Építészek az úton interjúsorozatunkban Dobos-Rátkai Annával beszélgettünk, aki 2014-ben az egri Zárkándy-bástya megújítását részletező diplomamunkájáért elnyerte a Média Építészeti Díját terv kategóriában. Nem sokkal ezután lett a Puhl és Dajka Építész Iroda munkatársa, ahol kezdésként a Déli Klotild palota felújításába kapcsolódhatott be, és azóta is változatos, nagy projekteken dolgozik ugyanott.
Építészfórum: Miért jelentkeztél anno a MÉD-re?
Dobos-Rátkai Anna: A diplomatémám közel állt a szívemhez. A szülővárosomba terveztem, a gimis éveim egyik meghatározó helyszínére. A hosszú munka, sok kutatás és konzultáció meghozta a gyümölcsét: a diplomabizottság egyhangúan elfogadta és dicsérte a tervemet, melyet én is nagyon megszerettem félév végére. Kíváncsi voltam, hogy egy független zsűri vajon hogyan értékelné a munkám, és ekkor jött szembe az Építészfórumon a lehetőség a MÉD-re. Elsőre ijesztőnek hangzott, hogy nemzetközi elbírálás alá kerül a kis tervem, és gondoltam, biztosan rengetegen jelentkeztek… De azán arra jutottam, hogy nem veszíthetek azzal, ha beadom a pályázatom.
ÉF: Mit jelentett akkor az elismerés? Hozott változást a díj elnyerése?
DRA: Emlékszem, épp a megállóban vártam a villamosra, amikor Pásztor Erika hívott, és elmondta, hogy beválogatták a tervem a legjobb öt közé. Fel sem fogtam igazán, hogy ez mit jelent, jött egy mentőautó is, így alig hallottam, amit mondott. A díjátadó nagyon megtisztelő élmény volt, a díj elnyerése pedig hihetetlen!
ÉF: Hol tartasz most a szakmai utadon?
DRA: 2014 sajnos nem kedvezett nagyon a fiatal építésztervezőknek a munkaerőpiacon. Nehéz volt bekerülni nagyobb építészirodákhoz, főleg hosszú távra. A díjátadón sok elismert tervezővel találkoztam, köztük Dajka Péterrel, a Puhl és Dajka Építész Iroda egyik vezető tervezőjével is. Meglepetésemre kaptam is egy ajánlatot tőle egy projekt pályázati időszakára. Akkor végül mégis egy biztosabbnak tűnő munkahelyre, egy multinacionális céghez köteleztem el magam, pár hónappal később viszont újra lehetőségem nyílt csatlakozni hozzájuk és egy rendkívül izgalmas, kiemelt projekt tervezési folyamatában részt venni. 2015 óta náluk dolgozom, Puhl Antallal és Dajka Péterrel már az első napokban megtaláltuk a közös hangot. Itt családias környezetben, de annál nagyobb projektekben vehetek részt. Az évek múltával rengetek szakmai tapasztalatot és tudást szereztem, így egyre nagyobb feladatokkal és felelősséggel nézhetek szembe.
ÉF: Mi a fő profilja az irodának?
DRA: Az iroda profilja nagyon változatos, ahogy Dajka Péter megfogalmazta: "atombunkeren kívül már mindent terveztünk". Az első munka, amibe bekapcsolódhattam, a Déli Klotild palota felújítása és átalakítása ötcsillagos szállodává. A projekt rengeteg izgalmas kérdést vetett fel, megismerkedhettem a szállodatervezés fortélyaival, és megtanulhattam, miként lehet egy fővárosi kiemelt helyszínen található, meghatározó műemlék épülettel bánni, milyen építészeti eszközökkel és műszaki megoldásokkal lehet korszerűsíteni, hogy az a mai igényeknek, előírásoknak és a megrendelő elképzeléseinek is megfelelő legyen.
ÉF: Emeld ki néhány munkád, amit meghatározónak tartasz/különösen büszke vagy rá, és röviden fejtsd ki azt is, miért gondolod így!
DRA: Az első munka, amelyre nagyobb rálátásom volt, az az Egri Úszó- és Vízilabda Központ épületegyüttese. A projekt nagyon izgalmas és összetett volt. Újra a szülővárosomba tervezhettem, egy bonyolult történelmi városszövetbe, meglévő, ikonikus épületek szomszédságába, velük összekapcsolva. A helyszín bonyolultságához még hozzátartozott a felszín alatti forrásvizek védelme, melyek a szomszédos Bárány uszoda medencéjének vizét biztosítják, illetve a szűk utcákban a létesítmény bővíthetősége esetleges világversenyek rendezésének biztosításához. A funkciót tekintve is változatos feladat volt: egyszerre versenyuszoda, szállásépület és edzőközpont. A sok munka ellenére sajnos az épület végül nem valósult meg.
Több nagy fővárosi társasház tervezésében vehettem részt egyre nagyobb feladatkörben az ország egyik vezető ingatlanfejlesztő cégének megbízásában, így rálátásom nyílt a hazai ingatlanpiac működésére, igényeire és fejlődésére.
Vidéki munkáink közül még a Debreceni Egyetem bővítését emelném ki. Új feladatok és kihívások elé állított egy oktatási épületegyüttes bővítése, mely magában foglalta a meglévő épületek felújítását, újabb épületek bővítését és teljesen új épülettel való kiegészítését. Az építészeti, esztétikai kihívások mellett a műszaki megoldások is izgalmas feladatot jelentettek, a különböző korokban és minőségben elkészült házak egy gépészeti és elektromos rendszerrel való összefűzése. Egy ilyen összetett projektnél már nem elég a társtervezőkkel való folyamatos egyeztetés, törekedni kell a technikai programokon keresztüli kommunikációra is, a BIM alapú tervezésre. A kollégáinkkal folyamatosan fejlesztjük ezt az irányát is a munkafolyamatainknak, mely ma már a megrendelői igények között is egyre gyakoribb.
Erre jó példa egy budapesti belvárosi kerület foghíjtelkére tervezett szállodaprojektünk, az ország egyik vezető, irodaépületeket építő ingatlanfejlesztő cégének első hotelberuházása, mellyel az országban eddig nem ismert szálloda-brandet is bevonta. A különböző energetikai és komfortminősítési címek elérése mellett a megrendelés része volt a teljes BIM alapú tervezés. Egy projekt koordinálása során ma már nem elegendő a megrendelő igényeire figyelve megtervezni az adott funkciójú épületet és azt leegyeztetni a társtervező kollégákkal. A házat több szakági modellből összeállítva, három dimenzióban, különböző tulajdonságokkal felruházva kell prezentálni, mely összetett modell később a kivitelés és az üzemeltetés során is a beruházó segítségére lehet. Ez a munka nagyon szerteágazó és izgalmas technikai hátteret igényel, és nagyon fegyelmezett csapatmunkát több iroda és kolléga között. Szerencsésnek mondhatom magam, hisz mind a közvetlen, mind a társkollégáim között olyan szakembereket ismerhettem meg akikkel nagyon hatékonyan együtt tudunk dolgozni.
ÉF: Mit tanácsolnál a pályakezdés kapujában álló fiatal építészeknek, hogyan kezdjék el menedzselni a karrierjüket?
DRA: Ma már picit más a piac, mint amikor én kezdtem a pályafutásomat. Rengeteg lehetőség áll a végzett építészek előtt. Nem szabad elfelejteni, hogy mindig lehet fejlődni; a világ, az előírások és az igények is folyamatosan változnak. Fontos a türelem és a csapatmunka. Egy tervezési feladat során már a koncepciófázisban figyelembe kell venni a különböző igényeket, a megrendelő kívánságait, a technikai megoldási lehetőségeket, a gazdaságosságot és a környezetre gyakorolt hatásokat. Az építészeknek kell figyelni az egyensúlyra, nekik kell "igazságot tenni".
ÉF: Mit gondolsz most a MÉD-ről, és általában véve a szakmai díjak, elismerések fontosságáról?
DRA: Fontosnak tartom a szakmai megmérettetéseket, díjakat. Jó, ha különböző összetételű zsűrik előtt is összehasonlítják a terveket - a MÉD ráadásul az építész szakma és a média szereplőit közelebb hozó elismerés, így mások is betekintést kaphatnak a munkánk részleteibe.
Szerk.: Nemes D. Nikolett
A cikksorozat megjelenését az Építészfórumon a Nemzeti Kulturális Alap támogatta.