Salgó vára – egy nem vár rekonstrukció

Magyarországon több mint 350 középkori várrom van, amelyek közül egyre többet rekonstruálnak. Azonban kérdés, hogy szükségünk van-e napjainkban több száz tökéletesen felépített várra? Juhász Norbert diplomamunkája ezt a kérdést feszegeti és keres lehetséges választ "romjaink" megújítására. 

Magyarországon több mint 350 középkori várrom van, állapotuk széles skálán mozog. Sokról rengeteg információnk maradt fenn, mind történetükről, mind kialakításukról, azonban vannak, amelyeket csak kevés írásos emlék és néhány várfal maradvány jelez. Előbbieket érdemes lehet rekonstruálni (ahogy többel ezt meg is tették az elmúlt években), visszahívni a múltat, hűen megmutatni, mit is jelentett a vár saját korában. De mit kezdjünk elfeledett műemlékeinkkel, amelyekkel pontos képet soha nem festhetünk a múltról? Egyáltalán van-e szükségünk több száz tökéletesen felépített várra? Juhász Norbert diplomamunkája ezt a kérdést feszegeti és keres lehetséges választ.

“Talán nem volt Magyarországon vár, mely olyan közel szomszédja lett volna a csillagoknak, mint Salgó. Sokáig ültem legfelső csúcsán: tekintetem mérföldeken, lelkem századokon túl barangolt.”

Petőfi Sándor: Úti jegyzetek

Salgó mint hely

Salgó csúcsa Nógrád megyében, a Karancs-Medves vidékén magasodik az égbe, uralva a tájat meredek, szikár bazaltoszlopokból álló hegyes kúp alakjával. Az öt millió éve lezajló óriási vulkáni erők hozták létre csúcsát, ahol a bazaltláva kiömlött a mélyből és szétterült a tájon. A sok évezrednyi erózió csak a legkeményebb bazaltréteget hagyta meg, ami ezt a 625 m magas kúpot ma is alkotja.

Ezt a – katonai szempontból igen kedvező – helyet találta meg az ember tatárjárás utáni várépítési lázában. Először a felsővár épült meg, majd folyamatosan bővítve kiépült az alsóvár is. Legfiatalabb része az ágyútorony, mely a puskapor megjelenésével vált fontos részévé a váraknak. Időközben többször gazdát cserélt, majd a 16. század végén egy ostromban leégett, katonai szerepét elvesztette. Legközelebb a 19. században kezd újra szerepet kapni, a turizmus megjelenésével közkedvelt kilátóhely lesz.

Salgó a jól kutatott várak közé tartozik, a sok éves régészeti feltárások során sok rajz, lelet és tanulmány készült róla. Ezek ellenére az alaprajzi elrendezésen kívül nem maradt ránk információ a vár magassági viszonyait, épületek funkcióit tekintve, így nem tudjuk az egykori épületek szintszámait sem.

Jelenlegi kiépítettségét az elmúlt 30 évben érte el. A '80-as évek elején feltárták illetve konzerválták a felsővárat, a 2000-es években az alsóvárral tették meg ugyanezt. A ma látható falak mindenhol konzervált falak, környékbeli kőbányákból hozott bazaltból, cementhabarcsba rakva. A legmagasabb, öregtornyon található lefedés 2000-ben készült el, mely nem rendelkezik semmilyen műemléki értékkel, pusztán funkcionális az elhelyezése.

Mi a vár?

Egy vár többet jelent egy régi, romjaiban megmaradt műemléknél. Ugyanolyan fontos az a több millió éve lezajló dráma, ami itt történt a vulkáni működés részeként, mint az, hogy ezt az évezredek alatt megmaradt magaslatot az ember felhasználta, lényegében a saját szolgálatába állította a vulkán erejét (legalábbis annak eredményét). Így értelmezv Salgó vára több egy egyszerű középkori várromnál, sokkal inkább mutatja, hogyan képes az ember egy ennyire különleges, óriási erejű működés produktumát humanizálni. A vár, mint erősség, mint katonai, védelmi létesítmény háttérbe szorul, a lényegre redukálódik: a természet (környezet) és az ember kapcsolatára.

A vár (és minden épített tárgy): építészeti reakció egy környezetre, ahol valamilyen funkcionális igény lép fel, így mást jelentenek ma a hegycsúcsok és várromok, mint régen. A 13. században a túlélés fokozása miatt építették azt, egy könnyen védhető, magas helyre, ahonnan a környék jól kontrollálható. Gondosan megvizsgálták a lehetőségeket, és a legideálisabb, leglogikusabb helyre helyezték el ezeket az erősségeket. Legfontosabb szempont mindig a funkció és az ésszerűség volt (szemben az esztétikával): védhetőség, terepviszonyok, belső ellátás lehetősége, mindezt kiszolgálva helyben található anyagokból. Az évszázadok alatt a folyamatos, organikus fejlődés jellemzi őket, így mindig hiteles, őszinte építészet nyilvánul meg, ami nem próbál tetszelegni. Ezzel a végtelen egyszerűségével és logikusságával kapja meg természetes módon a sajátos esztétikáját.

Miért kéne tovább építenünk?

A várak, műemlékek ma más jelentőséggel bírnak. Múltidézés, egyfajta szentimentalizmus kapcsolódik hozzájuk, tisztelgés őseink és maga az emberiség előtt. Identitásunk megerősítésében játszik szerepet, látjuk, hogy ezt mind mi építettük, van helyünk, létjogosultságunk ezen a bolygón. A világ megváltozott valamikor a 18-19. században. Az új társadalmakban, ahol megjelent a szabadidő és a pénztöbblet nagyobb tömegek számára is, túl tudtak lépni a napi túlélés akadályán és az emberek elkezdték felfedezni a világot. Az 1800-as években megjelent turizmus ennek a következménye, ettől a pillanattól régi romjaink, a világ magas csúcsai, természeti képződményei új olvasatban tűntek fel: élményforrássá alakultak. Ez az új igény (az eddigi túlélés igényével szemben) jelenthet új korszakot többek között a Salgó várához hasonló romoknak is: ahogy régen ezeket megépítették, hogy túléljenek, ma azért konzerváljuk és építjük tovább őket, hogy élményt nyújtsanak.

Ezt az élményforrást táplálja egyrészt maga a vár, másrészt a környező tájra nyíló kilátás és a bazaltoszlopok jelenléte. Ez alapján a vár tovább építésének célja az élmény fokozása: a meglévő élményforrások hangsúlyozása és kiegészítse úgy, hogy a látogató útként élje meg az itt töltött (új funkciók által meghosszabbított) időt, melynek katartikus csúcsa a legmagasabb ponton teljesedik ki. A diplomamunka építészeti válasza mindezt a lehető legőszintébben, arányosan és friss, progresszív módon szeretné kifejezni, ahol a műemlékvédelem a hely szellemiségének megőrzését jelenti.

Építészeti válasz

Az élmény átélése különböző szinteken történik: először elméleti, majd vizuális (meglátom a várat), utána mozgási élmény (elindulok a várfelé vezető emelkedőn), beérve a várba térérzet, tapintás, hallás, végül a legmagasabb pontján teljes körpanoráma, a csúcs meghódításának a jutalma, katarzisban teljesedik be az élmény. Később ez az út alakul át bennünk emlékké. Mindezt fokozni az élmény intenzitásával és az ott töltött idővel lehet, amit két dolog segíthet: tartalmi, funkcionális tovább építés és az építészeti térélmény.

A vár egyik új fő rendeltetése egy 8 szobás szálló épület, a másik a vár jelenlegi használatának nyújt kiszolgáló funkciókat, vagyis beléptetést, információt, kiállítótereket, fedett-nyitott tereket, pihenőfelületeket, mosdókat. Ezeket kétféleképpen használják: általános esetben a várat látogatókat szolgálják, másrészt különféle kulturális és sport eseményeknek ad helyet. A koncepció egy megfelelően érzékeny elv megtalálása ezen funkciók és az építészeti térélmény kiszolgálására és annak alkalmazása a vár egészére.

Vagyis: a vár két elemből épül fel. Az egyik a tömeg, ami a várfalból, vagyis egy vonalból és az abból kinyúló bővületekből áll. A másik a tér, vagyis az út, annak teresedéseiből, a várudvarból, illetve ugyanolyan fontos részeként a várat körülvevő űrből áll. Ezek viszonyának vizsgálata alapján a vár területét fel lehet osztani zónákra, melyek egyenként tovább vizsgálhatók majd differenciálhatók. Az eddigi folyamatos és egyforma minőségű panorámás terület feltagolódik. A kialakítás törekszik az élmény folyamatos fokozására, lassanként adagolva azt. Néhol a bekerülő elemek kitakarnak a kilátásból, más felé fordítva a látogató figyelmét, mozgásra sarkalva őt. A maximum élményt a legfelső ponton éri el a látogató. Ezekbe a helykijelölő szerkezetekbe kerülnek az egyes funkciók, kiegészítve azt, így ahol a kilátás megszűnik, ott tartalom jön létre.

A várfalakra kerülnek az új vasbeton szerkezetek, melyek a helykijelölést, tagolást végzik. Ezekben kapnak helyet bizonyos pontokon fa szerkezetű dobozok, melyek már az adott funkciók ellátását adják. A vasbeton és fa nem egyenrangú, utóbbi alárendeltje az előbbinek. A vasbeton falakon lőrésszerű nyílások oldják a szigorú kilátásblokkoló jellegüket, azonban közel kell mennünk a falhoz, hogy valóban kiláthassunk. Magasságuk változik, hogy gyerekek és felnőttek egyaránt kinézhessenek. A vasbeton szerkezetek kialakítása szintén az élményen alapszik: a várfalra ülve folytatásnak tűnik, mintha teljes vastagságban készült volna, de az illúziókeltés kellően játékos, ha valóban bejárjuk a várat, mindenhol kiderül az igazság.





A diplomaterv elsősorban egy lehetséges, nem konvencionális utat mutat múltunkhoz és környezetünkhöz való viszonyunkra. Rávilágít, hogy a dolgokat a gyökerüknél fogva is megközelíthetjük, hogy később onnan építkezve létrejöjjön valami egyedi, igazán kortárs érték, ami vonzerővel vagy akár gazdasági hatással lehet egy valaha szebb időket megélt vidékre, mint a nagy ipari múltú Salgótarján környékére.

Juhász Norbert

A diplomaterv 2015-ben MÉK-MÉSZ Diplomadíjban részesült, Hellodesign Talent Award finalista lett és - az egyetem ajánlásával - az EAM Best Diploma Projects 2015 nevezettje.

A tervhez készült portfólió megtekinthető itt