építészet : környezet : innováció

Megelevenedő történetiség - a megújult Palatinus

"A fogadóépület úgy működik egyszerű, átlátható, mégis friss és fantáziadús építészeti keretként 2017-ben, hogy közben nagy erővel elevenedik meg benne a történetiség, a háború előtti progresszív építészet különös kísértetiessége." - írja Takács Ákos az Archikon koncepciója alapján megvalósult Palatinus rekonstrukciójáról. 

A Palatinus fürdő most befejezett felújításával kapcsolatban számos olyan dolog jut eszembe, amely szerencsésen - vagy éppen kockázatosan - túlmutat az építészetkritika magyarhonban divatozó értelmezésén. Ezen aspektusok a margitszigeti strandépület esetében - örömteli - valóban az épület szemlélése, használata, élvezete közben bontakoznak ki a látogatóban, s az emberben. Mindez a felszínen meglehetősen banálisan hangzik, mégis az ilyen típusú integritás lehetőségében rejlik az Archikon munkájának kiválósága.

A Palatinus strandfürdő új kapu- és öltözőépülete 1937-ben készült el id. Janáky István nyertes pályaműve alapján. Janáky eredeti kompozíciója világos és racionális rendszert határozott meg. A középső fedett-nyitott oszlopcsarnokban vásárolhatták meg jegyeiket a főváros háború árnyékában is folyamatosan növekvő lakosságának fürdeni és strandolni vágyó tagjai. Ennek a nagyvonalú térnek a két oldalán elhelyezkedő zárt közlekedő magok irányították a fürdőzőket az öltözők és egyéb kiszolgáló helyiségek felé. Utóbbiakból nemek szerint szeparálva léphetett (és léphet ma is) a látogató a napozóteraszokra, amelyekről könnyed, dinamikusan csavarodó lépcsők vezetnek a strand területére (és tovább az alagsor felé).


főbejárat este - építész: Nagy Csaba, Pólus Károly - fotó: Bujnovszky Tamás


Az építészet minden megvalósuló produktuma óhatatlanul "nyitott műként" várja a sorsát az átadás után. A Palatinus esetében ez a következő - kétségtelenül viharos - évtizedekben számos újabb réteg, toldalék rárakódását, vakolat és burkolatcseréket, és általános állagromlást jelentett, amelyet a krónikus forráshiány és igénytelenség súlyosbított. A hasonló rekonstrukciós projekteknél bevett kommunikációs panel, hogy a tervezők, kivitelezők, stb. az "eredeti szellemiséget tiszteletben tartva, mai eszközökkel" dolgoznak, a "régi értékeket mai kor igényeinek megfelelően gondozzák." Ez a legtöbb esetben üres ígéret marad, hiszen az aktuális szabályozások, befektetői-építtetői igények, forrás- és/vagy tudáshiány hatására a rekonstrukciós hevület tárgyai (a házak) általában mind vizuálisan, mind szellemiségüket tekintve a felismerhetőség határáig torzulnak. Mindebben persze van egyfajta nyers őszinteség, hiszen a felvastagodó rétegrendek hatására eltorzuló arányok, hártyaszerű burkolatok és kényszeres technológiai protézisek explicitté teszik, milyen lehetőségek és körülmények között operál az építészet átlaga manapság. Mindenesetre a kivételeket - különösen, ha jelentős, autonóm "eredetiről" van szó - érdemes megünnepelni. Ilyen épület - és projekt - a Palatinus is.


strand felőli homlokzat - építész: Nagy Csaba, Pólus Károly - fotó: Bujnovszky Tamás


A felújítás fizikai részleteit, a sallangok eltávolításának módját, a szerkezeti helyreállítás és az új vagy megújított burkolatok, szerelvények megoldásait és kivitelezését egyaránt csak dicsérni lehet. A vakolatlan, fehérre mázolt téglafalak textúrájától a fogadócsarnok mennyezetének színezésén át a bombasztikus csigalépcsők filigrán üvegezésének helyreállításáig az építészeti elemek minden léptékben annak a finom, geometrikus könnyedségnek a konstruktív helyreállítását szolgálják, ami a háború előtti építészet egyik központi motívuma, jellemvonása, és egyben törekvése. Ugyanakkor a tervezők esztétikai igényessége és a szakipari-kivitelezői körültekintés összessége sem magyarázza kielégítően azt, hogy mitől működik ilyen jól a rekonstrukció.

Az Archikon vállalásának tétje az volt, hogy a toldalékokat, protéziseket és lerakódásokat olyan mértékben és úgy bontsa vissza, hogy a Janáky-féle terv különböző fizikai és szellemi aspektusai újra érvényesüljenek, az új funkciók szervesen illeszkedjenek az eredeti struktúrába. A siker kulcsa megérzésem szerint abban a különbségben rejlik, ami egy épület pusztán talált tárgyként való fizikai megújítása és a teljes projekt megértése, elfogadása és rehabilitációja között rejlik. Projekt alatt itt azt a komplex morális, intellektuális, politikai és esztétikai pozíciót értem, amelyet meghatározva az építész - esetünkben id. Janáky István - szerzőként lépett fel, és amely a terek szervezésével, anyagiságával szoros összefüggésben - de ezek összegére nem redukálhatóan -, az építészet eszközeivel valamilyen markáns állítást fogalmazott meg a '30-as évek végének Budapestjén.


beltéri nagymedence - építész: Nagy Csaba, Pólus Károly - fotó: Bujnovszky Tamás


Az Archikon érti és érzi ezt a különbséget. Az értelmező-érdeklődő attitűd, és az eredeti projekt iránti empátia a kevésbé markáns szerzőiséggel rendelkező, de ugyancsak bonyolult kontextusban létrejött angyalföldi művelődési ház korábbi rekonstrukcióját is minden elemében áthatja. Ilyen referenciával nem meglepő a Palatinus sikerültsége. A fogadóépület úgy működik egyszerű, átlátható, mégis friss és fantáziadús építészeti keretként 2017-ben, hogy közben nagy erővel elevenedik meg benne a történetiség, a háború előtti progresszív építészet különös kísértetiessége.

Társadalom-, politika-, és kultúrtörténeti okokból a század első felében az avantgard modern építészet elsősorban magáncélú lakóépületek formájában bontakozott ki Magyarországon. A Palatinus különös jelentőségét így külön fokozza, hogy a kevés nagyobb léptékű modernista középület egyike. Az épület helyreállított formájában jóval több, mint egy kiválóan működő, igényes "funkcionalista" épület. Építészeti tudásként magába sűríti a korszak ellentmondásait, pozitíve a modernitás aspirációit, a test- és mozgáskultúra, illetve a szabadidő szervezett eltöltésének tömegesítését, a társadalmi mintázatok és az életmódok reformját, az emancipációt, a transzparenciát, ugyanakkor negatíve mindazt a konfliktust és pusztulást, ami utána következett. Ezt a tudást - az építészet érzéki és letaglózó erejét a társadalmi, gazdasági, kulturális, és egyéb folyamatok történeti reprezentációjaként - tette most egy nagyszerű példán keresztül újra elérhetővé és átélhetővé az Archikon a Margitszigeten.

Takács Ákos

 

vélemény írásához jelentkezzen be »