Erdei lombházak

Csend, lomb, hűvös árnyék illata. A fán a levelek megrezzennek, állatneszek, egy egészen másik dimenzió. Szeretetre méltó feladat egy idilli erdei környezetbe kisebb üdülőházakat rejteni. Fábián Gábor és az ARKT Építész Stúdió erre vállalkozott Noszvajon. Bán Dávid írása.

A Bükk-hegység lábánál, Egertől néhány kilométerre fekszik a kastélyáról és kellemes üdülőövezetéről ismert Noszvaj. A falutól északra, a Kánya patak völgyében eleinte természetes módon, majd mesterséges segítséggel alakult ki a Síkfőkút tavacska, amely köré az 1930-as években kezdett kiépülni az erdei turizmus. Az egri turistaegyesület kezdeményezésére kezdték a környék pihenőhellyé való kialakítását: megépült a turistaház, rendezték a forrásokat, szabályozták a tavat, amely elnyerte ma is ismert formáját. A tó körül később iskolai tábor létesült, valamint – főleg a rendszerváltás után – megjelentek a helyi vállalkozások, a családi házakban apartmanokat, panziókat nyitottak, megélénkült a falusi vendéglátás is.

A tó mellett két, egymás melletti, a hegy felé keskenyen és meredeken elnyúló erdei telket vásárolt meg a befektető, aki a hazai piac alapos feltérképezése után fogalmazta meg határozott elképzelését, hogy milyen szálláshelyet szeretne kialakítani a területen. Különálló, magas színvonalú, de mégis a természettel jól harmonizáló, abba szinte elrejtőző üdülőházakat képzelt el, amelyek egymástól kellőképpen szeparálva nyújtanak gondtalan kikapcsolódási, pihenési lehetőséget az azokat kibérelő pároknak. Az egész évben nyitva tartó kisebb épületegyüttes négy különálló, lábakra állított lombházból áll, a szolgáltatásokat pedig – a piacfelmérés alapján – egy szaunával, illetve minden egységhez tartotó jakuzzival egészítették ki. A megrendelő, mielőtt tervezési megbízást adott volna, nem csak a hazai piacot térképezte fel alaposan, hanem számos külföldi példát is összegyűjtött arról, hogy másutt milyen, a terveihez hasonló, a terepszinttől elemelt, kis alapterületű üdülőházakat építettek.

Igen határozott elképzeléseivel a tavalyi év elején kereste meg az egri ARKT Építész Stúdiót és kezdtek a közös tervezés folyamatába, amelyre túl sok idő nem maradt, hiszen a megrendelő már tavasszal bele kívánt vágni az építkezésbe. A szabályozásokat figyelembe véve a két telekre 2+2 üdülőegységet lehetett tervezni, amelyeket igyekeztek úgy pozícionálni, hogy a keskeny területen egymástól minél távolabb kerüljenek, hogy az abban pihenők ne zavarják egymást. A megrendelő eredetileg ugyan mediterrán területekről, valamint Ázsiából és Észak-Amerikából hozott mintákat, abban azonban hamar egyetértésre jutottak a tervezővel, hogy a helyi, erdei környezethez legjobban igazodó, mégis letisztult, a maga módján minimalista egységeket érdemes ide építeni. A legfőbb cél az volt, hogy a házak beilleszkedjenek a festői erdei környezetbe, anyaghasználatukban is jól idomuljanak az erdő hangulatához – hamar egyértelművé vált, hogy alapvetően fával zajlik majd az építkezés –, a házakban pedig magasabb kategóriát szolgáló, kellemes, romantikus belső terek jöjjenek létre. Az apartmanok alaprajzi kialakításánál az alapterület minimalizálása volt az elsődleges cél, annak érdekben, hogy a lombkoronaszinten elhelyezett lakótér a lehető legkisebb tömegként jelenjen meg.

A házak, valamint az azokhoz vezető, szinte az erdei kiránduló útvonalakhoz hasonló íves ösvényfigyelembe veszi a terület adta természeti adottságokat. Egy vízfolyás formál hosszanti árkot a területen, amely alkalmas a gyalogjáró ösvény vezetésére, ugyanakkor annak két oldalán, a különböző terepszinteken álló házak kellőképpen elkülönülhetnek egymástól. A tervezéskor fontos szempont volt még a területen meglévő öregebb és nagyobb fák védelme is.  A lábakon álló házak pillérei alá csak a legkisebb szükséges mértékű betonpontokat öntöttek ki az alapozáshoz. A telek nagy meredekségét kihasználva sikerült minden házat úgy elhelyezni, hogy egymást ne takarják, mindegyiknek kellő panoráma jusson, jól rá lehessen látni az alul elterülő tóra. Ehhez szükséges volt az is, hogy az épületek lapostetős kialakítással készüljenek.

A házak bejáratait úgy helyezték el, hogy azokba a terepviszonyokat kihasználva mindig a legmagasabb ponton, a legkisebb magasságkülönbséggel, egy kisebb hídon keresztül lehessen belépni. Az ilyen módon kialakult bejáratok helyzetét leszámítva az apartmanok belső kialakítása mind a négy esetben egységes lett. Annak érdekében, hogy a lombházak használói legkevésbé zavarják egymást, a három oldalról lényegében homogén, deszkafalú épületek csak egy irányba, a tó felé nyitottak, ahol a teljes üvegfelületű tolóajtón keresztül juthatunk a szobának is védelmet nyújtó teraszra. A belső teret igyekeztek úgy kialakítani, hogy funkcionálisan, de egyben élményt nyújtó módon a legkisebb területi egységben tudják megoldani. A végül, a teraszok nélkül 27 négyzetméteres lakótereket igen kompakt módon sikerült kialakítani. A hátsó fronton, a bejárat mellett egységes tömbben kapott helyet a mellékhelyiség, a zuhanyzó, a mosdó, a szoba felé pedig mindezt egy beépített bútorral választották el, amelyben kisebb teakonyhát, valamint a tárolásra szolgáló zárt gardróbszekrényt helyeztek el. Így a szoba tere tisztán megmaradhat a kikacsolódásnak, központi helyen a franciaággyal, előtte fotel, kisasztal, mindez pedig a teljes üvegezett homlokzatával a teraszra, azon keresztül pedig az erdőségre nyitott. Minden ház teraszára jakuzzit telepítettek, amelynek beépítésekor igyekeztek olyan megoldást találni, hogy azok ne lépjenek ki a terasz horizontális síkjából. A jakuzzi és alátámasztó szerkezete így a teraszhoz képest süllyesztve alakították ki, annak burkolatával aszimmetriát, egyben egy újabb vizuális elemet adva a ház fő homlokzatának.

A könnyűszerkezetes erdei házak fő alapanyaga természetesen maga a fa lett. Ezt szerették volna minél hagyományosabb ácsmunkával összeszerkeszteni, végül azonban mérnöki megoldásokat is kellett alkalmazni. Az egyedi ácsszerkezeteket, például a jakuzzi okozta többletterhelés miatt, acélkapcsolatokkal kellett megerősíteni. A kivitelezés és az ácsmunka során bekerülő többlet szerkezeti elemeket és csomópontokat azonban igyekeztek a ház javára fordítani, így a mérnöki jegyek, a szabad szemmel is látható szerkesztés adja a ház ornamentikáját. A filigrán lábakon álló házak jóformán teljesen homogének: oldalfalai deszkázottak, belül szinte mindent hajópadlóval burkoltak, a terasz könnyedségét pedig a feszített rozsdamentes acélhuzalokból készült szinte észrevehetetlen korlát adja, nem zavarva ezzel a kilátást. A talajjal csak néhány ponton érintkeznek, az egyik hátsó láb jól rejti a minimális szükséges közműkapcsolatot, a víz- és áramellátást is.

Míg a négy üdülőegységből három szinte megszólalásig hasonlít egymásra, egyedüli különbséget közöttük a bejárat elhelyezése, valamint a terepviszonyokat kalibráló lábazat hossza és rajzolatai adják, addig a negyedik ház további funkciókat kapott. Az emeleti kiképzése társaihoz hasonló, de a terasz alatt, feláldozva a pillérek könnyedségét, azok közé került egy kisebb recepciós helyiség, valamint a vendégek számára nyitott, az erdő irányába nagy üvegfelületével különleges hangulatot nyújtó szauna. A kis üdülőtelep a téli hónapokban természetközeli formájával dominál a környezetében, nyáron azonban a lombkoronák oly mértékben ölelik körbe, hogy szinte teljesen eggyé válnak a nekik otthont adó erdővel.

Bán Dávid