Egy ghánai iskolaépítés margójára

A Funk Bogdán vezette magyar építészcsoport, benne Cserháti Csinszkával, Németh Rolanddal, Nusszer Diánával, Szelecsényi Balázzsal és Vadász Orsolyával, 2016-ban nyerte el a Média Építészeti Díja terv kategóriájának közönségdíját ghánai óvoda- és iskolaépület-bővítési, -fejlesztési koncepciójával, amely azóta a sikeres megvalósításig is eljutott. Építészek az úton interjúsorozatunkban most őket kérdeztük. 

Építészfórum: Miért neveztetek anno a MÉD-re?

Németh Roland: Úgy gondoltuk, hogy a Médiadíj hozzájárul a projekt szélesebb körben történő megismeréséhez, és szponzorációs, illetve önkéntes felajánlásokhoz segíti a projektet.

Cserháti Csinszka: Volt egy frissen elkészült tervünk, amit nagyon szerettünk, de nem tudtuk, hogyan találunk forrást a finanszírozásához, illetve miként mutathatnánk be másoknak. Ebben segített a díjjal kapcsolatos médiafigyelem, majd a sikeres eredmény.

ÉF: Egy kicsit meséljetek a ghánai projektről: miként indult, milyen ívet járt be, milyen tapasztalatokat, élményeket gyűjtöttetek általa? Volt előzménye a közös munkátoknak, illetve lett folytatása?

Nusszer Diána: Én a csapat nagy részével 2016-ban, Romániában egy hétvégi összejövetelen ismerkedtem meg, amelynek szervezője Halmen Balázs, az "I have a brick in Kenya" projekt gondozója volt. Én akkoriban frissen végzett és kalandra éhes építésztervezőként égtem a vágytól, hogy részt vehessek egy fejlődő országbeli önkéntes projektben, ezért egy közös ismerősünk közbenjárásával kerestem fel Balázst és ajánlottam fel a segítségemet. Akkor úgy nézett ki, hogy valóban szükség lesz egy kenyai suli tervezésére, ennek apropóján verbuvált össze aztán Balázs egy nagyobb társaságot olyan, főleg építész ismerősökből, akik korábban már végeztek valamilyen hasonló jellegű önkéntes munkát. Bár a csapatépítés nagyon jól sikerült, a kenyai projekt sajnos utóbb mégsem indult be. Pár hónap csend után viszont kaptunk Bogdántól egy körlevelet, amiben érdeklődött, hogy lenne-e kedvünk Kenya helyett Ghánába iskolát tervezni. Így indult a történet.

Számomra a projekt kicsúcsosodása az volt, amikor az indulást követő ötödik évben, 2021-ben végre személyesen is kiutazhattam az építkezésre, és a tervező kollégákkal, a helyi építőmesterekkel és az iskola tulajdonosaival együttműködve részt vehettem az utolsó építési ütem megvalósításában. Mostanában úgy tűnik, folytatása is lesz a projektnek. Ezúttal Ghána északi részén készülődik egy újabb iskola.

NR: A magam részéről úgy kapcsolódtam be, hogy diplomázás környékén, Bogdánnal beszélgetve szóba került, hogy mindkettőnket érdekelnek a fenntarthatósági projektek, illetve a szociális építészet és önkénteskedés. Így amikor alakult a projekt, Bogdán szólt, hogy fenntarthatósági oldalon be lehet csatlakozni, várnak plusz ötleteket ezen a téren.

Nehéz volt forrást gyűjteni, hiszen Magyarországnak nincsen koloniális múltja, és nincs ehhez kapcsolódó kapcsolati és gazdasági háló egyik afrikai országgal sem. Ennek ellenére nagyon sok különböző emberrel, itt élő ghánai ügyvédtől kezdve énekesen át diplomáciai testületi tagokig, magyar segélyszervezetekkel és multinacionális nagyvállalatokkal is sikerült megszerettetni az iskola terveit, majd segítséget kérni és kapni a projekt lefolytatásához. Sokan már magukénak érzik egészen a projektet, így a lassú indulás után 2021-ben nagy haladással sikerült lezárni a fő szerkezetek építését. Egyébként nagy érdeklődést vált ki a projekt mindenhol, és egyben szkepticizmust is azzal kapcsolatban, hogy minek kellene magyaroknak Ghánába iskolát tervezniük és építeniük önkéntes munkával.

Szelecsényi Balázs: Bogdánnal korábban az indiai Himalájában ismerkedtünk meg, ahol napiskolát építettünk a helyi gyerekeknek. Ott megtapasztaltuk, hogy egy egyszerű elemekkel építkező, a helyi hagyományokra épülő, de tudományos elvek alapján kialakított épület milyen sokat tud adni a helyi közösségnek. Magasabb komfortot, hatékonyabb oktatást. Emellett külön öröm volt látni, ahogy a helyi építőmesterek átveszik a legpraktikusabb megoldásainkat és beillesztik saját munkájukba is. Ez inspirált minket abban, hogy egy egészen eltérő kultúrában is kipróbáljuk az ott megtapasztalt elveinket, módszereinket.

Funk Bogdán: Egy vendégház tervezése kapcsán jártam először Ghánában. Az iskolát meglátogatva és az állapotokat felmérve született meg a gondolat, hogy be kéne segíteni az építésbe. Akkor két osztálynak volt csak tanterme, a többiek a nyitott folyosón vagy egy bádogtető alatt tanultak. Ezen szerettünk volna változtatni és a helyben elterjedt megoldásoknál fenntarthatóbb alternatívákkal kísérletezni. Korábban Indiában a Csoma Szobája Alapítvánnyal dolgoztam önkéntesként hasonló építkezésen, így volt némi elképzelésem arról, hogyan lehet önkéntesekkel és helyi szakemberekkel egy ilyen építkezést lebonyolítani. A valóság aztán felülmúlta ezeket az elképzeléseket, rengeteg kihívással, váratlan megoldandó feladattal szembesültünk az építkezés során, amit a nyári szünetekre, szakaszosan terveztünk, és végül a tervezett három helyett öt szezonon keresztül tartott.

A sikeres közös munkának lett folytatása: a csapat tagjai különböző felállásokban dolgoztak és jelenleg is dolgoznak közös projekteken, többek között magyarországi lakóépületek tervein és egy következő ghánai iskola előkészítésén.

CsCs: A fent említett kenyai projekt kick-off találkozóján barátkozott össze a csapat. Szimpatikusak voltunk egymásnak, és mindenkiben volt tettvágy, hogy végre építsen valamit, így örömmel fogadtuk Bogdán felvetését és lelkesen álltunk neki a munkának. A tervezést munka mellett, a szabadidőnkben csináltuk, így maradt ez később, az építés, utazás idején is. Nem voltak kimondottan meghatározott feladatkörök; ha felbukkant egy tennivaló, mindig akadt valaki, aki "bevállalta". Mindenkinek kicsit más az erőssége, talán ezért is működött ilyen jól a közös munka, és szívesen dolgozunk most is együtt, más ügyek mentén.

Hét év munkája, hogy idén sikerrel zárult az iskolaépítés, és nagyon büszkék vagyunk rá. A tervezés és az építés is rengeteg tanulsággal járt. Az én benyomásom is az, hogy a keleti-európai találékonyság, ami az építőanyag- és eszközhiány eredményeképpen kialakult itthon az ezermester-hajlamúakban, nagy erény egy ilyen helyzetben, főleg, ha építészeti igényességgel találkozik. Erre jó példa az iskola tetőszerkezete. Illetve számomra szép tapasztalat a helyi togói ácsokkal való háromhetes közös munka. Megismertük egymás észjárását és meglehetősen eltérő probléma megoldási technikáit.

ÉF: Mit jelentett akkor a MÉD-en szerzett elismerés? Hozott változást a díj elnyerése (akár a projekt, akár a személyes karrieretek szempontjából)?

NR: A MÉD 2016-ban sokat lendített az iskolaprojekt elismertségén, különösen építész körökben. Jó ajánlólevél volt a későbbiekben is akár egyéb irányú egyeztetéseken is.

FB: A díj elnyerése a szakmai elismerésen túl az építkezés elindításában is fontos szerepet játszott, mert az elnyert összeget teljes egészében építőanyagokra fordítottuk. Így sikerült felépíteni az első osztálytermeket, melyek láttán a támogatók is lelkesebbek lettek, meggyőződtek, hogy jó helyre mennek az adományok.

ND: Egy ilyen elismerésnek különösen fontos motiváló szerepe van egy teljes egészében alulról és organikusan szerveződő önkéntes projekt esetében, amely során maguk a résztvevők is számtalanszor megkérdőjelezik, hogy van-e értelme, lesz-e végül eredménye a befektetett munkájuknak. Emiatt a díj pszichésen is egy nagy löketet adott nekünk a projekt folytatásához, hiszen akkor valójában még csak a folyamat eléjén jártunk. A tervezés nagyjából lezárult ugyan, arra kaptuk a díjat, de az építkezés még éppen csak elkezdődött.

ÉF: Hol tartotok most a szakmai utatokon? Mi a fő profilja az irodának, ahol jelenleg dolgoztok/szabadúszóként milyen projektekben vesztek részt?

NR: Jelenleg a Paulinyi & Partnersnél dolgozom és az automatizált tervezési eljárások fejlesztését vezetem, miközben az elhivatottságom a fenntarthatósági projektek mellett töretlen.

FB: Az elmúlt időszakban nagyon változatos projekteken volt szerencsém dolgozni. Család házak, nyugdíjasház, óvoda, klinika és ipari épületek tervezésében is részt vettem szabadúszóként, illetve a Clavuot építésziroda és az UC-studio munkatársaként. A ghánai építkezés kapcsán kialakított ökologikus szemléletet igyekszem az európai projektekbe is átültetni. Emellett megmaradt a regeneratív vonal is, tavaly egy szenegáli női közösségi ház pályázatán vettem részt, idén pedig a következő ghánai iskola tervezésében.

ND: Néhány éve már a Földes és Társai Építészirodában dolgozom, ahol főként családi házak, nyaralók, valamint kisebb léptékű társasházak, középületek tervezésével foglalkozom. Felújításokkal és új építésekkel egyaránt. Ezt a tematikát és léptéket élvezem, szeretek elszórakozni a részleteken, finomságokon. Korábbi munkahelyeimen volt alkalmam nagyléptékű projektekbe is belekóstolni, de az nem volt az én világom. Irodán kívül változatos formációkban foglalkozom főként családi házak, vendéglátóhelyek építészeti és belsőépítészeti tervezésével. Még az egyetemi évekre nyúlik vissza együttműködésem két jó barátommal, Molnár Biankával és Varga Andrással, akikkel közösen terveztük a budapesti Orlay utcában 2018-tól üzemelő KEG Sörművház belső világát és az idén megnyílt Krúdy utcai Mixát Udvart.

CsCs: A Zoboki Építészirodában dolgozom, szívügyem a barátaimmal közös FOND stúdió. Tervezői munkám léptékében és megközelítésében nem is lehetne eltérőbb, mint az afrikai feladatok. De szívesen ötvözöm a különféle területekről szerzett tapasztalatokat, bízom benne, hogy egyszer összeáll mindez egy koherens egésszé.

ÉF: Emeljétek ki egy-egy munkátokat, amit meghatározónak tartotok/különösen büszkék vagytok rá, és röviden fejtsétek ki azt is, miért gondoljátok így!

NR: Egy kicsi, de az építészeti szemléletemhez közel álló projekt a norvég Flåm nevű helyiségbe tervezett vízgazdálkodási és öko-információs pavilontervem, amelyet Cserháti Dániellel együtt készítettünk a turisztikailag szakaszosan terhelt település problémáinak megoldására. A környező fjord hegy-sziluettjét követi le az ereszvonala az egyenletes, természetes benapozás érdekében, amely a víztisztító technológia növényeinek előnyös. Ezen kívül még sok fenntarthatósági tervet, vagy akár a Paulinyi & Partnersnél tervezett és épülő projekteket említhetném, de az iskola tetőszerkezetének kivitelezés-koordinálását emelném ki még. Helyszínen áttervezve, extrém építőanyag-hiányos helyzetben sikerült egy angolul is töredékesen beszélő ghánai ácsokból álló csoporttal három hét alatt egy nagyon jó munkakapcsolatot kialakítani, miközben az együttműködés meglehetősen rögösen indult. A nehézségek közös viselése, a közös és minden véleményt bevonó megoldások, valamint a kitartás a fő cél mellett vitték sikerre projektnek ezt a részét a szűkös határidőn belül.

FB: Egyértelműen a Newill Academy-t tartom a legmeghatározóbb munkámnak az elmúlt évekből, mert a tervezése után a kivitelezésében is aktívan részt vettem, és mert ez önkéntes alapon készült egy olyan közösségnek, amely különben nem tudott volna építészt megbízni az iskola megtervezésével. Jelenleg egy svájci szerelőcsarnok és irodaépület tervein dolgozom, ahol az energiahatékonyságot az iskolával ellentétben high-tech megoldásokkal igyekszünk elérni. Homlokzati napkollektorokkal működtetett hőszivattyús fűtő- és hűtőrendszer, optimalizált benapozás és homlokzati zöldfelületek szolgálják ezt a célt.

ND: Egy tervező számára igazi referenciaértékkel a megépült munkák bírnak, de kívülállóként kevesen látják, hogy egy beruházás megvalósítása során az építész személyén kívül milyen sok szereplő és tényező játszik közre. Emiatt igazán szerencsés együttállás szükséges ahhoz, hogy a folyamat végén valóban különleges és időtálló érték szülessen.

Ha a fent említett igazán kedvező együttállást keresem, akkor egy családi ház jut eszembe, amelyet Földes Lászlóval terveztünk egy kedves házaspárnak és gyermekeiknek Nagykovácsiba, egy fenyőfákkal tarkított hegyoldali telekre. A ház lelke egy robosztus, két szint magas falpilléreken nyugvó déli tájolású tornác, amelyet a pillérek között megbúvó, a tornác terébe ékelődő könnyed fadobozok, az épület oldott nyílásosztása és a lejtős terepet lekövető finom szintugrások tesznek játékossá. Az építkezés még nem zárult le teljesen, talán éppen mostanában kerülnek fel a homlokzatra az utolsó téglák, de már a művezetések során is végig izgalommal követtük, ahogy a megálmodott terek, anyagok életre kelnek, és még inkább, ahogy a tulajdonosok birtokba vették ezeket. Számomra ez az első olyan megépült munka, ahol úgy érzem, hogy igazán szépen egymásra talált az építészeti elképzelés, a megbízói igények és a minőségi kivitelezés.

ÉF: Mit tanácsolnátok a pályakezdés kapujában álló fiatal építészeknek, hogyan kezdjék el menedzselni a karrierjüket?

NR: Találják meg azt a határterületet vagy speciális részét az építészetnek, amelyikben igazán ki tudják hozni az erősségeiket és érdeklődésüket.

FB: Szerezzenek némi nemzetközi tapasztalatot. Jó kezdet egy szakmai gyakorlat valamelyik nyugat-európai irodában, de talán ennél is többet adhat egy fejlődő ország építési kultúrájának megismerése például önkéntesként. Itt komoly problémamegoldó képességre lehet szert tenni, megismerkedni az szakember- és eszközhiányos építéssel, ami a jelenlegi trendek alapján a következő időszak meghatározó állapota lesz.

ND: Fogalmazzák meg maguknak, hogy pontosan mi az szegmense a szakmának, ami valóban érdekli, motiválja őket, és keressék azt a közeget, azokat a lehetőségeket, amelyek által ehhez közelebb kerülnek. Legyenek kitartóak abban, amit csinálnak, és keressék a kihívásokat, mert a befektetett munka és energia mindig megtérül. Legyenek nyitottak a tanulásra, törekedjenek a sajátjuktól eltérő szemléletek megértésére.

ÉF: Mit gondoltok most a MÉD-ről, és általában véve a szakmai díjak, elismerések fontosságáról?

NR: Nagyon hasznosak, és akkor a leghasznosabbak, ha a szélesebb nyilvánosság is megismeri, hiszen így lehet mecénása a jó építészetnek a beruházó.

SzB: Nagyon kreatív és jó kezdeményezés, ami jó lenne, ha még szélesebb körhöz tudna eljutni,  hiszen a MÉD alapvető célja a kortárs építészet hazai népszerűsítése, megismertetése. Ugyanakkor fontos lenne az is, hogy ezt a nagyon fontos célt véletlenül se veszítse szem elől, és a MÉD-en komolyabb szakmaiság és gálához méltó légkör uralkodjon.

ND: A MÉD különlegessége egyéb szakmai díjakhoz képest, hogy a zsűri nemcsak építész körökből kerül ki, hanem a hazai média is képviseltetve van, ezáltal a pályamunkák és az induló csapatok neve is szélesebb körben válnak ismertté. Ez különösen a fiatal, pályakezdő építészek, építész csapatok számára egy fontos lehetőség a kitörésre.

CsCs: Ha az embernek van egy ügye, ami mellett elkötelezett, akkor ezek az elismerések lendítenek egyet rajta előre, morálisan és persze materiálisan is.

 

 

 

Szerk.: Nemes D. Nikolett




A cikksorozat megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.