Nyílt levél Bajnai Gordon miniszterelnök úrnak

Egy 2007-ben hozott kormányrendelet értelmében mostantól még szabadabban lehet építkezni. Az ebből eredő vizuális káosztól – mert ami el tud romlani, az el is romlik-, az épített környezet és az építészeti örökség teljes szétzilálódásától és devalválódásától tartva városvédők és építészek együtt tiltakoznak a legfeljebb ha beruházóbarátnak nevezhető rendelet ellen.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Alulírottak felhívással fordulunk Önhöz épített környezetünk védelmében. Azért éppen Önhöz fordulunk, mert Ön miniszterként jegyezte 2007-ben azt a rendeletet, amely soha nem látott mértékben, Európában példátlan módon leszűkítette az építési engedélyezési kört, szinte teljesen szabad prédává téve épített környezetünket, semmibe véve a közérdeket, különösen a közterületi látványt. (37/2007.(XII.13.) ÖTM rend.)

Önhöz fordulunk, mert Ön miniszterelnökként írta alá azt a kormányrendeletet (193/2009. (IX. 15.) Korm.rend.), amelynek alapján az említett miniszteri rendelet egy utolsó (alig használhatóan zavaros) változata jelent meg, és különösen, mert egészében véve éppen az Ön minisztersége és miniszterelnöksége alatt, a „gyorsítás” jegyében torzult így el az építésügyi jogi szabályozás, és ebben a káoszban (az egyébként támogatásra érdemes) „gyorsítási” szándéktól teljesen idegen szabályozási elemek egész sorát vihették be az engedélyezési/bejelentési kötelezettséget taglaló mellékletbe.

Önnek érthetően nem volt ideje részleteiben megismerni az építési engedélyezési kört szabályozó rendelettervezetet, majd a rendeleteket sem. Ha most mégis megtenné, nagyon elcsodálkozna: létezik-e olyan komoly beruházó (a „gyorsítás” kedvezményezettje), aki azt kívánná (mint ahogy Európában sehol sem jutna ez eszébe), hogy egy közterületi homlokzatot bárhogy átalakíthasson, és ehhez még bejelentést se kelljen tennie? Csupán a kőműves, a festő, stb. szakmunkás-képesítését kelljen ellenőriznie ahhoz, hogy „jogszerűen”, tervező, hatóság, műszaki vezető megkérdezése nélkül leverethesse egy száz éves épület klasszikus építészeti díszítményeit, és helyettük akár lila-citromsárga, pepita mintás műanyag homlokzatburkolatot készíttessen? Vagy el tud-e képzelni komoly beruházót, aki ugyancsak bejelentés nélkül akár egyenként is eltérő, a legkülönbözőbb anyagú, osztású, színű ablakokra cserélné épületének addig egységes ablakait? Mert ez ma „jogszerű”. (Éppen Önnel íratták alá a 191/2009.(IX.15.) Korm. rendeletet is, amelynek 13.§ (8) bekezdésben olvashatja, hogy mindehhez tényleg nem kell több, mint szakmunkás-képesítés.)

IIyen és ehhez hasonló, a „gyorsítási” szándékot nem jól szolgáló jogszabályi elemek sora teszi szabad prédává épített környezetünket, a legdurvábban sértve az Alkotmány 70/D.§ (1) és (2) bekezdéseiben az épített környezet minőségére vonatkozó kötelezést. Feltételezzük, hogy mindez az átláthatatlan, önjáróvá vált építéspolitikai irányítás következménye.

Tisztelettel kérjük, szakítson időt a Magyar Építész Kamara Jogi Munkabizottsága által számos hazai és külföldi szakember közreműködésével összeállított, 2009. augusztusában elkészült, mellékelt elemzés első három oldalának elolvasására.
(Elolvasható a http://epiteszforum.hu/node/14688 címen az interneten is.)
Látni fogja, hogy jelenlegi hazai építési engedélyezési szabályozásunk uniós viszonylatban döbbenetesen, kirívóan engedékeny, tág teret engedve épített környezetünk további rontásának. Ez a szabályozás nem „csak” tartalmilag alkotmánysértő, de súlyosan sérti az alapjául szolgáló, a címében is „az épített környezet alakításáról és védelméről” szóló építési törvényt, ellehetetleníti az önkormányzati településvédelmet (amelyre törvény kötelez), ellentétes az Országgyűlés vonatkozó környezetvédelmi határozatával és uniós kötelezettségeinkkel. (Az Unió városfejlesztésért felelős miniszterei által (tehát közvetlen elődje által is) 2007. május 24-én aláírt Lipcsei Charta városvédő határozatát már Önnek kellett volna végrehajtatnia, de éppen ebben az időszakban fogalmazták az ÖTM-ben az ezzel szöges ellentétben álló első rendeletet. (37/2007.(XII.13.) ÖTM.)
Ha kicsit még arra is tudna időt szakítani, hogy az elemzés alátámasztó munkarészébe is belelapozzon, akkor azt is látni fogja, hogy a kifogásolt rendelet szélsőséges engedékenységével szemben például a liberalizmus őshazájában (ahol amúgy a sok száz éves polgári társadalom jogkövetési szintje össze sem hasonlítható a hazaival), Angliában, mennyire szigorúan engedélyeztetnek, vagy, hogy a könnyű drogot legalizáló Hollandiában olyan kemény az építési engedélyeztetés, mint amilyen hazánkban soha nem volt. Az utcakép rendezettsége, minősége ezekben az országokban magáért beszél. De nem kell ilyen messzire utazni, hogy lássa a különbséget: a szomszédos Ausztriában sem lehet kibújni az engedélyeztetés alól.

Az épített környezet védelme a legtágabb értelemben vett kulturális kérdés, amit nem lehet leszűkíteni a jogi értelemben használt kulturális örökségvédelemre, mert lakosságunk túlnyomó része nem védett épületekben él, tanul és dolgozik, életminőségünket viszont lényegesen befolyásolja épített környezetünk. Ennek az építési törvény értelmében vett általános védelemnek meghatározó módon a közérdeken (kiemelten a közterületi látványon) kell alapulnia, vállalva esetenként a tulajdonosi, beruházói érdekkel való ütközést is. (De ismételjük: a vonatkozó jogszabályi melléklet engedékenységének semmi köze sincs a beruházói érdekekhez, azt valamilyen egyéb, nem deklarált, de mindenképpen felelőtlen szándékból varrták hozzá a „gyorsítás” kabátjához.)

Megjegyezzük: az irracionális mértékben felpörgetett tempójú „gyorsítási” jogalkotás ugyanakkor számos lehetőséget nem használt ki a bürokratikus terhek valós csökkentésére, az építési beruházók terheinek tényleges mérséklésére (például a parkolási előírások rég óta esedékes, teljes átgondolása révén), sőt, éppen a „gyorsítással” párhuzamosan lehetetlenültek el megkezdett beruházások a „szintterületi mutató” meggondolatlan átértelmezése folytán).

Az építési engedélyezési kör szükséges szigorítása (legalább az uniós átlagra emelése) nem „csak” környezetesztétikai kérdés, mert a jelenlegi szabályozás több tekintetben komoly műszaki-biztonsági, élet- és vagyonvédelmi kockázattal is jár.
Az engedély/bejelentés nélkül végezhető építési munkák jelentős részét fekete és kontár munkaként végzik, nem kell magyarázni ennek jelentőségét.

Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Tudjuk, hogy a közelgő választásokra való tekintettel lényegében leállították a jogszabályalkotást. Mégis, kérjük, fontolja meg, nem kellene-e legalább az utolsó pillanatban eltüntetni ezt a sötét foltot, amely valószínűleg az Ön tudta nélkül, de mégiscsak részben az Ön nevéhez kötődik.

Budapest, 2010. március 23.

Tisztelettel:
Budapesti Városvédő Egyesület
Budapest Világörökségéért Alapítvány
Kós Károly Egyesülés
Magyar Urbanisztikai Társaság Budapesti Csoportja
Nagy Budapest Törzsasztal
ÓVÁS! Egyesület
Ráday Mihály, a Város- és Faluvédők Országos Szövetségének elnöke
Aczél Gábor, a Magyar Urbanisztikai Társaság elnöke
Philipp Frigyes, az Országos Főépítészi Kollégium elnöke
Istvánfi Gyula, az MTA Építészettörténeti, -elméleti és Műemléki Bizottsága elnöke
Tétényi Éva, az ACE (Architect’s Council of Europe) Végrehajtó Bizottsága tagja
Podmaniczky Elek

Tájékoztatásul kapják még:
Sólyom László köztársasági elnök
Gy. Németh Erzsébet, az Országgyűlés Önkormányzati és Területfejlesztési Bizottsága elnöke
Nagy Andor, az Országgyűlés Környezetvédelmi Bizottsága elnöke
Pető Iván, az Országgyűlés Kulturális Bizottsága elnöke
Varga István, az építésügyért felelős miniszter és illetékes vezető munkatársai
Hiller István kulturális miniszter
Szabó Imre környezetvédelmi miniszter
Varga Zoltán önkormányzati miniszter
Gémesi György, a Magyar Önkormányzatok Szövetsége elnöke
Molnár Gyula, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége elnöke
Kósa Lajos, a Megyei Jogú Városok Szövetsége elnöke
Lendvai Ildikó, az MSZP elnöke
Orbán Viktor, a FIDESZ elnöke
Semjén Zsolt, a KDNP elnöke
Retkes Attila, az SZDSZ elnöke
Dávid Ibolya, az MDF elnöke