Balkrishna Doshi kapta a RIBA arany medálját
A 2018-ban Pritzker-díjjal is kitüntetett indiai építész olyan mesterekkel dolgozott együtt, mint Le Corbusier vagy Louis Kahn. Munkásságában a modernista elveket ötvözte a helyi népi hagyományok mély tiszteletével, megértésével.
Balkrishna Doshi nyerte el a Royal Institute of British Architects (RIBA) által adományozott 2022-es arany medált, amely az Egyesült Királyság legmagasabb építészeti kitüntetése. A most 94 éves Doshi 70 évnyi pályafutása során több mint 100 építészeti projektet valósított meg, a szociális bérlakásoktól kezdve a hivatali épületekig és kulturális, oktatási létesítményekig, mindegyiket érzékenyen igazítva a helyi környezethez és éghajlathoz. Olyan építészekkel dolgozott együtt, mint Le Corbusier vagy Louis Kahn. Jelentős szerepe volt a függetlenségét elnyerő India építészetének meghatározásában, tervei a modernista elveket ötvözték a helyi népi hagyományok mély megértésével, így méltán tartják őt az indiai modernizmus egyik úttörőjének. Az első indiai építész, akit 2018-ban Pritzker-díjjal tüntettek ki.
Simon Allford, a RIBA elnöke így méltatta munkásságát: "A 20. században, amikor a technológia lehetővé tette számos építész számára, hogy a helyi éghajlattól és hagyományoktól függetlenül tervezzen, Balkrishna Doshi szoros kapcsolatban maradt hátországával, annak éghajlatával, új és régi technológiáival, iparművészetével."
Ahogy Doshi a Guardian-nek elmondta: a díj híre felidézte benne az emléket, amikor 1953-ban a mentorának tekintett Le Corbusier értesült a számára odaítélt arany medálról. Ekkoriban együtt dolgoztak. "Élénken emlékszem, mennyire izgatott volt, amiért ebben a megtiszteltetésben részesülhetett őfelségétől. Azt mondta: kíváncsi vagyok, milyen nagy és nehéz lesz ez az érem, metaforikus értelemben. Ma, hat évtizeddel később teljesen lenyűgöz, hogy ugyanazt a kitüntetést kaphattam meg, mint a mesterem."
Doshi 1927-ben született Púna városában egy olyan családban, amely generációk óta bútoriparral foglalkozott. Bombayben tanult építészetet, majd 1951-ben Párizsba utazott, hogy Le Corbusier-nél dolgozzon, annak ellenére, hogy nem beszélt franciául. 1954-ben visszatért szülőföldjére, hogy a sztárépítész által megálmodott új város, Csandígarh tervein dolgozzon, valamint felügyelje az ahmadábádi projekteket. Louis Kahnnal is dolgozott az Indian Institute of Management tervezésén, együttműködésük több mint tíz éven át tartott. Saját stúdióját ugyancsak Ahmadábád városában alapította meg, a székhelyéül szolgáló, Sangath-nak elnevezett iroda1981-ben épült. Meghatározó munkái közé tartozik még az Aranya-lakótelep, a Bima Nagar-lakónegyed, a Center for Environmental Planning and Technology (CEPT) vagy épp a Vidhyadhar Nagar nevű dzsaipuri városnegyed.
A tervezői munka mellett a tanításnak is központi szerepe volt Doshi életpályájájában: az 1960-as években megalapította saját tervezőiskoláját, az Ahmedabad School of Architecture-t, amelyet 50 évig vezetett, és vendégprofesszorként a világ számos egyetemén adott órát.
Korábbi cikkünkben írtunk arról, hogy humanista életfilozófiáját indiai gyökerei és a helyi társadalomban az ötvenes évektől felgyorsult változások éppúgy befolyásolták, mint nyugati iskolázottsága. Egyszerre lírai és funkcionális épületei az indiai modernizmustól nem meglepő módon mutatják Le Corbusier hatását, de letagadhatatlan inspirációt jelentett számára Louis Kahn is. Doshi azonban képes volt kilépni a modernizmus nagymestereinek árnyékából, és olyan saját formanyelvet kidolgozni, amely egyensúlyt teremt az ipari technológiák és a kézműves formák között. Ez az építészet nem csupán a szó legszorosabb értelmében véve fenntartható – azaz tartós és olcsó –, de ezáltal érzékennyé válik környezetére, a felhasználók társadalmi státuszára, sőt, adott esetben még személyesebb jellemzőire, mint a vallás.
