Raktár - a fapados galéria
”A flexibilitás érdekében neutrális, látszóbeton felületű belső terekkel ellentétben az épület homlokzata a képek világának reklámja. A barokkos, növényi ornamentikával perforált és domborított fémburkolat a bemutatóterek függönyfala előtt azonos anyagú árnyékolókkal egészül ki, ezek játéka folyamatosan alakítja a homlokzatokat.”
A Szépművészeti Múzeum új látványraktára a Vágány utcában, Holicska Ádám diplomamunkája.
Mi a baj?
Sosem leszek képes ilyet festeni.
Nos, hisz csak most kezdte. Illetve még nem...
Nem, nem erről van szó. Hol fogok ilyen színeket látni?
Piszkosul szerencsések akik ilyen színeket láthatnak. Lefogadom nem is tudják, mennyire.”
Szépmű, román csarnok. Mint a Constantine vagy A kilencedik kapu díszlete, sötét középkori romok, bennük a jelen lenyomata, a puritán funkcionalitás. Fémpolc három szinten, képek olyan szorosan, hogy az alap textúra nem is az acélrács, hanem a keretek kopott aranyozása, a korhadó fa, köztük a festékek sötét tónusai a szűk neonfényben... Az egyes képek személyiségüket vesztve alkotnak hangyabolyszerű egységet, határaik elmosódnak. Tengeralattjáró, a 2001: Űrodüsszeia hajója, ami az emberiség kincseit menti a nukleáris apokalipszis után, indusztriális klasszikus, Bach a Kraftwerk előadásában...
A programalakítás két fontos kérdéskör mentén haladt. Az egyik, hogy miért vonzanak több látogatót az időszaki, tematikus kiállítások, mint az állandó gyűjtemény; a lézengő turistákon kívül miért nem járnak ide többször, többen azok, akik egyébként a dupla jegyárat is kifizetik egy mindössze három termes Hodlerért. Az én válaszom, hogy az esemény az, ami tömegeket csábít a múzeumba, a történés megismételhetetlensége, a zárás határideje, a „legközelebb ugyanezt egyszerre talán sose láthatom” kényszere. A másik fontos tény a múzeumok szerepének átértékelődése. A tárolt alkotások puszta bemutatásán túl egyre nagyobb szerepet kap a szórakoztatás, a marketing célzott alkalmazása a klasszikus program népszerűsítésére. Az edu-tainment jó példája az izlandi Sigur Rós slow-motion rockzenekar koncertje a MoMA-ban, vagy éppen a Szépműben rendezett Múzeum+ esték. A múzeumok életre kelnek, aktív résztvevőivé válnak a kulturális közéletnek, ami egyáltalán nem jelenti hagyományos szerepük háttérbe szorulását; ezek az események szellemi vonzáskörzetüket gyarapítják.
A Raktár feladata tehát kettős. A jelenleg elfekvő képek raktározásához és restaurálásához szükséges körülmények biztosítása mellett ezek minél színesebb bemutathatóságát kell biztosítania; a raktárakhoz kapcsolódó kiállítóterek flexibilisen alakíthatóak, a képállomány, vagy egy éppen restaurált mű gyorsan pörgő kiállításokon mutatható meg, rendezhető előadás, koncert, könyvbemutató, bármi, ami helyet kaphat egy ilyen, a kulturális köztudatban létező épületben. Amihez a kimért Szépmű már túl öreg, azt fiatal, bohém haverja átvállalja. Segít, ahol tud.
A helyszín, a Vágány utca és a Dózsa sarkán található telek az egészen a Hungária körútig húzódó MÁV-területtel együtt értelmezhető. Jelenleg fehér folt, használaton kívüli iparvágányok téblábolnak itt, ebben az amúgy is heterogén környezetben. A terület hasznosítása egyrészt a Szépmű közelségével indokolható, másrészt összevág a hosszú távú városfejlesztési tervekkel; a Nyugatit a Ligettel összekötő zöld tengely oldalkocsijává válhat. A széteső városi szövet és a funkció indokolja a toronyszerű tömeget, a középületek errefelé magasságukkal jeleznek, máshoz nemigen lehet igazodni.
Két térsor tekeredik az épület gerince, a merevítő mag körül; ez a mag viseli a terheket, itt zajlik a vertikális forgalom zöme. A raktárak zárt, funkcionális dobozai között létrejövő két- és háromszintes, komplementer spirál a képek nappalija. A funkcionális és a reprezentatív határa nem abszolút határ; a bemutatóterek szintjei közti utazás időről időre átvezet a raktárak terein, melyek időnként, néhány napra megnyílva oldalágakként bővíthetik azokat. A ház a két funkció ötvözeteként áll elő; a fémekhez hasonlóan a különböző minőségű anyagok keveréke új, addig egyik anyagra sem jellemző tulajdonságokat hordoz...
A flexibilitás érdekében neutrális, látszóbeton felületű belső terekkel ellentétben az épület homlokzata a képek világának reklámja. A barokkos, növényi ornamentikával perforált és domborított fémburkolat a bemutatóterek függönyfala előtt azonos anyagú árnyékolókkal egészül ki, ezek játéka a belső igényeknek, a napszaknak és évszakoknak megfelelően folyamatosan alakítja a homlokzatokat; a belső élet kivetül a külső felületre, ahogy a keret nyit ablakot a festmény imaginárius terére. Szürreális gondolat, lépjünk át a kereten...
Holicska Ádám
