Kézműves és kortárs: 1568 Bistro, Kolozsvár
A nemrég Pro Architectura-díjjal elismert kolozsvári Vallásszabadság Háza nem csupán az erdélyi vallási türelem egyedülálló történelmének tanúja. A földszinten működő 1568 Bistro a város közkedvelt éttermei közé tartozik. Egyszerre rendhagyó és hagyományőrző belsőépítészetét a tervező Bara Design Studio mutatja be.
A kolozsvári unitárius templommal átellenben álló épület a város legidősebbjei közé tartozik. Jelentős, Mátyás közeli szülőházához hasonló gótikus részleteket őriz, a 2009-től indult művészettörténeti és régészeti kutatás pedig, amely Lupescu Radu, Kovács Zsolt és Csók Zsolt vezetésével zajlott, számos részletet derített fel a korábban lakóházként, majd 1883-tól az unitárius püspök rezidenciájaként használt épület történetéből. A nemrég lezárult felújítási folyamat elismeréseként néhány nappal ezelőtt a vezető tervezők: Furu Xénia, Guttmann Szabolcs István és Wagner Péter DLA Pro Architectura-díjat vehettek át.
A földszinti üzlethelyiségben egy étterem tervezésére a tulajdonos egyház, valamint az üzemeltetéssel megbízott kolozsvári cég a budapesti Bara Design Studiót kérte fel. A 2018-ban megnyitott étterem nevét történeti utalásként választották ki; 1568-ban ugyanis az erdélyi országgyűlés Tordán a világon először nyilvánította a gyülekezetek szabad lelkészválasztásának jogát, azaz a szabad vallásgyakorlást. A bisztró névválasztása a jeles dátum előtt tiszteleg.
„A megrendelői igény az volt, hogy tervezzük meg az első kifejezetten erdélyi konyhára épülő éttermet, mely magában hordozza Erdély sokszínűsége révén a magyar, szász, román, zsidó és örmény konyha ízeit. Nagyon érdekes és egyben felelősségteljes feladat volt ez számunkra, hiszen ebben a kategóriában ez volt első ilyen étterem. Nem voltak viszonyítási pontjaink: gyakorlatilag ki kellett találnunk, milyen arculattal bír, milyen emlékeket hagy egy erdélyi vendéglátóhely.
A belsőépítészeti megfogalmazásnál sok tényezőt kellett figyelembe vennünk. Érzékeny területre tévedtünk: a város sokszínűségére tekintettel mérlegelnünk kellett például, milyen színeket vagy mintákat használhatunk a népművészet formakincsei közül. Konkrétan itt tudtuk meg: „a magyar ember zöldre festi a kerítését, míg a román kékre." Bár kerítést nem kellett terveznünk, ez fontos tanulsággal járt: akár egy-egy szín megválasztása is komoly üzeneti értékkel bír.
Fontos volt számunkra az erdélyi magyar népművészeti motívumok megismerése és helyes használata – ebben nagy segítségünkre voltak a megrendelőink is. A dizájnban végül megjelennek a fafaragás, tányérfestés mintái, az esztergált orsó, a kosárfonás vagy akár olyan építészeti elemek, mint kukoricagóré lécszerkezete. Fontos szempont volt, hogy egy ösztönös hatású, a népművészet „naivitását" érzékeltető belső készüljön, de úgy, hogy közben ezt a népi vonalat modern mintákkal és mai téri elrendezéssel ötvözzük.
A részletek elkészítéséhez igyekeztünk bevonni erdélyi kézműveseket és kortárs művészeket. A tányérok egy korondi fazekasmester munkái, a falfestés mintáit pedig Betuker István kolozsvári festőművész készítette el számunkra. Az egyedi üveglámpkat Pattantyús Gergely üvegművész öntötte formába.
A tér kötöttségeiből adódó hátrányokat megpróbáltuk előnnyé kovácsolni. Az épület méreteiből és tereinek elrendezéséből adódóan itt sem lehetett bevett megoldásokat alkalmazni. A boltozatos tereket igyekeztünk a lehető legjobban kihasználni; a keskeny, hosszú térben úgy elhelyezni a bárpultot, és a bútorzatot, hogy az minél több embert tudjon kiszolgálni.
Az említett örökség miatt megrendelőinknek és nekünk is nagyon fontos volt, hogy az épület történelméhez méltó végeredmény szülessen. Az étterem első üteme elkészült és jövőre – a terveink alapján – a belső udvar is elnyeri majd végső formáját."
