Beleznay Éva MÉK zsűror jelentése az Istvánmezei tervpályázatról

Beleznay Éva MÉK zsűror jelentése az Istvánmező rehabilitációs programjához kapcsolódó városépítészeti koncepció kialakítása című nyílt építészeti tervpályázat a Magyar Építész Kamara vizsgálati jelentéséhez 

A Stadion pályázattal kapcsolatos beszámolóm, a felvetődött kérdésekre vonatkozó főbb észrevételeim, megállapításaim:

1. A MÉK-MMK közös véleményét megfogalmazó levélben foglaltakkal a mai napig egyetértek. A Kiíró, hivatkozva arra és más szakmai véleményekre, írta ki az ötletpályázatot, és egyben a lebonyolítói szerepet is vállalta a folyamatban. A kiírás sajnálatosan a MÉK-MMK véleményben foglalt lényegi kérdésekre – és saját szakmai véleményemre – nem reagált, a kiíró a saját akaratától való eltérést nem engedett. Természetesen ehhez joga van, de kérdés, hogy a MÉK-MMK közös véleményt követően ez mennyire fogadható el és hogyan kezelhető egy későbbi, hasonló esetben. Én személy szerint sajnálom, hogy a tervpályázati eljárások szabályairól szóló 305/2011. (XII. 23.) Korm. Rendelet (továbbiakban Rendelet) 9. § (10) pont szerinti lehetőségemmel, a bírálóbizottsági tagságról való lemondással, nem éltem. Sajnos a jogszabály nem elég alapos ismerete miatt a MÉK-et nem kívántam kellemetlen helyzetbe hozni, hiszen e jogszabályi pont által a kamara tudott volna helyettesítést találni.
2. Tekintettel arra, hogy a kamarai delegálást követően a Bírálóbizottság tagjai természetes személyként vesznek részt, titoktartási kötelezettség és a kiíróval való szerződés kötelezi őket a feladat elvégzésére (így például egy BB-ből való kilépést követően esetleges kártérítési követelés esetén személyes felelősség), a mai jogszabályi környezetben nincs mód arra, hogy a szakmai tartalom vagy eljárás tekintetében a kamara bármit cselekedjen.
3. A BB úgy döntött (amelyhez személyesen is csatlakoztam), hogy a terület távlati képéhez és a tömegarányok megítéléséhez 3D modell szükséges – akár tényleges makett, akár digitális modell. Ez utóbbihoz a kiíró elkészíttette a Stadion és környezetének 3D digitális modelljét, amelybe kellett a pályázóknak meghatározott irányokból a látványterveiket beilleszteni. A kiírás időpontjában a 3D modell még nem állt rendelkezésre, így a válaszok megfogalmazásánál, a látvány-irányokról szóló vita közben merült fel az, hogy ténylegesen a javaslatok akkor lennének megítélhetők, ha azokat a BB maga tudná bármely pontról megtekinteni. Ekkor született a döntés, hogy a CD-t ne zárt borítékban, hanem a pályázati anyag részeként kelljen beadni.
4. A pályázati anyagok bontásakor és későbbiekben a kiíró jogásza a Rendelet 3. „A titkosságról” szóló szakaszát úgy értelmezte, hogy az 5. § (2) b)-ben foglalt „digitális adathordozó” meghatározásnak nem képezi részét a szakmai tartalom számára szolgáló leírás, dokumentáció. Továbbá a Rendelet 5. § (2) a) ”a pályaművet tartalmazó csomagot, az egyes munkarészeket jeligével, névaláírással ellátni, vagy egyéb, a titkosságot sértő módon megjelölni nem szabad, és a pályamű nem tartalmazhat olyan utalást sem, amelyből a szerző személyére vagy munkahelyére következtetni lehet” szöveget is úgy értelmezte, hogy a file alap leíró lapján levő bárminemű szöveg jeligének minősül.
5. Ennek ellenére az eljárás folyamán számos javaslatot tettünk arra vonatkozóan, hogyan lehet elkerülni a kizárásokat.
   a.) A bontáskor – tekintettel a korábbi rossz tapasztalatokra – javasoltam, hogy a CD- ket a lebonyolító egy embere nézze meg, és csak annak titkossági ellenőrzését követően kerüljön a BB elé – esetlegesen úgy döntve, hogy ezeket elzárja. A kiíró nem kívánt ezzel élni, tekintettel arra, hogy a titkosság betartása a pályázó és nem BB feladata.
   b.) A file azonosítás sok esetben nem személy vagy cégnévre utalt, így azt is javasoltuk, hogy a legáltalánosabb (User, Rendszergazda) azonosítókat ne tekintse a Rendelet 5 § (2) a) alatti jeligének, azokat ne zárja ki.
   c.) A jogi szakértő véleményének megváltoztatásához javasoltuk egy jogalkotói jogértelmezés kérést, hogy a jelen pályázati „digitális adathordozó” zárt borítékba történő bezárását alátámasszuk. A Kiíró ezt sem szándékozta megtenni .
6. Tudom, nem mentség, de sajnálom, hogy a MÉK által a bírálóbizottsági tagoknak szóló ajánlást nem kaptam meg – lehet, hogy a folyamatban meghozott döntéseimben iránymutatást adtak volna. Kár, hogy csak utólag, a vizsgálat során értesültem róla, hogy ilyen létezik.

Budapest, 2012. július 26.
Beleznay Éva sk.