Egy fürdőház reneszánsza

A dunaalmási fürdőkultúra története a római korba nyúlik vissza, később 1887-ben épült kis fürdőház a helyszínen, a strand 1914-ben nyílt meg a nagyközönség részére. A hanyatlás a környékbeli bányák működésével kezdődött: elapadt a híres gyógyforrás, a strandot pusztulni hagyták. Ma percenként 600 liter 24ºC-os kénes víz tör a felszínre, ömlik hasznosítatlanul a Dunába. Nedeczky Zsolt diplomamunkájának témája a gyógyvíz hasznosítása, a kisközségbe illeszkedő új fürdőház építése, ahol nem a kiegészítő technikai bravúrok dominálnak, hanem a létrehozott terek, térkapcsolatok.

“A fürdőház felépítéséről

Mivel addig is bármiként vágyódtak a gyógyvizekben való fürdés után, a lakások kellemetlenségei és egyéb nehézségek miatt Almásra csak kevesen jöttek, de voltak olyanok is, akik a gyógyvizet hatóerejének és kellemes voltának nagy veszteségével Komáromba, Tatára és egyéb szomszédos helyekre vitték. Ezért a község előmozdítása céljából a magas Kamara határozottan elrendelte, hogy a gyógyforrásokhoz közeli, alkalmas és az áradások ellen biztosított helyen minden szükséges dologgal felszerelt fürdőházat sorozatosan építsenek.”
Torkos Justus János: Thaermea Almasienses
1746.

Mindig is szerettem a hegyeket. Komáromhoz, ahol lakom, a Gerecse és a Vértes nyúlványai vannak a legközelebb, ezért amikor szabadidőmben bringára pattanok, ezeket a helyeket keresem fel. Így ismertem meg Dunaalmást is. Gyakran feltekertem a község fölé emelkedő Kőpitére, majd szétnéztem a Kisalföldön. Amikor elég energiát éreztem magamban, továbbmentem a hegygerincen, néha egészen Tatabányáig. Máskor csak visszagurultam a régi kőfejtő maradványai között, és kisebb köröket tettem a domboldalon, miközben mindig egy-egy addig nem ismert utcát, kedves helyet ismertem meg.

Diplomamunkám helyszínének kiválasztásakor is hamar felmerült Dunaalmás, a témát azonban nem találtam meg rögtön. A község történetének, földrajzi adottságainak mélyebb megismerése közben találtam rá a gyógyforrások leírásaira, és kezdett el foglalkoztatni a témában rejlő lehetőség. A tervezést megelőző kutatások alatt egy-egy emlék is felelevenedett. Néhány éves lehettem, mikor szüleimmel eljöttünk ide, és megmutatták nekem a régi strand maradványait, ami pár évvel azelőtt ment tönkre egy áradás miatt. Ők még tudtak mesélni az itteni fürdős élményeikről…

A fürdő rövid története

A dunaalmási fürdőkultúráról az első ismeretünk a római korból származik. A komáromi múzeumban található egy feliratos kő, amelyet Pannónia egykori kormányzója, Lucius Aurelius Gallus állíttatott a gyógyforrások jó szellemeinek, hálából, hogy az almási hévíz gyógyuláshoz segítette. A fürdőre a 18. században Mikoviny Sámuel térképész, vízépítő mérnök talált rá. A református templom és a lelkészlak alatt, a Duna-parton felfakadó gyógyforrás mellett található fürdő még akkor is jó állapotban volt. A gyógyforrást 1751-es dunaalmási látogatása alkalmából Mária Terézia királynő is megtekintette, ő bízta meg Torkos Justus Jánost a gyógyvíz elemzésével.

Weininger Mátyás, a klosteneuburgi kanonokrend (Dunaalmás akkori földbirtokosának) gazdatisztje 1887-ben kis fürdőházat nyitott Dunaalmáson, mely azonban áldozatul esett az 1891-ben épített vasútvonalnak. Ezután a dunaalmási sziget feletti másik forrást hasznosították. Először 1914-ben nyílt meg a sziget melletti strandfürdő a nagyközönség részére. Tulajdonosa a klosteneuburgi kanonokrend volt. Később 50 m hosszú beton úszómedence, külön gyermekmedence, fürdőszálló, hajóállomás épült. A fejlődést a II. Világháború akadályozta meg. 1946-ban az apátság elveszítette birtokait, a strandfürdőt az Almásfüzitői Timföldgyár vette használatba.

Újabb csapást jelentett, hogy a környékbeli bányák működése miatt elapadt a híres gyógyforrás. 1986-ban egy nagy felhőszakadás miatt az Által-ér áttörte a fürdő mögötti töltést, és alámosta a medence keleti falát, így az bedőlt. A strandot pusztulni hagyták. A bányászat megszűnésének hatására a forrás 1997-ben újra feltört, vízhozama növekvő. 150 méter mélységből percenként 600 liter 24 fokos kénes víz tör a felszínre, és hasznosítatlanul ömlik a Dunába.

A fürdőház

Az előképek keresése közben igyekeztem egyszerű, kisközségi méreteknek megfelelő példákat gyűjteni. Izgalmas feladatnak tartottam egy olyan léptékű épületet tervezni, mely megfelelően illeszkedik Dunaalmás kialakult szövetébe, és ezzel együtt a mai kor igényeit kielégítő szolgáltatást is nyújt. Próbáltam olyan terekre mintákat találni, melyek magukban hordozzák a közösségi fürdőzés élményét, a társadalmi találkozások helyét, de emellett megteremtik a nyugodt pihenés, kikapcsolódás, gyógyulás lehetőségét is. Célomnak tekintettem, hogy ne a kiegészítő technikai bravúrok teremtsék meg a fürdőzés élményét, hanem a létrehozott terek, térkapcsolatok.

Dunaalmás utcáit járva szemünk gyakran kőfalakba ütközik. Ezekre a helyi mészkőből rakott kőkerítésekre mint keretre tapadnak rá a házak és a kiszolgáló épületek. Zárt, befelé forduló udvarok jönnek így létre, melyekre csak kisebb-nagyobb átvágások, megnyitások engednek belátást az idegennek. Keret, keretre tapadás és az így keletkező belső udvarok működése, aránya és kapcsolata a külvilággal kezdett el foglalkoztatni.

A tervezés területét nem csak az építési telekre korlátoztam, hanem kibővítettem a tágabb környezetre is. A gyógyvízzel való megismerkedés lehetőségét a forrástól kiindulva (merülőmedence), a telek közelében lévő török kori malom romjain keresztül (ivókút) a fürdőig igyekeztem felépíteni. Ezek az állomások egy-egy újabb megtapasztalást, élményt adnak a gyógyvízről.

A fürdőház működését tekintve egy részben terepszint alatti és egy felszín feletti szintre különül. Az alsó részen az épületet kiszolgáló funkciók kaptak helyet, ezek tömör, zárt világából jutunk a medenceszint áttört, oldottabb szerkesztésű közösségi és fürdőtereibe. Az emeleten létrehozott medencéket körülvevő magok rendezik az alsó részt, ahol ezeknek a tömböknek a köztes tereit szövik át a különböző funkciójú egységek: öltözők, iroda, masszás, raktár. A medenceszint két épülettömege keretezi a belső udvart, melyek közül a nagyobb a zárt fürdőtér, a kisebb egység fedett-nyitott tereiben a nyári használatra tervezett öltözők, mosdók és a szauna kaptak helyet.

A lentről fölfelé való oldódás elvét követi az anyaghasználat is: az épületet keretező tömör kőfalat a felső rész faszerkezetű nyílászárói, árnyékolói teszik áttörtté. Igyekeztem lehetőséget biztosítani a téli és nyári időszak eltérő használhatóságára, mely gazdaságossá teszi az üzemeltetést. A nyári strandforgalmat az épület alsó részétől elkülönítve, de azonos pénztárral oldottam meg.

Nem csak az fürdő méretével, hanem annak tömegformájával is próbáltam a település meglévő karakterét figyelembe venni. Az alacsony hajlású tetők különböző hangsúlyokat adnak az egyes tömegeknek, de ezzel együtt az épület illeszkedik a hely kialakult építészeti világába.

Nedeczky Zsolt

Fürdőház - Dunaalmás

tervező: Nedeczky Zsolt diplomamunka (BME Lakóépülettervezési tanszék)
építész konzulens: Nagy Márton
opponencia: Török Dávid
társtanszéki konzulensek:
épületszerkezettan: Németh Csaba
tartószerkezet: Medek Ákos PhD
épületgépészet: Dr. Kontra Jenő; Gyurcsovics Lajos
épületvillamosság: Móricz István
építéskivitelezés: Greskovics Sándor