Erővonalak Csete György építészetében

Az orfűi Forrásháztól Debrecen-Tégláskert református templomáig.
Rácz Zoltán tanulmánya

(részlet a tanulmányból, a teljes írás - képekkel együtt - csatolva)

Debrecen-Tégláskert református templom

Elemzésünknek nem célja Csete György munkásságának részletes bemutatása. Amit azonban – a Forrásháztól a tégláskerti templomig – kiragadtunk belőle, az nagyon tanulságos ívet rajzol elénk. Ebben a folyamatos önvallomásban mindenhol érezhető az alkotó szellemisége. Éppen ezért egyedi, jellegzetes és megismételhetetlen. A tartózkodó, zárkózott személyiség műveiben teszi közzé gondolatait, azokban viszont igyekszik erőteljes hatásokat okozni.

Határozott szándéka a környezetével és hagyományaival szerves egységben élő magyarság építészetét megalkotni, amely éppen ezért népünk világképét, életerős szellemiségét mutatja be. Elsődleges célja a tér és forma által gondolatok átadása, tehát alapvetően formai megközelítésű építészet. A forma tartalma pályája elején még önmagában hat, majd rátalál a hozzá illő nagyszerű szerkezeti megoldásra. Legutóbbi munkájában pedig, a még hatásosabb gondolati tartalom érdekében, képes feladni még ezt a találmányt is. Ebből a szempontból visszatér korai módszereihez, de ez az áldozat felértékeli munkáinak tartalmi jelentőségét, eszmei hatását. Hangulata is módosul: kereksége szúrósabb, kitárulkozása kissé szorongóbb, feszültebb. Felerősítve mutatja be alkotója személyiségét, melyen átszűrődve közös sorskérdéseinkkel szembesülünk. (Szomorú, sorsszerű egybeesése a folyamatnak, hogy a szerkezettervező, Dulánszky Jenő, éppen az építkezés idején hunyt el.)

A korábbi boglyaíves formák, a bennük dolgozó feszültség ellenére rendkívül állékony hatást sugároznak, vonalvezetésük a föld felé irányuló, lefelé tapadó érzetet kelt. Ezzel szemben az ellentétes ívelődésű, homorúan szerkesztett formák (Eiffel torony, tégláskerti templom) szinte robbanásszerű energiával telítettek, a felszökkenő víz felületében állandóan változó erőviszonyoknak csak egy pillanatnyi állapotát mutatja. Ezért nagy hatásúak a hegyes toronysisakok. Amint azonban egy ilyen süveg lekerül a földre, oly közel kerül, hogy feszültsége átjár minket. Szinte parancsolja, hogy szegezzük tekintetünket az égre, szakadjunk el végre napjaink földhöz ragadt, anyagias, önző világától.

A tégláskerti templom erdélyi fatornyot mintáz. Ez az utalás ismét áttételes, kettős jelentésű. A huszadik század elején már egyszer felidézte a magyar szecesszió Erdély faszerkezetes építészetét, elsősorban Kós Károly munkáiban. A szeretett mester idős korában Erdélybe, sztánai Varjúvárába vonult vissza. Ide zarándokoltak a kibontakozó szerves építészet magyar fiataljai tanácsokért, baráti kézszorításért. Csete György tégláskerti temploma ezt a kézfogást hozza el Debrecenbe, folytonossá téve lélekben a magyar építészeti hagyományt.

Rácz Zoltán
fotó: Zsitva Tibor