Városi Művésztelep - magyar siker az Opengap nemzetközi pályázatán

A spanyol Opengap nemzetközi ötletpályázatot írt ki "m_ART competition, market for arts and crafts" címen. A többkörös zsűrizés végén, a 11 finalistából 3 díjazott és 3 dicséretben részesült pályamunkát választott ki a zsűri. Az egyetlen magyar résztvevőként induló atelieararchitects építészműterem dicséretben részesült munkáját Kiss-Gál ZsuZsanna mutatja be.

A pályázatról
A spanyol Opengap építészhálózat idén nyár elején kiírt egy nemzetközi ötletpályázatot "m_ART competition, market for arts and crafts" címen. A pályázat nevezési díjhoz kötött volt, mégis már az első körben 95, szinte minden kontinensről beérkező pályamunkát választott ki a zsűri, melyek megfeleltek a kiírásnak. Ezt követte még négy zsűrizési kör, a negyedik végén pedig a 11 finalistából a zsűri kiválasztotta a 3 díjazott és 3 dicséretben részesült pályamunkát.

Az egyetlen magyar résztvevőként induló atelierarchitects építészműterem munkája a dicséretben részesültek között van.

A pályázat a jövő kézműves értékeket képviselő piacának megtervezéséről szólt, a tervezési helyszín fiktív, a pályázók maguk választhatták ki azt, a kiírás azonban alapvető elvárásokat fogalmazott meg a piac kialakításához szükséges alapelemek tekintetében.

 

 

A koncepció
Számunkra a piac inspiráció és verseny egyszerre! A piac alapvető városi térként értelmezhető, kezdetektől fogva városok létrejöttét határozta meg, kitágított utcákat terekké, városi hálózatokat torzít saját funkciója mentén.

Úgy hisszük, a piac az esemény maga. Képes a művészet, a minőség és a fejlődés terjesztésére. Azt vizsgáltuk, hogyan viselkednek a piacok városi környezetben, hogyan idomulnak, alkalmazkodnak a körülményekhez, hogyan tükrözik vissza az adott környezet minőségét. Véleményünk szerint a piacok az egyes társadalmi berendezkedések tükörképei, a környezet, a szociális és térszerkezeti háló tükröződései.

Olyan piacot terveztünk, mely közösséget szervez, véletlenszerűséget, ugyanakkor logikát és struktúrát tükröz egyszerre: "átmenetileg maradandó". Olyan piacot, mely inspirálóan hat a városi környezetre és a résztvevőkre is.

Koncepcionálisan a piac tervünk voltaképpen egy bazár, egy ún. Városi Művésztelep, "Urban Artist´s Colony". A piacot, mint társadalmi érintkezési formát a városrehabilitáció, az adott városi terület revitalizációjának és növekedésének eseményeként alkalmazzuk. Piacunk az ún. ´pop up market´ elvén működik, ugyanakkor tovább marad egy-egy területen, így a rehabilitáció egy eszköze lehet.

A Művésztelep voltaképpen egy beköltöző struktúra. Betelepül üres építési telkekre, foghíjakra, rozsdazónákba, elhanyagolt, vagy elhagyatott városi terekre, kitelepül parkolókba, üres utcákba, stb. Beköltözik, bazárként, karavánként mozog, saját ritmusában.

 

 

Az utazóládát, az ún. "trunk"-ot használtuk asszociációs alapegységként: egyrészt szimbolizálja a kereskedelmet, árucserét, másrészt a hagyományos utazóládák az utazás klasszikus minőségét idézik meg. A célunk a hagyományos, tradicionális piac atmoszférájának megteremtése volt. Azt akartuk, hogy a piac a városi tér, az utca területén maradjon. Tervünk választási lehetőséget, ellenpontot kínál a plázákkal szemben.

A piacok kialakításánál logikus rendszerre van szükség, ugyanakkor a hagyományos piacok véletlenszerűséget, kuszaságot tükröznek, tehát egy logikusan kaotikus rendszert terveztünk. A piac alapjaként egy vonalrendszert alkottunk, ez a moduláris rendszer alapjának tekinthető. A vonalrendszert aztán torzítottuk, ahogyan a városi hálózatok, a véletlenszerű, de külső behatásokon alapuló rendszerek is torzulnak kissé. Öt ´utazóládát´ terveztünk, azaz öt darab modult, különböző magasságú és méretű elemeket. Így az egymás mellé illesztett modulok egy átléptékezett városi utca sziluettjét idézik fel. Az egyes ´utazóládák´ a szükséges funkció szerint berendezhetőek, elforgathatóak, átfordíthatóak, tükrözhetőek, alkalmazkodva a torzított vonalrendszer egyes pontjaihoz, így bármilyen helyszínre adoptálható a piac.

 

 

Tervünk használja annak a városnak az infrastruktúráját, amelybe éppen betelepül. A koncepciónk szerint e piac bizonyos városi terek, zónák rehabilitációjára alkalmas, ezért a Városi Művésztelep az adott város adott részének parkolóit használja, a feltöltési rendszere pedig ugyanúgy működik, ahogyan az adott városban a városi üzletek feltöltési rendszere működik. Így a piac az alapvető városi struktúrába nem avatkozik bele, a városi hálózatot csak inspirálja jelenlétével, használatba veszi azt. Célunk egy kiváló alkalmazkodási képességgel rendelkező piac megtervezése volt.

Az alapelem ötlete a hagyományos utazóládából ered, ugyanakkor a tervezésnél a városokban megtalálható, városi hálózatokban, városi körvonalakban fellelhető alapvető formák eltérő sűrűségű kombinációját vettük figyelembe. A részletek, a keretezés a kézműves rendszerek hangulatát idézi. Miután a piac részt vett az adott terület rehabilitációjában, a Művésztelep elhagyja a helyszínt, és tetszőleges, vagy éppen szükséges mértékben a vázrendszere marad a helyszínen, jelezve, hogy arra járt. A Művésztelep gyengéd, minőségét átörökítő lenyomatot hagy a helyszínen.

 

 

Azért, hogy léptékében is megmutathassuk a terv betelepülését, egy budapesti helyszínt választottunk a VII. kerületben. A Klauzál tér közvetlen közelében található egy, a belvárosi környezethez nem méltó módon elhagyatott, elhanyagolt foghíj-szerű telek, mely két párhuzamos utcát, a Kis Diófa és Csányi utcákat köti össze. A telket lakóépületek és ipari létesítmények eltérő magasságú tűzfalai veszik közre.

A terv az átmenő foghíjat használja fő területként, de megjelenik a Kis Diófa utca egyik foghíjában is eseménytérként, valamint a Klauzál tér északi sarkában kitelepülő egységként is.

A modul egy hajtogatott "utazóláda", mely áttört és tömör részekből áll, az egyes modulok magasságilag eltérőek, tömör felületeik bizonyos vastagsággal rendelkeznek, ebben a vezetékezés és a strangok találhatóak, ezen felül erősítik a szerkezetet. A modul áttört részei nyithatóak és/vagy kivehetőek, elhagyhatóak.

A piac másik, fontos koncepcionális eleme a közösségekben való potenciál kiaknázása. Úgy hisszük, hogy a kézműves tárgyi kultúra mindig is jelen volt azon társadalmakban, ahol közösség, közös szellem létezett.

 

 

A kézműves alkotók, akik belakják az ´utazóládákat´ 5-6 fős alkotóközösségekben dolgoznak. Ez egy produktív verseny, mely inspirálja őket, a más alkotókkal, művészekkel való együttműködés hozzáadott energiája megtermékenyíti magát a terméket. Piacunk kreatív alkotóközösségeket hoz létre. A művészek az alkotóterüket megosztják egymással, az egyes modulok közös "workshop" területeket fognak közre. A vásárló, látogató ennek részesévé válhat, hiszen egy-egy modul-csoportnál belát ebbe a közös térbe, és láthatja a kreatív munkafolyamatokat.

A modul-csoportokon belül egy alkotó egy modullal rendelkezik, melyben saját eladó standja van, valamint tárolási lehetőség és vezetékezés, kiszolgáló panelek. Így mindenki saját moduljában önálló arculatot alakíthat ki és árusíthatja munkáit. A "workshop" térnek közös lefedése van, mely a modulokon túl árnyékoló rendszerként működik a piac nyitott, utca-szerű területein. A piac területén, szintén modulokból kialakítva, elszórtan helyezkednek el a kiszolgáló egységek, az adminisztráció blokkja és a kávézók, kisebb éttermek.

Tervezők: Debreczeni Péter, Kiss-Gál Gergely, Kiss-Gál ZsuZsanna, Petró Margó

Kiss-Gál ZsuZsanna