Előzmények
Majd’ 100 éve Futurának hívják a helyiek a 18. században, Mosonban, a Duna felé tölcséresedő alsó Fő utcán épült közel 70 méter hosszú, háromszintes magtárépületet. A vasút kiépüléséig eddig tartott a keleti és déli országrészekből a vízi szállítási útvonal, itt rakodták le és tárolták az árut addig, amíg szekereken újra útra nem keltek a gabonával nyugat felé.
A közel 300 éves épület, amely húsz évvel ezelőttig folyamatosan eredeti rendeltetésének megfelelően működött, ma műemléki védettség alatt áll. A 2000-ben elvégzett állagmegóvási munkákat követően a földszintjén és első emeletén üzletek, raktárak működtek, míg a magasabb szintek üresen állva várták az idők jobbrafordulását.
A program
A tulajdonos, a város és a mosoni szervezetek több éves munkája során született meg a gondolat, hogy a budapesti Csodák Palotája mintájára igény lenne egy olyan természettudományi interaktív bemutató központra, mely a város határain túlmutató érdeklődésre tarthatna számot, és amely Bécs, Pozsony és Győr vonzáskörzettel a városrész revitalizációs programjának motorjává válhatna.
A végső program Egyed László, a Csodák Palotája Kht. igazgatójának lelkes közreműködésének köszönhetően az alábbiakban alakult:
A terv
Az integrált műemlékvédelem gondolata így foglalható össze: a funkcióváltás a műemlék épület javát szolgálja, míg a belőle eredő adottságok az új funkciót gazdagítják, azaz a különleges történeti „épületdíszlet” és a „science show” egymás szolgálatában áll.
Mindennek érdekében a koncepció tiszta elveket követelt, a régi és az új határozott szétválasztását a harmonikus egység létrehozása végett:
Meglátni és megérteni
A program inspirálóan hatott minden résztvevőre, az ismeretterjesztés, a megértetés és felfedés szenvedélye a tervezőket is elkapta. A magtár eredeti működésének bemutatása mellett a gépészeti rendszerek egy része is látható formában valósul meg, mint például a magtáraktól csöppet sem idegen textil szellőzőcsatornák. De történt már javaslat a köddel oltó rendszer, a földszondás fűtés vagy a napkollektoros áramellőállítás bemutatására is.
Ugyanilyen izgalmas a magtár belső fa szerkezete, amelynek oszlopai tölgyből, gerendázata és deszkázata fenyőből készült. Viszonylag alacsony belmagasságú, hosszan elnyúló tereit egy középtengelyben futó oszlopsor osztja 2 hajóra. Ez a több szintet behálózó, rúdelemek ismétlődéséből összeálló, burcsellás fedélszékkel záródó térrendszer lenyűgöző és elementáris erővel hat a látogatóra. Szerettük volna ezt az épületbelsőt minél eredetibb és érthetőbb formájában bemutatni, ugyanakkor az alacsony csőszerű tereket tágítani, összenyitni, ennek érdekében egyes mezőkben csak a deszkázatot, máshol a fiókgerendákat is elbontottuk a lépcsőknek helyet engedve, a szerkezet csontvázát láthatóvá téve, így felfedve annak rendszerét. (Mert reményeink szerint megvalósulhat egy sokszintes, látszó, kezeletlen faszerkezetű épületben egy nagy tömegforgalmú közintézmény, amelyre eddig - elsősorban a tűzvédelmi szabályok merevsége miatt - Magyarországon nem volt példa.)
Ez a belső ácsszerkezet maga az érthető tektonika, a klasszikus értelemben vett rúdszerkezet. Ebből született az ötlet az épület elé, az utcára tervezett vertikális jel formájára: álljon ott egy tensegrity! Egy primitív rúdszerkezetű torony, mely összesen két fajta elemből áll, a húzott hajlékony huzal és a nyomott rúd játéka egy lebegő, mesebeli szerkezet, inog, hajlik, de áll, és reméljük, állni fog az öreg magtár mellett, amelynek bár funkciója változik, a neve a régi marad: FUTURA. Továbbra is.
Gaul Cicelle