Hét évtized után befejezett: a Bosnyák téri templom

A Bosnyák téri Páduai Szent Antal templom alapkövét 1941-ben tették le, azonban a háború miatt1946-ban, még félkész állapotban felszentelték. A háromhajós épület Budapest második legnagyobb temploma, terveit Rimanóczy Gyula készítette, 2014-ben pedig Rimanóczy Jenő konzulensi segítségével Csikós Zoltán és Peity Attila fejezte be, így kerülhetett helyére a torony. 

2014 Húsvétján avatták fel a Bosnyák téri Páduai Szent Antal templom tornyát. Az épület, melyet a XX. század népszerű és tehetséges építésze, Rimanóczy Gyula tervezett, Budapest egyik legnagyobb temploma, nagyjából 3000 fő befogadására alkalmas. A templom alapkövét az azóta boldoggá avatott Meszlényi Zoltán 1941-ben rakta le, és az épület 1944-re majdnem teljesen készen állt, de a háború miatt elhúzódott az építkezés. Végül Mindszenty József hercegprímás 1946-ban áldotta meg, majd használatba vették, de a torony megépítésére majdnem hét évtizedet kellett várni. A tervek 2014-ben végül az ATLANT Építészirodának köszönhetően újra előkerültek, s Rimanóczy Gyula eredeti gondolatai alapján, de kortárs szerekezettel fejezték be. Ezzel pontot tettek egy évtizedek óta befejezésre váró történet végére. 





A háromhajós épületet fedő kazettás mennyezet festményeit Beszédes László és testvérei készítették. A szentély falát alul tardosi vörös márvány, e fölött pedig Kontuly Béla festőművész falfestményei díszítik. Utóbbi a templom névadója, Páduai Szent Antal életéből vett jeleneteket ábrázolnak.

A két éve megkezdett toronyépítés költségeinek tekintélyes részét a hívők adományaiból fedezték. A kivitelezést a katolikus egyházhoz kötődő Constructor Domini végezte: a számos referenciával rendelkező cég szigorú önkorlátozó elvek szerint működik, „az egyenlő pályák, egyenlő esélyek” elvét vallják.

A torony most mintegy 50 méter magas, melynek nagyjából a felét teszi ki az új rész. Anyagát ugyanabból az ürömi bányából szerezték be, ahonnan közel hetven éve az építéshez használt többi anyagot. A torony régi és új része közt mégis látszik némi színkülönbség, nyilván az építés óta eltelt évtizedek alatt színeződött el a kőanyag. A toronyban több új harang lelt otthonra, amelyek mindegyikét egy őrbottyáni műhelyben öntötték.

Az épület tömege mostantól valóban olyan, ahogy azt az építész hét évtizede megálmodta, a városrész egy új építészeti jelképpel gazdagodott.

Borsay Attila