A szerzői jog és az építészet

A Janus-arcú szakma.

A mai építési gyakorlat furcsa helyzeteket teremt, az Építészfórumon az utóbbi hetekben két közlés is ezt mutatta: Nyílt levél Balázs Jánostól és Siklós Mária pere. A Magyar Építész Kamara nincs könnyű helyzetben, felzaklatott világunkban az építészet szerzői jogi kérdéseinek megoldása nehéz és bonyolult feladat, türelmet és nagy összpontosítást igényel. Vajai Tamás DLA építész már számos alkalommal bizonyította, hogy a téma egyik legfelkészültebb szakértője, ezért is örömmel tesszük közzé legfrissebb írását a témában. Ezen az oldalon kiemeltük néhány lényegi megállapítását, a teljes cikket, melyben benne van egy konkrét ügy kapcsán Szalay Tihamér építész, a MÉK E-FB Elnökének levele is, csatolt dokumentumként pdf-ben formátumban olvashatják.

"Nyílt levél
mindazoknak, akik a szerzői jog és az építészet összefüggésein gondolkodni akarnak - vagy arról tájékozódni és vitatkozni.

A rendszerváltást követő idők átalakulásai, a Kamara megszervezése, megalakítását követő gondjai, küzdelmei egyre inkább igazolják azt a korábbi félelmünket - ma már megalapozott állításunkat -, hogy az építészet fogalma félreismert, zűrzavarosan és csak nyomokban lelhető meg a mai magyar kulturális köztudatban - így nem meglepő, hogy teljesen hiányzik az államigazgatás és a politika fogalomtárából.

Az építész tevékenysége - végre ezt az evidenciát a Kamara díjszámítási szabályzata is deklarálja - egyrészt a területrendezéstől a tárgyalkotásig, másrészt a tervezési program kialakításában való közreműködéstől a kulcsátadásig terjed.

Az építész tevékenységét a szerződéses jogok és kötelezettségek tekintetében - ha úgy tetszik a szakma klasszikus kettőssége, a műszaki-művészi fogalompár jogi vetületeként - döntően két jogszabály rendezi. Egyfelől a P.T.K., ami a megbízó és az építész (a köznapi gyakorlatban a tervező, vagy tervező szervezet) jogviszonyát szabályozza, másfelöl a szerzői jogi törvény, ami a szerzői mű mibenlétét, a szerző jogait és a felhasználás módját szabályozza. Ez a két jogszabály - ugyanúgy mint a szakma mindkét arca - egyszerre és egyidőben van jelen az életünkben.

A Szerzői jogvédelem, miután csak az "egyéni, eredeti� feltétel alapján jár, nem kötődik sem esztétikai, sem bármilyen egyéb szakmai, vagy alkalmassági feltételhez. Szerzői művet tehát bárki, személyi minősítés hiányában is alkothat, a tervezési jogosultsággal bírók körein kívül is. Épülettervezésre viszont - és ez több - csak a szakmai-műszaki alkalmasság birtokában és garanciájával vállalkozhat a szerző.

Szerző csak természetes személy lehet, így szerzői jogai is csak neki vannak. Ezen nem változtat az a törvényes lehetőség, hogy a szerzői jogok némelyikét - a vagyoni jogok körében - átruházhatja, így azt más, akár a munkáltató is gyakorolhatja.

Az építészet körében a szerzői mű, így a szerzői jogi védelem tárgya nem az épület és nem a terv. A legtöbb félreértés itt tapasztalható, de a szerzői jog értelmezésének és alkalmazásának a kulcsa az az absztrakció, amelynek során világossá válik, hogy a szerzői mű a szerző agyában, lelkében kialakuló virtuális valóságelem, aminek a kialakítása során egyszerre van jelen a szakma ismeretanyaga és egy kultúrkör, egy nemzet identitása, az építési szándékot szülő társadalom ismerete, az építési szándékhoz kötődő empátia és - mi tagadás - az a genetikus adottság, ami nélkül ez a szakma nem művelhető.

A terv ennek a műnek első rögzítése, így erre kizárólag a szerző - természetesen a szakmai-műszaki jártassággal bíró szerző - alkalmas. A védelem kiterjed a tervre is, de elsősorban azért, mert a terv a mű adekvát hordozója, eszköz amivel a művet a szerző a nyilvánosság felé közvetíti.

A kivitelezés a szerzői mű sajátos társadalmiasult többszörözése. Az építésnek, e társadalmi ritusnak a szerző megkerülhetetlenül fontos szereplője. Egyrészt mert az általa készített terv - műve első rögzítése - ad információt a hatóságnak a szükséges engedélyekhez, ad információt, eljárási utasítást, szakmai útmutatást a vállalkozónak az építés műszaki-gazdasági ismereteihez, vállalkozási szerződése előkészítéséhez. Másrészt szerzői jogai alapján felügyeli, támogatja az építést, hogy az épület - művének társadalmiasult, sajátos kópiája - a terv adekvát többszörözéseként valósuljon meg.

A felsorolt tények alapján legalább három kérdésben felül kell vizsgálni, újra kell gondolni a megszokott, eltanult vagy átvett fogalmainkat, sztereotipiáinkat.

1. A szerzői jogvédelem tárgya, a szerzői mű mibenléte az építészet területén.

Bármilyen társadalomtudományi megközelítés, esztétikai vagy filozófiai iskola egyetért abban, hogy az építészet - miközben a művészetetek körébe tartozik - a világ valóságát nem felidézi, hanem megvalósítja. Az építészeti mű nyilvánosságra hozatala, manifesztációja társadalmi méretű gazdasági és technikai - civilizációs - aktus, nevezetesen az építés illetve az épített világ használata, őrzése, átértelmezése, felújítása stb. Ebben a fogalomban a szerző szerepe döntő, de nem kizárólagos. A művészetek körében az az általános, hogy a mű manifesztációjának költsége - papír, festék, kő, hangszer, film, bármi - bár létező szempont, de társadalmi méretekben elhanyagolható, így a szerzői jog tiltó elemeinek sincs érdemi akadálya. Az építészet körében minden szerzői mű megszületését építési igény indukálja, a megvalósítás költségei társadalmi méretűek, a szerző saját társadalmi és gazdasági erejéből is adódóan a mű megalkotására és első rögzítésére, valamint a megvalósítás felügyeletére alkalmas. A bírósági gyakorlat és a világ realitása egyaránt azt igazolja, hogy a szerzői jog nem akadályozza egy épület bontását, átépítését vagy bővítését.

2. A tervezés folyamata és a terv maga a szerzői jogi törvény tükrében.

A szakmát gyakorló építészek túlnyomó többsége valamelyik állami tervezővállalat keretein belül tanulta és művelte a tervkészítést, az egyes tervfázisok alaki és tartalmi kialakítását, a szakági együttműködés formáit. Nem csoda hát, hogy ezen a területen a legmélyebben rögzült sztereotipiákkal találkozunk. A szerzői jog helyes értelmezéséhez nem a tervezési szokásainkat kell megváltoztatunk (!), hanem ezeknek a szerzői mű születésében való szerepét kell újragondolnunk.

A szerzői jogi törvény e tekintetben legfontosabb mondata így szól: "...Az építészeti alkotások esetében többszörözés a tervben rögzített alkotás kivitelezése és utánépítése is."

3. A szerző és a közreműködők viszonya az építészeti tervezés során.

A rokonjogi védelmektől eltekintve az építészeti mű kialakításában szerzőként vagy szerzőtársakként azokat kell számontartanunk, akik a mű egyéni, eredeti jellegének a kialakításában részt vettek. A szakági tervezőtársak megítélése előtt azt kell látnunk, hogy az építész, a szerző a mű szellemi megalkotásakor információs bázisként támaszkodik a saját szakmai-műszaki ismeretanyagára, könyvtárára, a rendelkezésére álló információtárra, függetlenül attól, hogy az írottan, elektronikusan vagy közreműködő szakember (specialista) formájában áll a rendelkezésére. A szerzői mű kialakítása során felhasznált szakmai-műszaki ismeretanyag vagy annak előállítói általában nem tartoznak a szerzői jogvédelem körébe. Az természetesen elképzelhető, sőt gyakran előfordul, hogy bármelyik szaktervező a saját szakterületén születő és az építészeti műbe integrálódó egyéni-eredeti gondolattal vesz részt az alkotásban és így szerzőtárssá válik. Ennek a ténynek a megítélése, a szerzőtársi viszony mértékének, arányainak megállapítása és egyetértő nyilatozata lehet csak a korrekt támpont.

Összegezve tehát azt kell látnunk, hogy a szerzői jog a tervezési munkában közreműködőket - akár az építész munkatársait, akár a szakági tervezőket - nem tekinti automatikusan szerzőtársnak, miközben a szakági tervezők szakmai kvalifikációja, tervezési jogosultsága követelmény. A szerzőtársi szerep a mű és a mű megalkotásában való részvétel jellegétől függ, tehát általános előírás hiányában célszerű ilyen esetekben a szerzőtársak megállapodását jogszerűen rögzíteni."

A teljes szöveg *.pdf formátumban olvasható.