A Design Terminál (Magyar Design Központ) átalakulásai napjainkig

Az M-Teampannon iroda 2005 márciusában nyerte el a Nyíri István által tervezett autóbusz végállomás együttesének a Magyar Design Központ számára való átalakítására kiírt nyílt építészeti tervpályázatot. Az épületet azóta is érték változások, most ezeket tekintjük át.

Az épület keletkezéséről és felújítás előtti állapotáról Bor Ferenc műemléki leírásából tudhatunk meg részleteket:

A korábban az Oktogonon működő autóbusz-pályaudvar a 40-es évek végére már nem tudta ellátni feladatát, szükségessé vált egy nagyobb buszpályaudvar építése. A tervezési megbízást az Állami Mélyépítéstudományi és Tervező Intézetben Nyíri István kapta meg.

Az építkezéshez 1949 februárjában kezdtek hozzá, s az épületek rendkívül gyorsan elkészültek, szeptemberben már használatba is vették őket. Ez a momentum nagyon fontos, mert talán néhány hónappal később már nem építhették volna fel Nyíri tervei szerint az épületet, hiszen nem sokkal vagyunk a fordulat után és a nagy építészeti vita előtt.

Az észak-déli hosszanti tengelyű épületegyüttes, két pavilonból, s az őket összekötő, nyitott terű, fedett, kétszintes peronfolyosókból áll. A nagyobb méretű déli – egykori indulási – épület hosszanti homlokfalait egymástól észak-déli irányban eltolva két szintet átfogó üvegfalas nyílássor töri át.

A várócsarnok lendületes ívű galériával megosztott kétszintes belső tere, mely e nagyméretű ablakokon kívül a délkeleti sarokban elhelyezett tágas lépcsőház enyhén döntött üvegtégla-falazatán keresztül is megvilágítást kap, szinte teljesen nyitottnak tűnik, a homlokzaton megjelenő összefüggő zárt felületek belülről nem érzékelhetők. Az üvegfallal megnyitott homlokzatrész a kisebb méretű, zártabb és vertikális összhatású északi pavilonnál csak a József Attila utca felé néző északi homlokzaton jelenik meg, ebbe az irányba fordul a szintén kétszintes, galériás – egykor érkezési – csarnok.

A két épületet egymáshoz kapcsoló folyosók hajlított vasbeton tartói a szerkezet ritmikus jellegét hangsúlyozzák. Kiemeli a modern szerkezeti megoldásokat, a rendkívül célszerűen és alapos elemzés eredményeképpen megoldott utas- és teherforgalmi rendszert, ám nem tudja megvédeni az épületet a formalizmus, az öncélú modernizmus vádjaitól. Az akkor formai bravúrként, szerkezeti újításként ható megoldások mára megfakultak, a kétszintes peronokra szervezett teherfogalmi rendszer funkcióját vesztette, s bár Nyírit kozmopolitizmussal és a külföldi megoldások átvételével vádolták,de mai elemzésünk épp ellenkezőjét bizonyítja.

A két eltérő méretű pavilon homlokzatain és belső tereiben néhány jellegzetes anyag (terméskő, üvegtégla) és építészeti elem kombinációjából és ismétléséből sajátos belső gondolati és formai ritmus jön létre, mely finom eszközökkel mutatja fel az alkalmazott új szerkezetek megformálásának lehetőségeit és szabadságát. Mindezt a kontrasztok szándékos, részletében végiggondolt, funkcionálisan és szerkezetileg is megindokolt formai megoldások kiemelésével, a sima és a rusztikus, a fényes és a matt, a nyitott és a zárt, a statikus és a dinamikus, a szabályos és a szabálytalan fegyelmezett egymás mellé helyezésével éri el. Felmérhetetlen értéke az épületnek, hogy gazdag eszköztárát nyújtja a funkcionalista formavilág humanizálására, puhítására elgondolható eszközöknek, térarányai pedig szinte csak abban a (rövid és utolsó) történelmi pillanatban jöhettek létre a magyar építészetben.

A 40-es évek végének kevés ilyen kiforrott épülete maradt fenn, lényegében eredeti állapotában, éppen e rövid, harmonikus építészetet ígérő korszak kiváló példájaként. Városképi szempontból szintén egy átmeneti szakasz dokumentuma.

Ennek megfelelően kezdtek neki a 2006-os felújításnak az építésziroda munkatársai: „Koncepciónk alapja egyrészt az épület eredeti állapotának, formájának, részleteinek helyreállítása – mert elemzésünk alapján terei ma is ideálisak – egy környezetére nyitott kulturális központ elhelyezésének érdekében. Másrészt minimális funkcionális és technikai átalakítással a külső és belső tereket alkalmassá lehet tenni a formatervezéssel és a tárgyakkal kapcsolatos közösségi, interaktív és tudományos tevékenység befogadására. Maga az épület saját eredeti részleteivel és bútoraival egyszerre múzeumi darab és inspiráló, kreatív közeg, amely visszavezet bennünket a tárgyak világába. Az eredeti építészeti és belsőépítészeti elemek újraértelmezésének a célja nem a puszta nosztalgia, hanem a tárgyak életre keltése.”

Az iroda tervpályázatra benyújtott anyagát annak idején oldalunkon is bemutattuk, a terv alakulásáról pedig itt írtunk.

A befejezett átalakítás során a tervpályázatban megfogalmazott építészeti célkitűzések megvalósultak. Az elkészült épület a korábbi évtizedek rárakódott, nem egységesen végiggondolt átalakításaitól megtisztult, és létrejött egy, a műszaki követelményeknek megfelelő középület. Bár az engedélyezési és kiviteli tervek elkészültek, az épületet átalakították, elhúzódó adminisztratív okok miatt a teljes beüzemelés 2010-ig mégsem történt meg.

Időközben a helyszín közvetlen környezetében több változás is történt. A budapesti belváros rehabilitációját szolgáló Budapest Szíve program az épület szomszédságában valósult meg. A megújult köztérhasználat felértékelte a Magyar Design Központ épületeit és kertjét. Ennek a folyamatnak az eredményeként új, hangsúlyos igényként jelentkezett a földszinti területek és a kert vendéglátóhelyként történő kialakítása, és az emeleti részek kismértékű átalakítása.

Az építészek későbbi, 2013-as beavatkozásának célja az volt, hogy az átalakításkor megmaradt, és az azóta tapasztalt hiányosságokat megszüntessék, és a megváltozott használatból következő funkcionális változásokat az épülettel harmonizálva lekövessék.

Az átalakítás az épületeken belül csupán technikai jellegű volt, mivel az eredetileg is közfunkció számára tervezett térstruktúra továbbra is követni tudta a megváltozott igényeket. Az 'A' épület földszintjén helyet kapó új funkció – az étterem – továbbra is megtartja az első emelettel összenyitott teret. A sétánnyal való kapcsolat biztosítása érdekében a keleti homlokzat földszinti részén a meglévő egyedi fémszerkezetű üvegfal osztásához igazodva a fix üvegmezők egy része nyithatóvá vált. Hasonló módon alakult át a B épület földszinti portálszerkezete is.

Jól észrevehető változást az épületek közötti kert területén tapasztalhatunk. Az eredetileg a csomagok mozgatására szolgáló ’poggyász peron’ funkcióját vesztette – ennek a területnek az integrációját szolgálja az a két lépcső, amely a peron-terasz kapcsolja össze a földszinti közterületekkel. A lépcsők kortárs anyaghasználattal és formavilággal készülnek, saját identitással, az eredeti vasbeton szerkezettől jól elkülöníthetően jelennek meg.