Közélet, hírek

Átadták a 2014. évi ICOMOS-díjakat és a Citrom-díjakat

2014.04.17. 08:53

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága idén ICOMOS-díjban részesítette a Szekszárdi Megyeháza revitalizációját, a Perőcsényi Tájház helyreállítását és a fertődi Esterházy-kastély egykori marionett-színházát.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, a Bíráló Bizottság javaslatára, ICOMOS Díjban részesíti a Fertőd, Esterházy-kastély együttesének egykori Marionett-színházát a sajátos értékű épület hasznosításának és helyreállításának elismerésére

A fertődi kastélyegyüttes szerves részét képező melléképület-csoport első ütemeként került sor a Marionett-színház és a Narancsház helyreállítására, illetve a közöttük álló víztorony rekonstrukciójára, - második ütemben a Tiszttartói ház felújítása következik.

Az Esterházy Fényes Miklós idejében európai különlegességnek számító marionett-színházban közel életnagyságú bábok szereplésével adták elő többek közt Joseph Haydn Philemon és Baucisz című bábjátékát. Fényes Miklós halála után, még a XVIII. század végén, magtárrá alakították az épületet, a Narancsházzal együtt. A gazdag, stukkóval díszített belső tér helyére fafödémek kerültek, új tetőszerkezet épült, a nagyméretű homlokzati nyílásokat apró magtár-ablakok váltották fel.

Az épületegyüttes építészettörténeti kutatása 2004-ben alakhű felméréssel kezdődött, melyet a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszéke készített. A magtár-födémek elbontása után az épületek belsejében az elmúlt tíz évben folyamatosan zajlottak a MNM által végzett régészeti feltárások.

A felújítás eredményeként a használaton kívüli épületben rendezvény- és hangversenytermet alakítottak ki. Mérnöki szerkezetek alkalmazásával hitelesen rekonstruálták az eredeti manzárdtető formáját, és visszaállították a homlokzati nyílásrendet. A feltárás során előkerült zenekari árok alapfalai megmaradtak, a belső válaszfalak helyei bemutatásra kerültek. A belső térben a meglevő, dísztelen, helyenként vakolatmaradványokat tartalmazó nyerstégla falak dominálnak, szándékos befejezetlenséggel. Ez nemcsak esztétikai előnyökkel jár, de megfelel a helyreállítások etikájának, hiszen nem állítja helyre azt, ami biztosan nem tudható, de egyúttal nem lehetetleníti el a marionettszínház talán valamikor sorra kerülő rekonstruálását.

A Narancsház külsejét szintén az eredeti formájában állították vissza, a belső térosztás is követi a barokk korit. A víztorony rekonstrukciója korabeli ábrázolásokon alapul, funkciója maradt az eredetihez közel álló: a gépészeti terek kaptak helyet az emeletén.

A helyreállítást végigkísérte az alapos kutatómunka, és ennek eredményeit felhasználva készültek az építészeti tervek egy olyan épületen, ahol az eredeti szerkezetekből materiálisan nagyon kevés volt megőrizhető.
A kastélyegyüttes eddigi, sok szakmai vitát kiváltó helyreállítási munkája után a marionettszínház megfelel a műemléki elveknek.

Az építészeti terveket az M Építésziroda (Molnár Csaba DLA, Szentkuti Viktor, Halmai Dénes) készítette. Műemlék-felügyelő: Veöreös András

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, a Bíráló Bizottság javaslatára, ICOMOS Díjban részesíti a Perőcsényi Tájház kiemelkedő és példamutató helyreállítását

Perőcsény a Börzsöny északnyugati oldalán, egy völgykatlanban fekvő kis település. Ez az alig négyszáz lelket számláló falu több ezer óra társadalmi munkával, – melybe budapesti diákokat és egy szlovákiai magyar falu asszonyait is bevonták – egy üresen álló népi lakóházból gyönyörűen és hitelesen berendezett tájházat varázsolt a hozzá tartozó melléképületekkel.

A XIX. századi, egytraktusos, háromosztatú, sárba rakott kőfallal és pórfödémmel épült lakóházat, a vele egy tető alatt lévő kamrát és istállót 2004-ben műemlékké nyilvánították. A felújítás a rossz állapotú épületszerkezetek helyreállításával kezdődött, majd visszaépítették a szabadkémény aljából nyíló külső kemencét, a nyílászárókat javították, pótolták. Az ereszalját, a padkát újra tapasztották, szegélyét helyi kövekből rakták ki. Helyreállították a terméskő lépcsőket, a kutat, a kerítést, újjáépítették az udvar végét lezáró összedőlt gabonáskamrát, melynek oromfala az eredeti mintájára, vesszőfonatból készült. A tájegységre jellemző anyagokat és építési technológiát használtak minden esetben, a bontott cserépből készült tető kúpcserepeit is disznószőrös kikenéssel rögzítették. Megtartották a döngölt földpadlókat, a falakat kézzel tapasztották majd meszelték, lábazatát venyige-feketére festették. A telek nagyobbik, a házzal átellenes gazdasági udvarán lehetőség nyílt, a faluban egykor használt hidasól, méhes, kukoricagóré felállítására is. A további terveikben szerepel egy kocsiszín, és a domboldalban kis nézőtér kialakítása a hagyományőrző és kulturális programokhoz.

A perőcsényi tájház jelképe annak, hogy néhány tettre kész ember, jó cél érdekében, milyen sokaságot képes a megvalósításához megnyerni. A helyreállítás egy elkötelezett irányító által vezetett igazi összefogás jelképe lehet, ugyanakkor a műemlék-helyreállítás szakmai szempontból is példaértékű.

A sikeres helyreállítás résztvevői:
Építtető: Perőcsényért Alapítvány
Tervező: Kátai Éva
Felújítási munkákat irányította: Dr. Buglya Sándor
Műemléki felügyelők: Zsanda Zsolt és Fehér Judit

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, a Bíráló Bizottság javaslatára, ICOMOS Díjban részesíti a Szekszárdi Megyeháza kiemelkedő és példamutató hasznosítását, helyreállítását és revitalizációját

Alig több mint egy év alatt, 2010. december és 2011. december között újult meg, korszerűsödött az Európa Kulturális Fővárosa programhoz kapcsolódóan „Szekszárd Megyei Jogú Város Kulturális életének javítása a Vármegyeháza és környéke felújításával" címmel Európai Uniós projekt keretében Szekszárd legjelentősebb műemléki épülete, a Béla király téren álló Pollack Mihály tervezte, 1828 és 1833 között épült klasszicista Vármegyeháza.

A megyeháza udvarán lévő, I. Béla király által alapított apátsági templom feltárása 1972-ben fejeződött be. Az újabb kutatás során a padlószint alatt megtalálták az épület északi falához csatlakozó gótikus kápolna maradványait, amely a jelenlegi felújítás során a leglátványosabb építészeti elemként - az udvari romkertből a belső térbe „átfolyó” térrészként - bemutatásra került.
A felújítást megelőzően az épület helyreállítására-rehabilitációjára, funkcionális kialakítására tervpályázat zajlott le. A nyertes pályázat javaslatait felhasználva, de a tervezési programot részben átdolgozva került sor a tervek kidolgozására.

A projekt keretében a korábban alaprajzilag és funkcionálisan felszabdalt földszintet egyrészt a régmúlt építészet-történeti emlékeinek a bemutatása, másrészt a fesztiválközpont funkció kialakítása határozza meg.
Az emelet legnagyobb részét a Levéltár, valamint a múzeum kiállítótermei foglalják el. Az emeleti szinten a konferenciák, bálok, tanácskozások megtartására is alkalmas díszterem és annak közvetlen környezetében lévő helyiségcsoport, valamint az ahhoz tartozó földszinti előcsarnok és lépcsőház került megújításra.

A műemléki Vármegyeháza beüvegezett árkádjainak részbeni kibontásával, az eredeti állapot visszaidézésével elkészült a belső udvar rehabilitációja.
A romkertben színpad került kialakításra, ahol a város főtéri rendezvényeihez kapcsolódóan koncertek, szabadtéri rendezvények tarthatók a jövőben. Különleges attrakciója a belső udvarnak a színpad ponyvás, lebegő lefedése.
A tetőszerkezet megújításával új tetőfedés került a teljes épületre. A nyílászárók cseréjével együtt felújításra kerültek a külső és belső udvari homlokzatok. A komplex gépészeti korszerűsítéssel a 21. századnak megfelelő infrastruktúrát kapott a régi épület. A rangos műemlék nem csak külsőleg nyerte vissza eredeti fényét és szépségét, hanem új, mai funkciókkal is gazdagodott. Új múzeumi terek születtek, így az ódon falak között a Wosinsky Mór Megyei Múzeum kiállításai kaptak helyet: a Tájak - Települések - Emberek című, 19. századi tudástár és történelmi játszóház, a szekszárdi megyeháza története, Szekszárd középkori bencés apátsága, a Szarkofágterem és az időszaki kiállító-terem. A földszint bejárattal szemközti részén, ahol az építéskor kápolna volt, az eredeti alaprajzot visszaállítva, igényes belsőépítészeti megfogalmazásban kávéház került kialakításra, melynek a külső kertre nyíló teraszáról szép kilátás nyílik a város központi részére. A helyreállítást követően a bejárati kapualjból megközelíthető turisztikai információs iroda segíti majd a látogatókat, az épületben és a városban való időtöltés megszervezésében.

Az épület felújításával a város történelmi múltú főterén a Béla király tér leghangsúlyosabb térfala rangjához illő megjelenést kapott, a belső terek pedig vonzó közösségi térré alakultak. Szekszárd életében meghatározó, arculatától elválaszthatatlan épületté vált a régi vármegyeháza épülete.

Tervező: MŰTEREM'90 Építész Iroda Bt.
Felelős tervező-építész: Lajtai Zoltán
Építész munkatárs: Práger Mária
Belsőépítész tervező: Máté János
Statikus tervező: Maros József
Gépész tervező: Béndek Ferenc
Elektromos tervező: Petre Zoltán
Gyengeáramú tervező: Árki László
Közmű tervező: Czeider Károly
Akusztikus: Wittner Kálmán
Geodézia: Szente Károly
sátor szaktervező: Majoros Gábor
kutatás: Gere László, Petkes Zsolt, Bartus György és Vizi Márta régészek
Kivitelező: FEJÉRDUNA-ÉP Építőipari Kft.(Dunaújváros, Béke tér 3.)
és PSN Építőipari Kft. (Szekszárd, Flórián u.3.) konzorcium
Régész felügyelő: Kohári Gabriella
Műemlék-felügyelő: Szigetvári Krisztián


CITROM-DÍJAT adtak át a Győr, Dunakapu tér, közösségi- és rendezvénytér, valamint mélygarázs és föld alatti illemhely kialakítása részére a tér alatt fekvő Duna-bástya földtömegét tartó cölöpfalazat egy részének megsemmisítéséért

A Dunakapu tér megújítása során a Város nem kellő gondossággal járt el, mert nem vette figyelembe a történeti térképek és az egykori városfal és bástya részbeni bontásáról rendelkezésre álló dokumentumokat, amikor e helyen - a tér nagyon is üdvözlendő megújítása során - előzetes kutatás és részletes feltárás nélkül döntött a mélygarázs és térszín alatti illemhely létesítéséről, s dolgoztatta ki annak terveit. A leletek napvilágra kerülése után a tér egy része alá három szintben került elhelyezésre a parkoló-kapacitás, ennek érdekében a leletek egy fontos része megsemmisítésre került – a szakmai és társadalmi szervek figyelemfelhívásai ellenére.

A történelmi belváros forgalomcsillapított területének peremén szokásos és általában jó, üdvözlendő megoldás parkolók (felszínen, parkoló-lemezen és -házban vagy mélygarázsban) létesítése, de ezen a helyen a város rendezési terveiben és az ezekhez készített örökségvédelmi hatástanulmányban nem szerepelt mélygarázs létesítése, sőt ezek a dokumentumok egyértelműen a tér megőrzését és az alatta fekvő egykori bástya lehetőség szerinti minél teljesebb bemutatását, részleges visszaépítését tartalmazzák.
A napvilágra került leletek alapján örökségvédelmi szempontból az egyetlen jó megoldás a mélygarázs megépítésnek elvetése, máshol történő megvalósítása lett volna.

A kutatásnak – nagyrészt - ezért szükséges függetlennek lenni egy konkrét beruházástól, és lehetőleg a rendezési tervek, parkolási rendszer fejlesztési terveinek kidolgozása előtt célszerű azokat elvégezni. A beruházások során ugyanis kényszerpályára kerül a régészeti feltárás és a megtartás, bemutatás lehetősége, vagy éppen ellehetetlenülése is, a beruházási keret felhasználásának kötelme rossz, vagy félmegoldásokat eredményez.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága a győri bástyarendszerhez tartozó értékes és pótolhatatlan cölöpfalazat és a kapcsolódó leletek elbontásáért e beruházást Citrom-díjban részesíti.

A díj odaítélésével fel kívánja hívni az önkormányzatok figyelmét a régészeti és az épített örökség kutatásának beruházásoktól független végzésére, mert azok eredményeinek felhasználásával mind a rendezési, mind a konkrét építészeti-műszaki tervek megalapozottabbak, időtállóak és az európai elveknek megfelelőbbek lesznek, lehetnek.

CITROM-DÍJAT adtak át a Budapest V. kerület, Múzeum krt. 7. – Magyar u. 8-10. (Unger-ház) részére a legeredményesebb műemlék-elhanyagolás, a karbantartás elmulasztása miatt

Tipikus példája annak, hogy eltűnődjünk azon: az államosítás vagy az átgondolatlan privatizáció okozhat nagyobb kárt az egykoron tehetős és igényes építtetők által ránk hagyott építészeti örökségben. A kérdés aktualitását Ybl Miklós születésének 200. évfordulója is kiemeli, amikor Ybl Miklós építészeti örökségének megbecsüléséről beszélünk.

Unger Henrik - a város legtöbb adót fizető 10 polgárának egyike - bízta meg Ybl Miklóst bérház tervezésével a kétutcás telekre, akinek ez volt első pesti műve. Az 1852-ben épült kétemeletes átjáróház középső udvaros elrendezésű - homlokzatait rendkívül egységes formavilág jellemzi. Az udvari és a Magyar utcai homlokzat egyszerűbb, a Múzeum körúti homlokzat szinte a kőfaragás remekműve. A félköríves nyílásokat gazdag ornamentika övezi, a nyílások közötti féloszlopokat fejezetek és tagozatok díszítik. Az újdonságként jelentkező első emeleti erkélyeket páros griffmadarak tartják, pártázatos attika díszíti a főpárkányt.

Az udvar szabályos nyílásrendje lenyűgöző és ehhez párosul a burkolatok igényessége az udvarban és a kapualjakban - a fakockával készült részeket gondosan illesztett kőbordák választják el a többi kőelemes burkolattól.
Mintegy 100 évig lényeges változtatás, felújítás nélkül szolgált az épület, mígnem 1949-ben államosították. Korabeli helyreállításokat végeztek a Múzeum körút emeleti részein 1951-ben, a Magyar utcai homlokzaton 1962-63-ban, míg a Múzeum körúti homlokzat földszinti részén és a kapualjban 1966-ban.
A további tulajdonosváltások (1992-ben vagyonátadással önkormányzati tulajdonba került az épület - állagmegóvás nem történt - majd fokozatosan eladták a lakásokat) nem segítették az egyre szükségesebbé váló felújításokat - az épület homlokzatain alig javítottak, de a Magyar utcai oldalon engedély nélkül több íves záródású nyílászárót cseréltek forma- és anyagidegen műanyag ablakokra. A Magyar utcai oldal földszinti térrendszerét galériákkal bontották meg a diszkont üzletek miatt. A főlépcsőházat dúcok tartják, a kapualjakban hiányos a vakolat és mállik, az udvari burkolatot sok helyen betonnal pótolták. A főhomlokzat kőelemei nagymértékben károsodtak, a korábban pótolt elemek közül is több hiányzik. Természetesen a Múzeum körúti földszintet sem kerülte el a "portál-korszerűsítés", és a reklámtáblák erdeje egyre csak növekszik fordított arányban belvárosi fáink pusztulásával.
A társasházi tulajdonforma minden negatívuma látszik ma a jobb sorsra érdemes épületen. A kőfaragványok és gipszdíszek állapota végveszélybe került, sürgős beavatkozást igényel.

A Citrom-díj adományozásával kívánjuk felhívni a hazai közvélemény figyelmét arra a szomorú tényre, hogy épített örökségünk remekművei, védett műemlékeink is pusztulnak. A gazdasági fejlődés nem képzelhető el meglévő értékeink védelme nélkül. Ybl Miklós bicentenáriuma és az építészet évében átadott Citrom-díj fel kívánja hívni a figyelmet arra is, hogy megfelelő támogatási rendszer és szakmai segítség nélkül a magukra hagyott tulajdonosok önmagukban nem tudnak megfelelő módon gondoskodni a társadalom számára is fontos épített örökségünk védelméről.

A legeredményesebb műemlék-elhanyagolás, a karbantartás elmulasztása miatt az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság az Unger-ház épületet (Budapest V. kerület Múzeum krt. 7. – Magyar u. 8-10.) Citrom-díjban részesíti.

CITROM-DÍJAT adtak át a Budaörsi repülőtér részére az értékes épület elhanyagolásáért

Az Ipari Minisztérium 1936. február 12-én hirdette meg azt a nyilvános tervpályázatot, melynek témája a Budaörs határában létesítendő közforgalmi repülőtér épületeinek általános elhelyezése és a felvételi épület volt. A harmincöt pályázó közül az első díjat Czakó Lászlónak ítélte a zsűri, de a pályázat eredményeként végül a második helyezett Králik László és a dicséretben részesített Borbíró Virgil kaptak megbízást egyéni terveik összehangolására. Az építkezés megkezdése előtt tizennyolc helyszínt vizsgáltak meg légiközlekedési szempontból - talajminőség, éghajlati viszonyok, beépítettség, topográfiai jellemzők - és a szakértők meghallgatása után a Magyar Királyi Légügyi Hivatal 1935-ben a budaörsi helyszínt tartotta a legalkalmasabbnak az építkezésre.




Az épület külső tömegét a repülőtér felőli oldalon a homlokzat íves teraszokkal kiépített lépcsős elrendezése, és az acélból és üvegből épült parancsnoki torony tette jellegzetessé. A forgalmi épületen körbefutó teraszokat - a kifutópálya felől - kilátóként és pihenőhelyként használták a repülőtérre kilátogató vendégek, illetve hivatalos ünnepségeken dísztribünként funkcionáltak.

A repülőtér sorsa akkor került a figyelem középpontjába, amikor 1999 legvégén privatizációjának megakadályozása céljából műemléki védelemre javasolták. Ennek eredményeként 2005-ben sikerült műemléki védelem alá helyezni az egész létesítményt, beleértve a kifutópályát is.

A Bauhaus-elvek alapján alkotott, a vonatkozó nemzetközi szakirodalomban is számon tartott épület helyreállítására 2003-ban készültek helyreállítási, rehabilitációs tervek, de végül ezek nem valósult meg, bár Vári Gyula vadászpilóta próbált pénzt szerezni a kivitelezésükre. Ma az egész együttes erősen pusztulófélben van, sorsa reménytelennek tűnik. Az eredeti állapot visszaállítható lenne, ugyanakkor a repülőteret működtető Magyar Repülő Szövetség hiába áll az előremutató innovációk és fejlesztések mellé, erre saját forrásból nincs lehetősége. A tulajdonos Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. láthatóan semmit nem tesz a birtokában lévő, európai jelentőségű műemlék és légifelvételekből álló fotómontázs állagmegóvása, a becses építészeti emlék helyreállítása ügyében.

A Citrom-díj „adományozásával” fel kívánjuk hívni a hazai közvélemény figyelmét az értékek pusztulására, egyúttal ösztönözni kívánjuk a tulajdonost, hogy legalább az állagmegóvási munkákat végezze el.

A kiemelkedő értékű 20-ik századi műemlék felháborító elhanyagolásért, a hasznosítás és helyreállítás hiányáért az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság a budaörsi repülőtér épületét Citrom-díjban részesíti.


Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, a Bíráló Bizottság javaslatára, Példaadó Műemlékgondozásért Díjban részesíti a BME Építészettörténeti és Műemléki Tanszékét a felsőfokú műemlékvédelmi oktatási tevékenységért, különös tekintettel a posztgraduális műemlékvédelmi szakmérnök  képzésért, ami jelentős mértékben hozzájárult a magyar műemlékvédelem egységes szemléletű szakembergárdájának kialakulásához.

A teljesen átalakult műemlékvédelem legnagyobb kihívása, hogy a széttagolt rendszerben azonos elvek szerint, azonos szemlélettel rendelkező, kellő felkészültségű, megfelelő jártassággal rendelkező szakemberek képviseljék a szakterületet. A tapasztalatok szerint a megfelelő jártasságot csak többéves szakmai gyakorlat során lehet megszerezni, amit viszont olyan alapokra kell építeni, amely ma csak posztgraduális egyetemi képzésben szerezhető meg.

A Budapest Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán az Építészettörténeti és Műemléki Tanszék  által szervezett műemlékvédelmi szakmérnöki posztgraduális képzés az egyedüli, ahol annak a sokrétű szakterületnek az oktatásával folyik a szakemberképzés, ami megfelel a műemlékvédelem interdiszciplináris jellegének. A magyar nyelvterület legkiválóbb szakemberei több évtizede itt sajátíthatják el a műemlékvédelem tudományát. Az itt folyó oktatás teszi lehetővé  a műemlék-védelemben jártas szakembergárda felnevelését. 

A díj odaítélésével az Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Tanszék ez irányú, nemzetközi színvonalú oktatási tevékenységét ismeri el  és állítja példának az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság. Ugyanakkor fel kívánja hívni a figyelmet a szakemberképzés, az építészet felsőfokú oktatásán belül pedig a műemlékvédelmi szakemberképzés fontosságára annak érdekében, hogy a szakképzés és a szakterületi alkalmazottak szemléletének és felkészültségének egymástól egyre erőteljesebb távolodása megszűnjön.

Az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság, a Bíráló Bizottság javaslatára, Példaadó Műemlékgondozásért Díjban részesíti a budapesti Deák téri Evangélikus Gimnáziumot a műemléképület immár 150 éve tartó gondozásáért, jó karban tartásáért, méltó használatáért és értékeinek megőrzéséért

Az iskola jelenlegi épületét 1864 szeptemberében - idén 150 éve - adták át, a gyülekezeti épületben 1788 óta működő korábbi iskola utódaként.

II. József türelmi rendelete után a pesti evangélikusok 1787-ben szervezték meg egyházukat. Templomukat a városfalakon kívül, a Szénpiacon, a mai Deák téren építhették fel 1799 és 1808 közt Pollack Mihály tervei szerint. A Pest városától kapott telek másik részén épülhetett fel a parókia és az iskolaépület. A tanintézmény lassan kinőtte falait, így vált szükségessé a gimnázium építése, amely az Invalidus-palota sütőháza helyére kerülhetett Gerster Károly tervei szerint. Reprezentatív „Márványtermét” nemcsak az iskola használta, hanem a pesti polgárság is.

Az iskolát 1948-ban államosították, de folyamatos karbantartása az államosítás idején sem szűnt meg. Az épületet több ízben felújították, a Márványterem műemléki helyreállítását Schall József tervezte 1985-ben.
Amióta visszakapta az egyház az épületet, állami segítséggel felújította, és azóta is folyamatosan végeztet műemléki állagmegóvási munkákat a díszteremben (mázolás, csillár megerősítése, intarziás parketta lakkozása) és másutt (kupola felújítása).

A kapubejáratban elhelyezett márványtábla 60 híres ember emlékét örökíti meg, akik ebben az épületben, vagy elődeiben, a Pesti Evangélikusok iskoláiban tanultak a Deák téren és környékén. (Petőfi, Ignotus, Örkény István, Podmaniczky Frigyes, Gundel Károly és Robert Capa, vagy az építészek közül Pecz Samu, Schulek Frigyes).

Az iskolaépület 150 éves gondozásáért, jó karban tartásáért az ICOMOS Magyar nemzeti Bizottsága Példaadó Műemlék-gondozási díjban részesíti a Deák téri Evangélikus Gimnáziumot.