Könyvek (nem csak) építészeknek
Szeretnénk, ha 2020-ban nem lenne minden olyan baljós, idén mégis a bűvös 13-as számot választottuk könyvlistánk összeállításakor, így az elmúlt időszak 13 olyan magyar és külföldi kötetét ajánljuk olvasóink figyelmébe, amelyet érdemes lehet még az évben (nem kizárólag karácsonyra) beszerezni online, vagy a könyvesboltokban. Figyelem, a válogatás szubjektív és olyan könyvek nem kerültek bele, amelyekkel az Építészfórum külön recenzióval már igen, vagy még nem foglalkozott!
Ed Van Hinte és Adrian Beukers Designing Lightness című könyve már tematikáját tekintve is különleges. Valójában egy tervezési segédlet, mely a fenntarthatóság fogalmát a könnyű szerkezetek irányából közelíti meg. A kötet nemcsak építészeti példákkal, hanem csomagolásokkal, tárgyakkal, közlekedési eszközökkel és még sok minden mással is foglalkozik. Több, mint 300 oldal, gazdagon illusztrálva, mely az emberi történelem kezdeteitől, egészen a futurista technológiákig tekinti át a témához kapcsolódó találmányokat, anyagokat, építési módszereket. És még szép is!
,,Aki kíváncsi, mindig talál rejtvényeket maga körül. Aki eltökélt, meg is oldja őket." – Rubik Ernő. Ezúttal végre nem csak a legendás kocka, hanem tervezője elméje körül tehetünk utazást. Az építésztől, feltalálótól ilyen személyes vonatkozású írások korábban nem voltak olvashatóak, maga a könyv idén debütált több országban a magyar fordítással egyszerre. Többről van szó, mint életrajzi műről, avagy mint alkotó és alkotása közötti viszony feltárulkozásáról. Rubik a matematika, más tudományok, a pszichológia, valamint a művészet és design területeinek kapcsolataira és oktatásuk fontosságára ébreszti rá lapjai forgatóit.
E könyv esetében gészen speciális „szakirodalomról" van szó, már a könyv hívószava is megdöbbentő: „Gyere és építsd meg saját brutalista Lengyel Népköztársaságod!" Lengyelországban egészen máshogyan állnak hozzá a 20. századi építészet megismertetéséhez. E könyv például informatív értekezést nyújt a bemutatott korszakról és épületállományáról, ráadásul az ország egyik legnevesebb építészettörténészének, Anna Cymernek előszavával. (A történész lapunk számára januárban egy összefoglalót is írt a varsói Szász-palota rekonstrukciójáról.) A könyv második fele viszont tettekre csábít, ugyanis e modernista alkotások karton makettjeit lehet az oldalakról összeállítani.
Az év egyik legsúlyosabb kötetéről van szó...minden értelemben. Nem csak a maga 808 oldala miatt, de tartalmának jelentősége révén is. A kötetet az Országház legismertebb kutatója, Sisa József akadémikus szerkesztette, 8 szerző több éve tartó hatalmas munkája olvasható benne, közülük többen az Országgyűlés Hivatalának állandó művészettörténészeiként dolgoznak. A könyv elképesztő képi illusztrációval, soha nem publikált tervrajzokkal és fotókkal operál. Arról nem is beszélve, hogy az írott tartalom is új építészettörténeti felfedezésekről számol be, a könyv tehát valóban méltó módon foglalja össze a kontinens egyik legszebb épületének keletkezéstörténetét.
Ludwig Mies van der Rohe művében az 1929-es barcelonai nemzetközi kiállításon ugyan a látogatók többsége csak egy pavilont látott, a kortárs kritkiusok többsége viszont már a modern építészet mérföldkövét. A könyv 100 válogatott szöveget mutat be, mely az épület körül forgott az elmúlt majdnem egy évszázadban, kedzve a spanyol király kiállítási nyitóbeszédétől, a kritkákon át magánlevelekig, olyan nagy nevek tollából, mint Frank Lloyd Wright vagy Peter Eisenmann.
A 99% Invisible egy amerikai podcast show, amely a városok rejtett design elemeire hívja fel a figyelmet. Olyan részletek ezek, amikre alapjáraton csak legyintünk, de például gondokodtunk-e azon, hogy mi a közelekdési lámpák gyalogló és megálljt parancsoló figuráinak története, honnan ered a csatornafedelek design-ja, vagy ki felel az utcák elnevezéséért, stb.? A könyv a városlakókat ébreszti rá arra, hogy minden elem, ami ma magától értetődő egy 21. századi városban, annak van saját múltja is.
Bolla Zoltán neve az art deco szerelmeseinek lehet ismerős, szóban forgó könyvének fókuszpontjában pedig Újlipótváros története és építészeti leltára áll. Szó szerint leltára, hiszen konkrétan a városrész összes házát összegyűjtötte és befotózta a munkához. A II. Lipót magyar királyról elnevezett Lipótváros egykori külterületének szövetében megtalálható a legtöbb stílus a századfordulótól kezdve, azonban a két világháború közti modern lakóházépítészet volt az, amely kiteljesedhetett itt és ezen a részen is kezdte úgy igazából elfogadni a közízlés a könyv szerint. A kötetben 700 épületet láthatunk 250 építésztől, mintegy 1200 fényképpel.
A Vitra Design Museum idén tartotta meg a privát otthonoknak szentelt kiállítását olyan nevek munkáival mint Karl Lagerfeld, Lina Bo Bardi, vagy Adolf Loos. A tárlat a lakóházak belsőépítészet történetével foglalkozott, kiadványa pedig az 1920-as évektől napjainkig boncolgatja a témát a legmehatározóbb alkotók 20 ikonikus belterével.
Moholy-Nagy László a 20. század első felének egyik igazi polihisztora volt. Fotói, festményei, az általa tervezett tárgyak és kísérleti filmjei is meghatározóak és innovatívak voltak, sőt az általa alapított chicagoi Institute of Design főiskola (New Bauhaus) azóta is legendás intézmény a művészet oktatásban. Moholy a Bauhaus 1933-as bezárása után mindössze 2 évet töltött a szigetországban, mielőtt továbbállt volna a tengerentúlra. Ezt a rövid, de annál izgalmasabb és termékenyebb időszakot mutatja be Valeria Carullo újonnan megjelent, gazdagon illusztrált, MOHOLY-NAGY IN BRITAIN című könyve.
A Holnap Kiadó ebben az évben elképesztő monográfiákkal sorjázta meg az építészet rajongóit. A Schmahl Henrik munkásságáról szóló kötetről már írtunk, viszont az olvasók válogathatnak az Árkay dinasztiáról, Baumhorn Lipótról, Hültl Dezsőről, vagy éppen Wälder Gyuláról szóló kötetek közül is. Alpár Ignác neve mellett egész egyszerűen nem lehet elmenni, elég a Deák Ferenc tér mesésen basáskodó Anker-palotájára, az új funkcióját váró Tőzsdepalotára vagy a városligeti Ezredéves Országos Kiállítás történelmi főcsoportjának épületeire gondolni. Budapest ilyen ikonikus architektúráinak tervezője már megérdemelt egy komplexebb építészettörténeti összefoglalót a közelmúltban, amelyre a szerző eddig nem publikált forrásokkal, alkotásokkal és új megközelítésekkel felelt.
Andrea Palladio, az itáliai késő reneszánsz, valamint az antik szabályokkal operáló villaépítészet prominens alakja úgy állt hozzá rezidencia megrendeléseihez, mint kisebb, önellátó gazdaságokhoz. (piccole cittá). A könyv elkalauzol bennünket ezen villák hétköznapjaiba, felépítéseibe, szobáik, melléképületeik hierarchikus rendjébe, valamint lakóinak életébe a család és birtok fejétől a háztartás legalacsonyabb rangú kiszolgálójáig.
Mikor külföldön járunk, sokszor jól jön valamilyen támpont, hogy merre induljunk el, ha érdekes épületeket szeretnénk látni. Ilyen támpontok Stefi Orazi apró, prospektus szerű, illusztrált Walking Guide-jai, melyek rövid sétaútvonalakon kalauzolnak minket végig. A 10 részesre tervezett sorozat első 6 darabja főleg Londonnal foglalkozik, de egy brüsszeli kakukktojás is megjelent már. A Stefi Orazi stúdió grafikai munkák mellett egyébként előszeretettel foglalkozik építészeti kiadványok tervezésével és írásával is. Modernista lakhatás témakörében már több kötetet is szerkesztettek, például a londoni Barbican Estateről és európai modernista lakótelepekről is.
Kétségtelenül az év egyik magyar slágere Mártonffy Melinda személyes érdeklődését összefoglaló magyar és angol nyelvű könyve is végezetül. A cour d´honneru-ös kialakítású városi bérházakat inventarizáló mű nem csak egy igényes kutatás eredménye, de maga a grafikai arculat is a piacról nagyon hiányolt, ízléses design filozófiával készült. A kiadót egyébként maga a szerző alapította, remélhetőleg innen a jövőben is egyre több gyönyörű külsejű és tartalmú könyvet forgathatunk évről évre a kezünkben.
Pleskovics Viola és Winkler Márk
