Eltörölni a föld színéről – Kotsis Iván és a Regnum Marianum
A Regnum Marianum-templom valószínűleg Kotsis Iván legismertebb munkája, ám ez kevésbé építészeti minőségének, mint inkább tragikus sorsának köszönhető. A két világháború közötti neoromán építészet szép pesti példáját ugyanis 1951-ben hivatalosan a Felvonulási tér építése miatt, valójában politikai okokból felrobbantották.
Az eredeti nevén Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya-templom az alapító Regnum Marianum Közösségről kapta a nevét. (A Regnum Marianum jelentése Mária Királysága, Magyarország ezen elnevezése ahhoz a legendához köthető, miszerint az örökös nélkül maradt Szent István halála napján felajánlotta az országot Szűz Máriának.) A katolikus közösség alapvetően ifjúsági neveléssel, azon belül is a szegény sorsú fiatalok megszólításával foglalkozott, ám mivel a budapesti Városliget környéke távol esett az azt hivatalosan kiszolgáló erzsébetvárosi plébániatemplomtól, a Damjanich utcai, 1901-ben épült kápolnájának köszönhetően a környék katolikusainak lelki gondozásában is szerepet vállalt Ezt a kápolnát a köznyelv a plébániatemplom felépülése után „Kis Regnum" néven emlegette. 1919-ben egy 15000 katolikus hívet számláló területet választottak le az erzsébetvárosi plébániából, a kápolna kis mérete miatt azonban nem tudta maradéktalanul ellátni az ezzel járó feladatokat, ezért 1921-ben a Regnum Marianum Közösség templomépítő bizottságot alapított. Az első plébános Shvoy Lajos, a bizottság elnöke pedig Prohászka Ottokár lett.[1]
A templom építésére szánt telket a Városliget területéből választották le, a Damjanich utcával szemben. Az épület tervezésére 1924-ben írtak ki pályázatot, melyen más, templomépítészet terén szintén jártas építészek, Kismarty-Lechner Jenő és Fábián Gáspár is részt vettek, a megbízást azonban Kotsis Iván kapta. A „Nagy Regnum" nagyszabású alapkőletételi ünnepségére 1925-ben került sor, melyen részt vett Horthy Miklós kormányzó is. Az alapkőben elhelyeztek egy a Tanácsköztársaság bukása miatt hálát adó szöveget, az épület későbbi drasztikus lebontásához valószínűleg ez is hozzájárult.[2]
Maga Kotsis Iván így emlékezett a templom építésére:
„A költségek egy részét [Shvoy Lajos és a plébánia] amerikai magyaroktól való gyűjtésből, másik részét itteni adakozásokból és a főváros támogatásával fedezte. A terv alapgondolata szintén régebbről származik. A budapesti Ferenc József jubileumi templomra 1914-ben, valamint 1913-ban az aradi templomra kiírt tervpályázaton hasonló elgondolású terveket készítettem. Központos teret, a tengelyben elöl toronnyal. Nem tiszta elrendezés, mert a templom elölről takarja a kupolát, viszont a széles és egyenes Damjanich utca hatásos lezárásához tengelybe állított tornyot tartottam szükségesnek, amiért Alpár Ignác levélben külön megdicsért. Az egyéb esetekben festői képet adó oldalra helyezett torony itt hibás lett volna. A kérdést úgy próbáltam rendezni, hogy a torony köré alul széles háromíves loggiát építettem, felette oszlopos galériával, ami által a torony némileg önállósodott. Ma már látom, hogy túl sok motívumot hoztam össze, és ezzel megzavartam a kompozíció tisztaságát. Kétféle megoldás felelt volna meg: a) torony az utca tengelyében és mögéje hosszelrendezés, kupola nélkül, vagy b) centrális kupolás elrendezés, torony nélkül. A tervezett kompozícióm oldalnézete kifogástalan, de elölnézete hibás."[3]
Az ingoványos talajon betoncölöpökre épült, vasbeton szerkezetű, görögkereszt alaprajzú, centrális elrendezésű templom alapvetően neoromán stílusú volt, de néhol bizáncias elemek is helyet kaptak rajta. Centrális terének, lapos kupolájának és félköríves záródású ablakainak köszönhetően emlékeztetett a jeruzsálemi Szent Sír-templomra, ami által méltó helye volt az itt őrzött Szent Kereszt-ereklyének. A főhomlokzaton elhelyezett loggia, illetve az oldalhomlokzaton megjelenő timpanonok ismét Kotsis itáliai építészetben való jártasságára vezethetők vissza, mint azt már a tihanyi Habsburg-kastély, illetve a zalaegerszegi Jézus Szíve-templom esetében is láthattuk.
„A kiképzés olaszos, illetve délfranciás román jellegű, mint ilyen kevés rajta a részlet és sok a falsík. A külső a legjobb minőségű haraszti kemény mészkőből épült, éspedig nem lemezburkolattal, hanem mélyen bekötő tömbökkel. A kívülről szegmentíves szelvényű kupola vörösrézzel fedett. A torony teste nem épült meg, csak az alsó rész és a loggia. Hogy a kupolás elrendezés torony nélkül mennyire kész és lezárt, a befejezetlen állapot igazolta. Az idővel már zöldre bepatinásodott kupola tömege jól lezárta a Damjanich utca képét, és húsz éven keresztül félve gondoltam arra, hogy ez a kedvező kép meg fog romlani, ha majd a tornyot tervem szerint elébe építik. Aggodalmam, mint utólag kiderült, felesleges volt, mert 1951-ben a kommunista kormányzat a templomot tövig leromboltatta, részben, hogy megfojtsa ennek a virágzó egyházközösségnek az életét, részben pedig, hogy a szomszédságában felállított Sztálin-szobor útjából elkerüljön." – írta Kotsis. [4]
A templom a második világháborúban csak kisebb sérüléseket szenvedett, kupoláját 1946-ban helyre is állították, így a bontással kapcsolatban háborús károkra hivatkozó források valótlant állítanak. A Regnum Marianum-templom bontásáról 1951-ben született határozat, mely a Felvonulási tér kialakítására hivatkozott, ám valójában politikai okokból, a Rákosi-korszak keresztényellenessége miatt törölték el a föld színéről. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy az egyszerű bontás helyett drasztikus beavatkozást: az épület felrobbantását választották.[5] (Ehhez persze nem csak az indulatok járultak hozzá, a kiválóan megépített vasbeton szerkezet bontása túl hosszadalmasnak bizonyult.) A kormányzat üzenete egyértelmű volt: Magyarország nem Mária Királysága többé. A templom eltüntetésével párhuzamosan a Regnum Marianum Közösséget is betiltották.
Mivel a Regnum Marianum története a damnatio memoriae egy igen súlyos példája, a templom visszaépítésének gondolata időről időre felmerül (pedig jogutódja is van, a Zoborhegy téri Regnum Marianum templom és közösségi ház, ahol az eredeti épület néhány darabját őrzik). Ha erre esetleg sor kerül – manapság a visszaépítés Magyarországon gyakori, így nem elképzelhetetlen – reméljük, Kotsis Iván önkritikája alapján a templom torony nélkül születik újjá.
Paár Eszter Szilvia
A cikk az NKA támogatásával jött létre.
[2] Prakfalvi Endre: Magna Domina Hungarorum. A Regnum Marianum plébániatemplom építéstörténete és pusztulása (Adalék a hazai sztálinizmus természetrajzához). Pavilon No. 4. (1990.) Lapis Angularis 62–69.
[3] Kotsis Iván: Életrajzom. Magyar Építészeti Múzeum, Budapest, 2010. 84-86.
[4] Uo.
[5] Prakfalvi Endre: Magna Domina Hungarorum. A Regnum Marianum plébániatemplom építéstörténete és pusztulása (Adalék a hazai sztálinizmus természetrajzához). Pavilon No. 4. (1990.) Lapis Angularis 62–69.
