Evezősök nyaralótelepe - Kollár Bence diplomaterve

A Lupasziget különös hangulatú világát választotta diplomaterve helyszínéül Kollár Bence, aki a hely természeti adottságaira és a jelenlevő karakteres modern építészeti hagyományra alapozva vízi sportolók időszakos használatú, szövetszerűen elrendezett nyaraló-együttesét hozta létre.

Bevezető
Dunai kajaktúrán eveztem azon a szép szombati délelőttön, amikor először találkoztam a Lupaszigettel. Ennek közel tíz éve, azonban már akkor feltűnt a hely különös szépsége. Korábbi előtanulmányaim között többször szerepeltek nyaralók, ami jó alapot nyújtott a munkához. A diplomatervezést egy féléves elméleti kutatómunka (szakdolgozat) előzte meg, amely során alaposan tanulmányozhattam a Lupasziget építészeti világát.

Helyszín
A tervezési helyszínem a Lupasziget, amely a Duna szentendrei ágában, Budakalász magasságában helyezkedik el. Hossza nagyjából 800 m, a szélessége eléri a 100 m-t. A területnek sajátos atmoszférája és építészeti karaktere van. A környezetétől (Budapest agglomerációja) teljesen elütő és jól behatárolható - rétegzett, de viszonylag egységes - építészeti képet mutat. Ez több tényezőnek köszönhető: az ártéri elhelyezkedésnek, a szezonális, üdülői használatnak, valamint az 1930-as évekbeli beépítésnek, amely nagyon megtalálta a helyét itt. Kozma Lajos munkássága, nyaralójának hatása megkérdőjelezhetetlen a sziget építészetében. Az idők folyamán ugyanakkor egyre több réteg került a házakra.

A Dunának jelentős vízszint- ingadozása van. Általában évente egyszer vagy kétszer elönti a szigetet a víz. Ezért szinte mindegyik ház lábakra épült. Manapság a rekord-vízállások (2002, 2006) komoly problémát jelentenek. A szigeten egy hosszanti sétány vezet végig, amit két oldalt egy hetvenéves platánsor kísér. A területnek bő növényvilága van, a magas talajvízszint kedvező életkörülményeket nyújt. Két oldalt 3-3 haránt irányú utca vezet le a partra. A szigetet sok kis - részben nyeles - telekre parcellázták. Az üdülőterületet a szárazföldről csupán hajóval lehet megközelíteni és az autómentesség nagyszerű, természetközeli üdülési élményt ad.

Tervezési program
Az evezős sportok (kajak, kenu, evezés) egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek, ugyanakkor fokozatosan kiszorulnak a Római partról. A Lupasziget újra az evezős élet egyik központja lehetne (mint az 1930-as években). Olyan nyaralótelep tervezését tűztem ki célul, amely a vízi sportolók állandó vagy időszakos (bérelhető) nyaralóit biztosítaná, s ezzel új alternatívát nyújtana csoportos üdülési formára. A sportolók szezonálisan, jobbára tavasztól őszig használnák az üdülőtelepet. A házak lehetnek ebben a helyzetben kissé spártaiabbak, szűkösebbek. A hálókabinok, amelyek egyenként 2-3 fő elhelyezését biztosítanák, olyan közös alapszerkezetre ülnének, amely fokozatosan bővíthető lenne. A kabinok között közös teraszrendszer alakulna ki. Már a tervezés első fázisában előbukkant az a kép, hogy a kabinok egymáshoz közel, egy szinten helyezkednek el és bizonyos funkciók közös használatúak.

A Lupasziget beépítése igen sűrű. Ugyanakkor, az utóbbi évtizedekben a keleti oldalon néhol 50 méter széles feltöltést épített a Duna. Így a keleti házak elvesztették a közvetlen vízi kapcsolatukat és teljesen más kontextusba kerültek. A kezdeti, szövetbe illesztési kísérletek után a feltöltött részre tettem le a voksom. A terület átlagosan 1-2 méterrel mélyebben fekszik, mint a sziget normál pontjai. Az itt kinőtt fák már megerősödtek. Egy társas üdülő közössége a nevezett, telek mögötti területet teljesen feltöltötte és használatba vette. Ezután két, csehszlovák faházat helyeztek el az alapokra, közvetlenül a vízparton. Nem zavarják a kilátást, ugyanakkor ezek a típusházak nem valók ide, lebonthatóak. Ez a helyzet adta meg a végső lökést, hogy a feltöltött szakaszra igenis lehet építeni! Ide kerülhetne a nyaralótelep első üteme. A hangsúly az önmérsékleten van. Az új helyzetben is maradt az alapstruktúra, melynek szellemiségét a bővítések is tovább tudják vinni.

Struktúra
Az alapelv szerint a kabinok a teraszlemez/egység (36m²) közepére helyezkednek el, és a körbefutó teraszok zónájában, strukturalista elv szerint csatlakoznak. A struktúra az alapelemek sokszorozásával növekedhet, derékszögű rendszerben. Két egység találkozása lehet átfedésben (ilyenkor kevesebb hely van a kabinok között), de csatlakozhatnak éllel is egymáshoz. Hármas csatlakozásnál alakul ki a legnagyobb közös terasz. Ebben az üdülőhelyzetben a közös és privát tereket szeparálni kellett.

A nyilvánosság különböző fokozatai:

• nyilvános: kert, alsó terasz, közlekedő;
• félig nyilvános: (étkező) terasz, belső közlekedő, konyhafülke; mosdófülke
• privát: hálófülke.

A szeparációt egy tolóajtó-rendszer és a hálófülkék elrendezése oldja meg. A tolóajtók az alaplapok éleinél futnak, így nappal elrejthetők a panelek a falak síkjában, de árnyékolóként is használhatóak. A terek közül csupán a kabinok zártak, fűthetőek, a teraszrendszer jórészt fedett-nyitott terek láncolatát adja. A kabinok közötti térfolyamatban zajlik a nyaralótelep élete. Az üdülőtelep szezonálisan, tavasztól őszig használatos.

Alváz
A vasbeton lemez/födém vasbeton pillérszerkezetre ül rá, árvíztől védett magasságban. A lemez számos ponton konzolosan kinyúlik. A pillérrendszer masszív alapot ad, a föld alatt összekötve a lábakat. A beton technológiai csomópontjaiba illesztett fém betétek (evezős) hajótárolásra szolgálnak. A lakószintre két, konzolosan kinyúló vasbeton lépcsőn keresztül lehet feljutni. A nagyobb lépcsőforduló egyben egy Duna felé néző, közös használatú alsó terasz.

Felépítmény
A fenti közös teraszrendszerre apró, 9-10 m² alapterületű, kétszemélyes hálófülkék kerülnek. A kabinok könnyű dobozokként ülnek a nehéz betonszerkezeten. A könnyedséghez jól illik a lapszerkezetesen működő építési módszer. Kezdetben szabályos, négyzetes belső terek tűntek fel a vázlataimban. A végső fázisban a kabinok szabadabban, szalagszerűen kezeltek lettek. Néhol pozitív, máshol negatív terű fülkék, dobozok tagolják a teret. Ez a síkból kimozdított rendszer foglalja magában a konyhákat, mosdókat és a tárolási funkciókat, emellett felső bevilágítást és szellőzést is biztosít (az ablak kiegészítéseként). A felépítmény ezzel bútorszerű karaktert és működési elvet kap, ragasztott fa panelekből (két- háromrétegű, hőszigetelt) áll össze. A padlót hajópadló, a fürdőkabinokban műgyanta burkolja. A nagy belmagasságnak köszönhetően a fekvőhelyek különböző magasságban, félig egymás felett helyezkednek el. A kabinok fölötti átszellőztetett tér véd a nyári forróságtól. A terasz feletti tetőszerkezet nagyrészt konzolos és lefedett (napelem). A kabin-csatlakozásnál 5 cm-es résrendszer enged be további fényt.

Egyebek
A telepnek van egy környezettudatos felfogása is: az itt felhasznált villamos energiát szinte kizárólag napkollektorok biztosítják. A meleg vizet szintén napelemes rendszer biztosítja és fekete fémtartályokban tárolható. A vasbeton lemezben futó csőrendszerben folyadék cirkulál. Télen és tavasszal a napelemes rendszer meleg vize temperál és hőszigetel, nyáron pedig a Duna vize hűti a vasbeton lemezt. A korlátok hajlított O fémprofilból készülnek. A csőkorlát a hajókra emlékeztet, egyben utalás a Kozma-házak szellemiségére.

A diplomaterv a védést követően Szalay László Épületstatikai Díjat (MOME Diplomadíj) kapott.