibocsátás mellett. Kerozintól a biogázon, földgázon, szemétégető hulladékgázán keresztül egészen a mezőgazdasági melléktermékként keletkező bioetanolig jóformán bármivel üzemeltethető, tehát pont az ideiglenes használathoz szükséges rugalmasság jellemzi. A barlangászok lakószintjén a bejárati zónában elhelyeztem egy kisméretű bioetanol kandallót is, amely az érkező megfáradt, átfagyott kutatók számára a fényt és otthonos meleget áraszt.

A szennyvízkezelésre bio ülepítős illemhelyek szolgálnak, melyek kis mennyiségű iszapra és tiszta vízre bontják a szennyvizet. Az így keletkező víz már gyakorlatilag visszaengedhető lenne a természetbe, esetünkben a zöldtető locsolására használható. A vastag földrétegen átszűrődve további tisztulási folyamatok mennek végbe, s a természetes erdei talajjal csak az innen távozó valóban tiszta víz érintkezik.