Kemping is, meg nem is
Hogyan vonhatjuk be a természet eldugott rejtekhelyeit a turizmus körforgásába? Például a közkedvelt és hazánkban is egyre ismertebb glamping műfajával. Erre jó példa a Bledi-tó melletti régen volt kempingben felépült négy ökofaház [építész: Tomaž Noč, Katarina Arsekić], melyek 28 négyzetméteren adják a kempingezés romantikáját luxuskivitelben. Bán Dávid írása.
A turizmus egyre kedveltebb válfaja a csendes, eldugott, egyszerű, természet közeli, de kényelmes üdülőhelyek felfedezése. Erről már az oldalon is esett szó egy hazai és egy kínai romantikus erdei kisház-együttes bemutatásával. Miként lehet egyre több rejtett helyet bevonni a turizmusba? Mennyire lehetnek ezek felkapottak? Mennyire maradnak meg gyöngyszemeknek, miután már felfedezték őket? Általában az ilyen rejtekhelyeken jelennek meg a glampingek, vagyis a kisméretű elitüdülők. [A glamping a glamorous és kemping szavak összeolvadásából jött létre. Prémium kempingezés, ahol a luxus a legmagasabb fokon van jelen. - a szerk.] A furcsa öszvérműfaj leginkább az utazási irodák egzotikus utakat bemutató katalógusaiból, a világtól távoli sivatagi luxussátorban felszolgált jóminőségű bort kortyolgató felhőtlen nyaralók képeiről lehet ismerős. A műfaj nemrég hazánkban is megjelent, de a szomszédos Szlovéniában is sorra nyílnak a glampingek.
Kétségtelen, hogy Szlovénia számos rejtett természeti csodával várja a turistákat, noha tengerparti szakaszán és fővárosában már számos alkalommal érkezett rájuk panasz a lakosoktól. A Szlovén Alpok is közkedvelt úticél, de mégsem tömeges üdülőhely, itt a belföldi turizmusé a főszerep. A hegyvonulat szélén elterülő Bledi-tó festői szépségével, a kis szigettel, a templommal, háttérben a hegyekkel azonban a külföldiek számára is kötelező kirándulóhely. A tó partján. néhány szálloda kivételével, kisebb üdülőhelyek épültek, de népszerű az erdő fái közé húzódó kemping is.
A Bledi-tó partjához közel, egy már meglévő kempingterületen négy kis ökofaházat szeretett volna felépíteni a megbízó, melyeknél a kényelem és a fenntarthatóság volt a két kulcsszó. Tomaž Noč és Katarina Arsekić építészek olyan kompakt kisházakat terveztek, melyek helyben fellelhető építőanyagokból, a helyi hagyományos építészetben használt megoldásokkal, egyszerűen biztosítanak kényelmes szállodai körülményeket a vendégeknek. Olyan építményeket, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a környező természethez és ellenállnak az időjárás viszontagságainak.
A tervezők a meredek hegyoldalba lankás nyeregtetős kiképzésű hagyományos alpesi épületformát helyeztek el, amelyek interakcióba lépnek a környezettel, leglátványosabban az épületek között meghagyott hatalmas sziklával. A házak már-már zavarba ejtően nyitottak: a felfelé kanyargó ösvényről rögtön a teljesen üvegezett homlokzatú hálószobában találjuk magunkat. A nappali – és az elé komponált kisebb terasz – is hasonlóan látványosan nyílik az érkezők felé, miközben az erdő felé zárt és tömör hátsó homlokzatot mutatnak.
A házak elhelyezésével, tájolásával, falaiknak, tetőszerkezetüknek zárt kialakításával, valamint a teljes főhomlokzatot kiadó üvegfelületekkel a legnagyobb energiahatékonyságra törekedtek a tervezők. Az egész év folyamán használható nyaralók erdő felőli falai megfelelő szigetelést kaptak, a lejtő felé nyitott első homlokzat a kellő benapozást biztosítja. A lényegében két, egymáshoz képest finoman elcsúsztatott tömbből álló házak terei egybeépültek a tetőszerkezettel. Az épületek alapstruktúráját a helyben felelhető lucfenyő adja. A tervezők elképzelése szerint a házak a lehető legracionálisabb idő alatt épültek meg, ezzel is csökkentve az építkezés idejének környezeti terhelését. Ugyanilyen elgondolásból, a megépült négy épületet úgy helyezték el, hogy azok alapjai csak a szükséges részen érintkezzenek a talajjal, így kisebb területen kellett mesterséges alapozást készíteni. A házak első része a levegőben lebeg, amely hatás belülről is jól érződik. Számos elemet a terepen kívül, előre szereltek össze, ezzel is igyekeztek optimalizálni a szállítást és a helyszínen való építési időt. Minden ház két-két nagyobb egységét egyben sikerült a helyszínre szállítani, azokat pedig alig egy nap alatt a terepre elhelyezni és ott összeilleszteni.
A darabonként 27,40 m2 házakban jól kettéválik a közösségi és a magánszféra tere. Az eltolt alakzatban egymáshoz kapcsolódó két házrész praktikus alaprajzi formát rajzol ki, az egyik szárnyban a hálószobával, mellette kinyitható kanapéval berendezett nappalival, a másikban a fürdővel és egy kisebb, jól felszerelt konyhasarokkal. A megbízónak pontos elképzelései voltak a belső tervezésről is. Az építészek az ő egyetértésével választották ki a lakóhelyiségekben lévő nagy teherbírású világos parkettát, illetve a fürdőszoba szürke vizes alapú műgyanta padlóját. A bútorok megtervezésében is a praktikum és az egyszerűség dominált, a kevesebb több szellemiségében. A szükséges bútorozás mellett igyekeztek a lehető legtöbb tárolókapacitást kialakítani. A színvilágban is a visszafogottság uralkodik: az alapvetően fehéren és szürkén alapuló belső térben egy-egy halványabb pasztellszín tűnik fel, viszont erőteljesen dominálnak a nyílászárók barna alumínium keretei, amelyek jellegzetes formáikkal díszítő elemmé váltak.
Az erdei házikók domináns formája adja egyszerűségét. Olyan tájelemként kerültek bele a sziklák közé az erdőbe, amelyek elég jól olvadnak környezetükbe. Az, hogy az üdülési szokások mennyire fogják tiszteletben tartani a környezet nyugalmát, már nem az épületeken múlik.
Bán Dávid
