10+1 – Monori László

"Érdekes a munkánk során megtapasztalni a különböző léptékek közti hasonlóságot. Sokszor egy bútor ergonomikus részletének kitalálása is tud olyan összetett lenni, mint egy nagy léptékű középület funkcióinak átlátása." Az Építészfórum 10+1 sorozatában a hazai építészeti szféra legelismertebb és legizgalmasabb szereplőit kérdezzük ki. Ezen a héten Monori Lászlóval, a Pyxis Nautica alapítójával és vezető tervezőjével készítettünk interjút. 

Monori László 2010-ben szerezte meg alapdiplomáját az Ybl Miklós Építéstudományi Karon Börcsök László szárnyai alatt. 2014-ben diplomázott a Pécsi Tudományegyetem Pollack Mihály Műszaki Kar mesterszakán, ezzel párhuzamosan elvégezte a Szent István Egyetemen az Épületenergetikai és passzívház tervező szakmérnöki képzést. A válság alatt először épületenergetikai vonalon indult el, utána fesztivál helyszínek, kiállítási installációk tervezésével foglalkozott, végül a LAB5-nél dolgozott. Itt ismerkedett meg Tótszabó Tamással és Tóth Dáviddal, akikkel 2017-ben megalapították saját irodájukat, a Pyxis Nauticát. A LAB5-től hozott szemléletet megtartva a stúdió nem a régi vezetőtervező-feldolgozó felállásban, hanem egyenrangú csapatként dolgozik a kollégákkal, így az elismerések sem egyetlen személyhez köthetők, hanem mindig az egész team érdeme, akik jelenleg: Kis Ferenc, Valastyán Igor, Péntek Ágnes, Varga János, Ádám Blanka és Tibai Frida. Az iroda portfóliója színes, az utóbbi években dolgoztak többek között a Telenor és Samsonite üzletek új arculatán, a BudaPart legtöbb épületének belsőépítészetén, az Irányi utcai palotán, a Hunyadi Palotán és a GAL vitamingyártó üzemen. Munkájukat többször díjazták már az Év Irodaja elismeréssel, emellett nyertek már az Év Belsőépítésze díjat, BIG SEE Awardot, illetve Baumit Év Homlokzata díjat is.

Ha az építészetet három szóban kellene bemutatni, mi lenne az a három szó?

Matematika, humor, térélmény.

Mi számodra a legkülönlegesebb, legfontosabb épület vagy hely?

Kastrup Sea Bath / White Arkitekter. Dániában voltam Erasmuson, a skandináv építészet formanyelve, anyaghasználata és funkcionalizmusa fontos alapkő számomra. Ez az építészeti jel a tengerben nekem azt a játékosságot testesíti meg, ami miatt ezt a pályát választottam.

Hogyan vélekedsz a régi és az új viszonyáról?

Az új a régiből fejlődik, mint egy fának az ágai. Minden kor nyomot hagy és értékes. Nem vághatunk ki egy szeletet ebből az ágból csak azért, mert aktuálisan nem evidens mindenki számára annak értéke. Minden kor igyekezett az azt megelőzővel szakítani, most éppen a szocialista épületállomány az, ami kárát látja ennek a folyamatnak. Nehezebben fogadhatók be az ebből az időszakból származó épületek, amin a karbantartás hiánya csak ront, de ennek ellenére nagyon sajnálom, hogy olyan építészettörténeti értékek pusztultak el az utóbbi években, mint a Teherelosztó, vagy a Diplomata-ház. Ugyanígy káros folyamatnak tartom bizonyos tájegységeknek, mint a Balaton északi partjának elskanzenesítését, vagy új épületek létrehozását műemléknek álcázva. Mi azt az elvet valljuk a történeti épületek esetében, hogy amit tudunk megmentünk, de ahol a beavatkozás indokolt, ott kortárs eszközöket alkalmazunk.

Melyik munkádra vagy a legbüszkébb? 

Talán a Pasaréti Villára. Ez egy fiktív projekt volt, megrendelő nélkül. A Covid elején volt egy pár hetes visszaesés, több céges megrendelőnk elbizonytalanodott egy esetleges újabb gazdasági válság lehetősége miatt. Ezt kihasználva mindannyian terveztünk egy-egy családiházat HÉSZ, büdzsé, megrendelő, főépítész nélkül. Jó volt látni, hogy mik azok a fókuszpontok és értékek, amiket kimondatlanul is mindegyikünk fontosnak tart.

Mit jelent számodra a siker? Mitől érzed magad sikeresnek? 

Azt hiszem, annál nagyobb siker nincs a szakmánkban, mint hogy az elkészült épület használói elégedettek, és javult ezáltal az életterük, vagy a munkakörnyezetük. De nagy sikert jelent az is, ha a megrendelő újabb munkával bíz meg minket egy megvalósult után.

Milyen aktualitás, kérdéskör vagy téma foglalkoztat jelenleg az építészetben? 

Az épületek és az építőanyagok öregedése. Jellemzően az átadást követően lefotózzuk frissen a munkákat, de azzal ritkán foglalkozunk már, hogy mi lesz velük 10, vagy 20 év múlva. Itthon azt tapasztalom, hogy a karbantartásnak nincs túl nagy hagyománya. Fontos lenne minden szakmagyakorlónak ezt a kérdéskört jobban körbejárnia. Tervezzük, hogy a jövőben az elkészült épületeink mellé eljuttatunk az üzemeltetőnek, vagy a tulajdonosnak egy olyan kézikönyvet, amiben részletes tanácsokkal látjuk el azzal kapcsolatban, hogy milyen gyakorisággal, milyen karbantartó tevékenységet kell elvégeznie az épületen, illetve a gépészeti rendszeren.

Milyen terveid és céljaid vannak a jövőre nézve?

Érdekes a munkánk során megtapasztalni a különböző léptékek közti hasonlóságot. Sokszor egy bútor ergonomikus részletének kitalálása is tud olyan összetett lenni, mint egy nagy léptékű középület funkcióinak átlátása. Ez utóbbira eddig kevesebb lehetőségünk adódott, de most a Debreceni Egyetem számára tervezzük a Gyógyszertudományi Kar új épületét, amely egy nagyobb gyártó-kutató-oktató üzemet is magába fog foglalni. 

Mit üzennél a megbízóknak?

Sokszor irigylem azokat a szakági tervezőket, akiknek a munkáját nem akarja a hatóság, vagy a megrendelő felülbírálni. Az építész-megbízó egy elég bizalmas viszony, ezért fontos lenne, hogy a megbízás előtt valamennyire ismerjék meg az építész munkásságát és miután megbízták, bízzanak is meg benne.

Egy könyv, film, zene, amit mindenkinek ajánlanál? 

Könyv: Alessandro Baricco: Háromszor hajnalban
Film: Enter the Void 
Zene: Kollektiv Turmstrasse

Külföldi építészek, építészirodák közül kivel dolgoznál szívesen? 

Lehet, hogy közhelyes, de számomra az építészet rocksztárja Bjarke Ingels. Dániában ismertem meg a munkáit és nagyon motivált a nagyvonalúsága, a módszer, ahogy a projekteket prezentálják, ahogy feszegetik a határokat.

Kivel készítenél interjút a sorozat keretében?

Rohoska Csabával.

Szerk.: Sütöri Laura