Alulról építkezve - pajtából közösségi ház, Markóc

Társadalmi problémák, mélyszegénység, fenntarthatóság: önmagukban nagyon súlyos témák, sokan el is hárítják maguktól őket – mégis ezeket választotta Holczer Veronika diplomamunkaként. De a megoldást nem könyvtárban vagy a tervezőasztal mögül kereste, meg akarta élni teljes egészében. A kutatást a terepen végezte, fél évig önkéntesként dolgozott két hátrányos helyzetű faluban, végül a terv megvalósításában is részt vett Markócon. Nem véletlen kapott 2011-ben Junior Prima-díjat.

Építész lét

A gazdasági válság, no meg a nagyarányú túlképzés következtében még kiváló egyetemi eredményekkel is nehéz elhelyezkedni építészmérnökként. Én ezt a tényt kritikaként értelmezem, amely az építész szakma és az értelmiség szerepének újraértelmezésére buzdít. Általános problémája az értelmiségi szakmáknak, hogy túlságosan (fő)város központúak. Így túl sok ember akar megoldani egy problémát (pl.: a Nemzeti Múzeum pályázat, amit 200 iroda vett ki). A folyamatos számítógép-használat kapcsán mérlegelendő, arányban van-e a hozzáadott érték az energia-befektetéssel¹? Illetve, hogy a steril virtuális világban eltöltött órák nem teszik-e tönkre realitásérzékünket, vizuális kultúránkat? Problémásnak érzem az (építésügyi) szabályokat is: olyan komfortszintet írnak elő, amely fenntarthatatlan egy egész társadalom számára, ezen kívül nem veszik figyelembe a falusi és a városi életmód különbségeit (mely különbségek a legszegényebb házban is alapelemnek számító TV manipulációjának hatására legszívesebben felszámolódnának – a városi életmód javára).

2009 decemberében, a komplex 2. rajzolás véghajrájában felismertem, hogy a diplomát másképp szeretném csinálni. Egy pályázati felhíváson felbátorodva kerestem meg az ELTE Szociális Munka Tanszékét azzal az ötlettel, hogy a diplomatervem előkészületeként egy szegény faluban szeretnék társadalmi munkát végezni. Bass László szegénységkutató nagyon nyitottan fogadta a kezdeményezést, így kerültem három hónapra önkéntesként a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Programba egy Nógrád megyei faluba, Magyargécbe. Még a munka megkezdése előtt, a pályázat eredményére várva, egy ismerősömmel beszélgetve a tervemről szereztem tudomást Markócról, az előremutató ormánsági faluról, ahol aztán összesen egy hónapot töltöttem pajtafelméréssel, tervezéssel, kerti munkával.

A két falu, ahová eljutottam, egyaránt az ország leghátrányosabb kistérségeihez tartozik. Markóc kistérsége², a sellyei, ezen a listán a 3., Magyargécé, a szécsényi pedig a 35. Mégis, hatalmas különbségeket tapasztaltam, ráadásul a hivatalos rangsorolással éppen ellentétesen.

Miben áll az előny vagy hátrány és mihez képest az?

Holczer Veronika összefoglaló beszéde, mely a diplomavédésen hangzott el

Hipotézis

Egyetemet már majdnem végzett emberként sokszor tapasztalom, hogy értelmiségi, mérnök emberek – túlzott szakmai specifikációjuk miatt – a problémákat nem képesek egészben látni. Így részproblémákat oldanak meg, mely megoldásokkal sokszor más részproblémákat súlyosbítanak. A sok „részprobléma-megoldás” társadalmi szinten szemlélve rengeteg egymást kioltó, felesleges erőlködést eredményezhet. Építészhallgatóként nagyon foglalkoztat az ökológia, melynek ránk, emberekre nézve a legaktuálisabb kérdése: fenntartható-e az emberi élet a Földön? Szeretném, ha az lenne erre a kérdésre a válasz, hogy „igen, amennyiben ezért mindannyian nagyon keményen megdolgozunk – magunkon”.

Nem vagyok a napelemek híve – melyeknek tömeges gyártása önmagában kisebb ökológiai katasztrófa, élettartamuk pedig 20 évnél nem több –, a technikai fejlődés által keltett problémára nem a technikától várom a megoldást. Sajnos van olyan társadalmi réteg, amely ökológiai lábnyom szempontjából sokkal jobban áll nálunk, szellemi munkásoknál, középosztálybéli városlakóknál. Kényszerű tagjai lényegesen kevesebb időt töltenek számítógép előtt – ha töltenek egyáltalán –, általában nincsen autójuk, a megvásárolt étel nem köt ki náluk a kukában... Nevetségesen hangzik persze, hogy ez a legkevésbé vágyott állapot legyen példaértékű a jobbléti társadalom számára. Mégis, Don Quijoteként úgy érzem, sokkal inkább köztük kell keresnem a fenntarthatóságot, mint a szélerőművek között. Diplomamunkám témájául a létminimum kérdését választottam, mely mind a szegénységgel, mind az általam vélt fenntarthatósággal szorosan összefügg. (2010 január)

Kutatás

Diplomatervem előtanulmányaként egy olyan komplex kutatásba kezdtem, melynek során a szegénységet és a magyar valóságot élőben tanulmányozva kerestem a munkanélkülitől eltérő kortárs építész-szerepet. Kutatásomat nem könyvtárban végeztem, hanem valós terepen, a kutatott közösségek szolgálatába állva. Elsőként egy több éve működő országos program önkénteseként jutottam el a Nógrád megyei Magyargécre. A hátrányos helyzetű kistérségben elhelyezkedő falu szegregált cigánysorának mélyszegénységben élő lakóival dolgoztunk három hónapig. A programon belül független elemként építgettük a kulturális alapokat: időszakosan bekapcsolódó fővárosi egyetemista önkéntesekkel gyerekfoglalkozásokat tartottunk, fiatalokat tanítottunk, majd a programba kapcsolódó – szakdolgozatához anyagot gyűjtő – filmrendező vezetésével filmklubot rendeztünk, a fiatalokkal közösen rövidfilmet forgattunk. A magyargéci munka lényege a közösségtudat felélesztése, egy, a falusitól eltérő értékrend képviselete volt, melyhez alkotói hozzáállás, kreativitás kellett nap mint nap.

Tapasztalatok

A mélyszegénység sokkal inkább kulturális probléma, mint pénzkérdés. Leendő építészként hatalmas élmény volt megtapasztalni személyességem kiterjedésének, hatásának léptékét. Mindenhol érdemes építeni, meg kell találni, hogyan, mit. Magyargécen egyenlőre a társadalmat kell építeni. Ház építését a film elkészítéséhez hasonló folyamatként képzelem: művészeti foglalkozások sorozatának záróakkordjaként egy közösségi ház tervezését és megépítését.

Tervezés

A szintén hátrányos helyzetű, sellyei kistérségben elhelyezkedő Markócon, az Ormánság legkisebb falvában a közösség már évek óta épül a polgármester, Lantos Tamás közreműködésével. Az agrármérnök-szociológus polgármester gyümölcsfaiskolát, a közös palántázáshoz fóliasátrat működtet, így a falu 12 munkanélkülijét értelmes munkával látja el. Az Ormánság Alapítvány kuratóriumi elnökeként a Dráva szabályozása előtti fokgazdálkodás, autonómiát nyújtó önellátás mai eszközökkel történő visszaállításának tervezésén dolgozik.

„Arborétumfalu”-koncepciója egy falut mint ökológiai egységet mutat be, melynek részei a növények, állatok, épületek, gépek, emberek a maguk tájalakító szerepével együtt. A koncepció két fontos elemét emelném ki, melyek a tervezés folyamán inspiráltak. A monokultúra ellentéteként a mozaikosságot, mely Markócon a növényvédelem eszköze is: a több, mint 200 fajta, vegyesen ültetett gyümölcsfán az összes lehetséges baktérium és gomba megtalálható, betegséget azonban ritkán okoznak, mivel nem hagyják elszaporodni egymást. A másik számomra fontos elem a körfolyamatok figyelembevétele (levegő, víz, biomassza, pénz...): a zárt és a helyi körforgások előnyben részesítése.

Markócon egy kultúra van kialakulóban (újraéledőben?), ahol az építésnek is helye van.

A tervezési program egy régi pajta újraértelmezése minimális eszközökkel, költségvetéssel. A telek lakóházában az Ormánság Alapítvány irodája működik, a pajta és környezete régi funkciójához hasonlóan a közös munka és mulatságok színhelye lesz a falu és a környék számára. Az építészeti beavatkozás új elemei – a belső blokk és az aszaló – belső téri minőséggel alig rendelkező „impulzusok”, melyek a körülöttük lévő tér újraszervezésében illetve funkcionalitásukban nyernek értelmet. A telek további része később kisebb építményekkel fog benépesülni – már nem építész által megtervezett módon.

Építés

Diplomavédésem után négy hónapig Markócon dolgoztam önkéntesként. Először kerti munkákban vettem részt – tanultam facsemetét oltani, jól kapálni, gyomlálni, kaszálni, kakast kopasztani; kitapasztaltam, hogy kell gyönyörű térbeli sövényt fonni – cserébe szállást, ellátást, vendégszeretetet kaptam. Eközben a polgármesterrel elkezdtük előkészíteni diplomatervem első szakaszának építését (a pajta felújítását): megkerestük a megfelelő kivitelezőt (aki aztán valóban nagyon jónak bizonyult), átrajzoltam a tervet, a költségek csökkentésére egyetemi hallgatóknak kalákát szerveztem. Az ott töltött idő második felében építkeztünk, amiben a téglabontástól az utolsó simításokig részt vettem – hol segédmunkásként, hol művezetőként. A munkában részt vevő egyetemisták egytől egyig lelkiismeretes, hasznos segítségnek bizonyultak. A kivitelező csapat levonulása után az egyetemi hallgatókkal még kisebb felújítási munkákat végeztünk a telek lakóházán (amit irodának használnak), hogy aztán a helyieknek és későbbi önkénteseknek adjuk át a terepet, akik a pajta utolsó munkálatait befejezték. Utolsó nap, amikor ott voltunk, megtartották az első rendezvényt a pajtában, ami ebben az állapotában egy fedett-nyitott közösségi tér.

Tervek a jövőre, konklúzió

A faluval kialakult jó kapcsolatom lehetővé teszi, hogy a későbbiekben építőtábort szervezzek a diplomatervem második ütemének megépítésére, amennyiben az építőanyagokra az anyagiakat sikerül előteremteni (egyes anyagokat már gyűjtöttünk, meg helyben is sok újrahasznosítható van).

2012 februárjában az Ormánság Alapítvánnyal közösen beadtuk a SozialMarie pályázatot, így sikeres elbírálás esetén az ott elnyert összeg a továbbépítésre fordítható. A Blue Award nemzetközi környezettudatos hallgatói díj pénzjutalmát is a továbbépítésre ajánlanám fel (ott nincs még eredmény).

Holczer Veronika

konzulensek:

tervezés - Balázs Mihály DLA
épületszerkezettan - Dr. Lányi Erzsébet
kivitel - Tőkés Balázs
statika - Dr. Armuth Miklós, Hübner Mátyás (külső konzulens, kivitelezés)
gépészet - Viczai János, Simor Árpád (külső konzulens)

1: Egy nem rég közölt kutatás szerint a lefűzött iratok 85%-ába nem pillantunk többé bele.
2: Lantos Tamás, Markóc polgármestere nem fogadja el a „kistérség” kategóriáját, szerinte táj létezik, ez pedig az Ormánság – és Palócföld, Magyargéc esetében.

A SozialMarie oldalán szavazni itt lehet a projektre.