10+1 – Tőrös Ágnes

"...ha rajtam múlna új utcanév táblát csak a régi fölé engednék helyezni. Az emlékezet hiánya a kiújuló bajaink legbővebb forrása." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Tőrös Ágnessel, a Qvarta társalapítójával készítettünk interjút. 

Tőrös Ágnes a Pécsi Tudományegyetemen kezdte tanulmányait és a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építész Intézetében szerzett mesterdiplomát, Breuer- és Árkay-diplomadíjas építész. Szakmai gyakorlatát Fortalezában, Erasmus félévét Velencében töltötte. Hét évig volt az Archikon csapatában tervező, itt többek közt Dobos Bencével, Pásztor Ádámmal, Batta Miklóssal, Nagy Zsolttal és Zsidai Nikivel közösen dolgoztak a Bleyer Jakab Gyógypedagógiai Iskolán, a Palatinus bővítésén, a Meséskert Óvodán és Vizafogó Tagóvodán, illetve a Láng Művelődési Központon. Részt vett a Mesteriskola XXIV. ciklusában, 2019 óta a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem óraadója, 2021 februárjában a Qvarta társalapítója és 2022-től a MOME kurzushetének egyik oktatója. 

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Anyag, idő és hiány, illetve ezek szerencsés vagy kevésbé sikerült kombinációja. 

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely? 

Ez inkább helyzet, de vízközelben lenni városi közegben. Klasszikusan Trieszt ezért a kedvenc városom de valószínűleg ezt szeretem nagyon Budapestben, meg persze Velencében is. A víz moraja átmossa az elmét, akkor jó, ha kéznyújtásnyira van a felszíne és érezni az illatát. De belemenni nem szeretek, az teljesen más. Ezért jó, ha olyan környezetben van, ahol erre nincs is mód. 

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

Minden új projektnél előröl kezdem kicsit. De mindig azzal is, hogy mit találunk a helyszínen. Legyen az egy épület, egy történet vagy egy közösség. Nem gondolom, hogy didaktikus hozzányúlás válasz lenne minden problémánkra és kétségünkre, ugyanakkor nem tudom annyival elintézni azt, ami a várban történik, hogy mennyire érdekes folyamat. Az eltörlés végtelenül elszomorít, ha rajtam múlna új utcanév táblát csak a régi fölé engednék helyezni. Az emlékezet hiánya a kiújuló bajaink legbővebb forrása. 

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

A megépült munkák közül a Láng Művházra, mert sikerült egy sokak számára fontos helyet átmenteni az eltörlés helyett, és az eredeti tervező, Tokár György bevonásával igazán értékes történetté kerekedett. Egyik utolsó nyilvános szereplése a tiszteletére szervezett mesteriskolás bejárás volt, ahol sugárzóan szerepelt. Ugyanitt a törzsközönség továbbra is társastáncolt minden pénteken és vasárnap, ahogy a korábbi évtizedekben is. 

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Az elmúlt két évben a közelmúltig sokszor az volt a siker, hogy reggel ki tudtam kelni az ágyból tudván, hogy mi minden vár aznap, és este úgy térhettem vissza bele, hogy végrehajtottam (közel) mindet. Az utóbbi időben azt szoktam örömmel megélni mikor látom, hogy érik össze a csapatunk és együtt többre vagyunk képesek, mint egyenként lennénk. A következő szintlépés az lesz, amikor a mostani erőfeszítéseinkből szép lassan elkezdenek megvalósulni és látszani dolgok, és abban tudunk eredményesen közreműködni. Aztán nem tudom, gondolom aranyflitteres ruhában pezsgőzni Andrássy úti tetőtéri loftban egy újévi fogadáson, de még várom a meghívót.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

A kompromisszummentes végeredmény megközelítése asszertív eszközökkel. A kommunikáció tudatos szintjeivel nagyon sok konfliktusom van. Vagy eleve megy egy helyzetben, vagy egyáltalán nem. Azt már megtanultam felismerni, ha egy folyamat elkezd lefelé menni. De tudatosan visszahozni onnan, időnként varázslatnak tűnik, amit szívesen megtanulnék. Messziről indításnak tűnhet, de szakmán belül egyre többször látni, ahogy elviselhetetlenné fokozódik az egymás szempontjainak meg nem értése és a párbeszéd hiánya. Ilyenkor egyfajta diplomataként, vagy ha tetszik túsztárgyalóként fordítani a helyzeten igazi szupererő lehet. Szóval az, hogy milyen lehet az építészet Orpheuszának lenni, vagy legalább megfigyelni éles helyzetben, az érdekelne. Addig meg maradnak az axók és montázsok. 

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Lassan sikerül újra a kedvenc témáim egyikéhez közel kerülni. A közeljövőben terhelt helyzetben működő óvodákkal fogunk foglalkozni, első körben a felhasználókkal és a MOME hallgatóival együttműködve. Szeretném megtalálni a minimális beavatkozási formát, ami a lehető legnagyobb változás eléréséhez vezet. Ezen felül van még egy megvalósításra váró csirkeól projektem a szüleim portáján. De ott időközben felbukkantak a rókák, fészket raktak, és mivel mind láttuk a Vukot, most mindenki tanácstalan.

Mit üzennél a megbízóknak, kivitelezőknek vagy építészeknek?

Mindenkinek üzenem, hogy rajta vagyok az ügyön.

Egy könyv, film, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

Ha azt veszem sorra, hogy legutóbb miket ajánlottam másoknak, akkor Susanna Clarke Piranesi című könyvét, mert beszélni szerettem volna róla. A Ruhakészítőt leejtett állal néztem, mert varrónők neveltek, de ha valaki megnézné a Cápát szóljon, arra mindig van időm. Nyári autóutakhoz (a folktól nem visszariadóknak) a Black Crowes Wiser for the Time, esti vezetéshez pedig a Tindersticks Across Six Leap Years mindenkinek. 

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Európában a Vardehaugen munkái és csapata olyan, amit szívesen követek. Meg valamiért vonz egy-két amerikai praxis. Például a Cutler Anderson Architects vagy akár Kelly Wearstler látszólag annyira lazán profik, hogy nem keresem rajtuk a fogást. Előbbit azért választanám, mert közel áll hozzám, utóbbiakat pedig azért, mert távoli és egzotikus számomra az, ahogyan fellépnek és kommunikálnak, akár mint tervező egyéniségek, akár a munkáik által. A szakmai énem amúgy is olyanná kezd válni számomra, mint valami drag, amikor felöltöm többre vagyok képes, mint egyébként lennék. 

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Weiszkopf Andrással.

Szerk.: Sütöri Laura