Szívből tanulni – Az Archi.doc, a CAN Architects, a Fejérdy + Bartók Műterem és a NARMER terve a PPKE Campus pályázatára
A múlt héten napvilágra kerültek a Pázmány palotanegyedbe tervezett új campusának elismert pályamunkái. A díjazott és megvételt nyert műveket részletesen is bemutatjuk honlapunkon az alkotók szavaival. Az első ismertetés az Archi.doc, CAN Architects a Narmer Építészeti Stúdió és a Fejérdy + Bartók Műterem közös megosztott III. díjban részesült munkája, mely a szív anatómiáját is alapul veszi a koncepció felépítéséhez.
"Értelmünk tanítására és akaratunk izgatására nincs annyi ereje a füllel hallott tanításnak, mint a szemmel látott példának. Mert a látott dolgok hatalmasbak akaratunk indítására, hogysem amit csak mások nyelve után értünk. Azért mondja Seneca, hogy hosszú és nehéz mindent törvényből és parancsolatból tanulni: hamar és foganatos a jó példából való okoskodás."
(Pázmány Péter: A fiaknak istenes nevelésérűl. Nagyszombat, 1636.)
A Pázmány Péter Katolikus Egyetem új budapesti campusa példa: szervesen összekapcsolódó tanulási és közösségi szövet. Az egyetem teljes intézményének szíveként irányító-éltető központ: beszélget, megszólítja, ösztönzi az egyetem és az azt befogadó város polgárait egyaránt. Külső és belső terei széles spektrumban biztosítják azt a rétegzettséget, amelynek egyik végén a nyitott, városi helyzetek, a másikon az elmélyült tanuláshoz és kutatáshoz szükséges, zártan védett terek találhatók.
A katolikus hagyományban élő egyensúly a történeti értékek és a tudományos fejlődés között beleíródik az épületegyüttes térrendszerébe. A klasszikus szerkesztésű, jellemzően zárt, intim terek a meglévő palotákba és az új épületek felső tömbjeibe kerülnek. Ezeket a tömböket fonja össze az alsó szinteken az a mozgalmas tanulási táj, amely egyrészt a kortárs pedagógiai modellek térszükségleteit biztosítja, másrészt találkozási helyeket ajánl használói számára.
HELYFOGLALÁS
Az új központi campus a város szívében egy olyan történeti és téri rétegzettséggel telített tömbbe kerül, amely sokféle karakterével jól rezonálhat az új funkció szellemi tartalmaira is. Míg a Pollack tér és a Múzeum utca felé a paloták által meghatározott kertes, levegősebb beépítés jellemző, a Bródy és a Szentkirályi utcák zártsorúak. Az új beépítés arculatában egyszerre kíván minden oldalról felismerhető összetartozást kifejezni, ugyanakkor a lehetőségeket figyelembe véve igyekszik lazítani a zártságon.
A Pollack Mihály téren a Festetics-palota kertjének visszaállítása és a főbejárati zóna mélységében megnyíló átjárhatósága a palotákat ismét levegőhöz juttatja. A Múzeum utca felől a Károlyi-palota jelenleg félig zárt és tűzfalasságával torzónak ható kertje az utcavonalra kifeszülő és a tűzfal problémáját kezelő új épülettel minőségi keretet kap, míg az áttört kerítés a nyitottságot, átláthatóságot erősíti. Jelenleg a Szentkirályi utca keskeny hosszanti terében a kis utcaszélesedés sem oldja föl a szűkösség érzetét. A Bródy projekt épületei felé nyíló második főbejárat ezért egy visszahúzott piazzára nyílik. A nyugati térfal kétszintes tömege felett háttérben felsejlő oktatási tornyok jól érzékelhetővé és struktúrájában felfoghatóvá teszik az épületegyüttes térbeliségét.
A Bródy utcai megőrzendő utcaképben a mozdulatok visszafogottabbak, rejtőzködőbbek, de megfejthetők. A régi homlokzatot megkoronázó kétszint magas ráépítés a campus oktatási tömbjeinek továbbírása, míg a fellazított utcai traktus kapualján, ablakain keresztül megmutatkozó belső udvar a belvárosból ismert arányoknál jóval tágasabb, átlátásai az udvar határait is feloldják mind az utca, mind a campus irányába. A campus belseje intenzíven beépített, vertikális és horizontális megnyitásaival minden térből érzékelhetővé teszi a külvilágot, így sűrűsége ellenére kezelni tudja a lépték problémáit.
TANULÁSI TÁJ
A hallgatók szabadon lakják be az egyéni, kiscsoportos és nagycsoportos tanulásra szabott tereket, az aktuális kutatási-tanulási fázisnak megfelelően. A tanulási táj kisebb-nagyobb zugai nemcsak hatékony és izgalmas közlekedőrendszerként működnek, de alapterületileg, funkcionálisan és a terek arányaiban egy szinte folyamatosan maximálisan kihasznált térrendszert eredményeznek. A testreszabottság kevésbé az átalakíthatóságból származik. Karakteres téri helyzetek sora biztosítja, hogy személyes és csoportos preferenciák, illetve pedagógiai helyzetek könnyen olvashatóan megtalálják az őket legjobban kiszolgáló helyüket.
Az önszerveződő tanulásra szánt terekben a 21 CLD (21st Century Learning Design) pedagógiai modell alapján négy karakteresen különböző téri helyzet mindegyikét biztosítja az épületegyüttes: az előadásszerű, koncentrált figyelmet adó amfiteátrum, a kisebb, irányított interakciót segítő tábortűz, a dinamikus tudáscserét támogató itató és az elvonult személyes tanulásnak helyet adó barlang mind megtalálható. A tanulási táj közösségi tanulási helyei nemzetközi példák és pedagógiai kutatások alapján különböző léptékben jelennek meg. Közös bennük, hogy igazi “harmadik helyek": sem a formális oktatás tereihez, sem a kollégiumi élethez nem tartoznak, e kettő között önálló informális és non-formális tanulási, közösségi helyszínek. Az épületegyüttesben két nagy közösségi tanulótér működik, különböző tanulási helyzeteket biztosítva. E két hely a Pázmány, mint nyitott és korszerű egyetem jelképei, amelyek a fő megközelítési pontokból tárulnak fel, betekintést engedve az egyetem életébe.
A Part a Pollack térről az emeletre lankásan fellépcsőző, dinamikusan formált tér. A város felé fordul, kültér és beltér összekapcsolódik, a természeti tájat idéző topográfiával. A széles domboldalként elterülő formálás különböző léptékű teraszokból épül fel, melyek szélén a padlón, vagy közepén asztaloknál vagy babzsákfotelekben lehet tanulni. Ez a pedagógiai szakirodalomban itatóként megnevezett téri helyzet, ahol szabad egyéni vagy kiscsoportos tanulás történik, viszonylag sok környezeti ingerrel, ennek köszönhetően a találkozás és a tudásmegosztás lehetőségét elősegítve. Egyszerre tanuló- és pihenőtér, az állandó nyüzsgésben feloldódó teljes személyes kontrollal.
Az Amfiteátrum koncentráltabb, zártabb, befelé forduló, figyelő téri helyzet. Az ívesen szerkesztett lelátó a görög színházak kortárs átirata. Védett helyzetet biztosít egyéni tanulásra, a kiscsoportos használat során irányított beszélgetésekre ideális, de itt akár a teljes tér, mint gyakorló-előadótér is használható. A Szentkirályi utcából nagy felületen megnyíló tér a pincébe lépcsőzik le, így elfordul tőle, intim térré válik. Az utcáról mégis látványosan érzékelhető, a járókelők a tanuló közösség részének érezhetik magukat a vitrin-szerű nyílásban megállva.
A kisebb közösségi tanulóterek is két, karakteresen eltérő helyzetként működnek. Az előadók előterét és az alattuk található médiavilágot összekötő lelépcsőző tér nagyobb teraszokra tagolt: itt fixen telepített nagyobb asztalok körül tanulhat egy- egy társaság, térileg is meghatározott, védett helyzetben. A hasonló léptékű, de nyitottabb és szabadabban átrendezhető terek az emeleten helyezkednek el: olyan félprivát bővületei a tanulási tájnak, amelyekben az átközlekedő forgalom minimális, de vizuálisan kapcsolódnak az aula közösségi teréhez és a kollégiummal szomszédos süllyesztett udvarhoz. Kisebb asztalokkal felszereltek, amelyek pár fős tanulócsoportoknak ideálisak.
Az egyéni/kétfős tanulóterek hasonló bútorelemek az egész épületegyüttesben, csak elhelyezésüknél fogva nyújtanak különböző helyzeteket. Egy részük a kisebb közösségi tanulóterek félprivát zónájára kapcsolódik, azokat kiegészítve, a többi az Esterházy-palotához kapcsolódó zárt, elvonulós tájrészben található. A bútorelemeknek van asztalhoz ülő és fekvő része is, mindkettő nyitott, paravánfallal részlegesen leválasztott és teljesen zárt változatban is, így nagy spektrumát biztosítva a hallgatók egyéni tanulási preferenciáinak.
A tanulási táj a felső oktatási tömbökbe érve egy sokfunkciós, belakott fallá szelídül, amely kisebb léptékben, de itt is biztosítja a személyreszabható tanulási helyzeteket, a leválasztott oktatási termeket kiegészítve. E tanulási táj környezetpszichológiai szempontból is fontos szerepet játszik: az izgalmas formáltság és a könnyű olvashatóság egyensúlyában megfelelő térkontrollt nyújt a használóknak, ugyanakkor elegendő percepcionális ingert ad ahhoz, hogy benne jelen lenni felvegye a versenyt a virtuális terek gazdagságával.
KAPCSOLATOK
A campus téri világát összetartó és meghatározó tanulási tájból három oktatási torony áll ki. A tornyok fegyelmezett, strukturált szerkezeti és téri kereteiben a lenti táj szabadabb világa a közlekedők nagy megnyitású terein keresztül válik jelenvalóvá. A középső mag oldottabb tereiben a nagyobb helyiségek, leülésre is alkalmas közlekedők, felülről fénnyel átjárt kürtők helyezkednek el. A tornyok szintenkénti tagolása, amely oktatási és oktatói szinteket jelöl ki, a lépcsők és félszinti leülésre is alkalmas pihenők térbeli világával úgy tud összekapcsolódni, hogy egyidejűleg elegendő elkülönülés is biztosítható az eltérő habitusú és használatú tereknek.
Az ITK laborépülete valójában funkcionálisan kicsit leszakad a campus fő funkcióiról, vendég ebben a közegben. Helyét a Károlyi-palota kertjének lezáró gesztusaként kijelölve megtisztelő, de önálló pozíciót kap. A Károlyi-palota visszakapja eredeti tömegét és a második világháború előtti homlokzati architecktúráját. Helyreállított aulája köré a Központi Hivatal funkciói szerveződnek, reprezentatív térsora kortárs formában éled újra a Pollack téri szárnyban.
Az Esterházy-palota központi elhelyezkedésével az egyetem Pollack téri arcának egyik lényeges elemévé válik, így ezt a homlokzatát eredeti állapotában rekonstruáljuk. Oldalhomlokzatai fokozatosan olvadnak bele az új épületbe, míg hátsó szárnyával már a tanulási tájhoz csatlakozik. Régi és új keveredik, találkozásuknál alakulnak ki a közösségi élet fő terei. Az átmenet funkcionálisan is érzékelhető: a Márványterem térsora még a város felé nyitottabb, míg a tömbbelső felé az Egyetemi Könyvtár privátabb terei, majd olvasók, hallgatói kutató- és tanulóterek következnek. A Bródy Sándor utcából nyíló kollégium összetett téri világa tágasságot sugall. A szükséges intimitás biztosítása mellett izgalmas terek segítik a félprivát és közösségi létezés megvalósulását.
A megőrzött Bródy utcai homlokzat újszerű felhasználása a belülről megcsonkolt épületszárnynak is új értelmezést ad felülírva ezzel a bontásból adódó értékvesztés gondolatát. A nyitott közlekedők világa a gangos pesti házak kortárs, nemzetközi példákkal lépést tartó átirata. A campussal való kapcsolódási pontok sem pusztán funkcionálisak, hanem többlet téri tartalmakat hordoznak a közösen használható sportudvar, illetve a tornaterembe való belátás által. A földszinti udvar a város nyüzsgő tereivel kommunikál, míg a tetőkert finoman kiemelkedve a környező házak tetővilága fölé, „lebeg" a város felett. A campus határoló felületén kertek, terek, udvarok kapcsolódnak a közterületekhez. Ezek mindegyike önálló karakterrel rendelkezik, kommunikál a várossal, nyitottságának mértéke finoman hangolt és hangolható. A tanulási táj feletti tetőkert a campus intim belső kertje. Az utcaszinttől való elemeltsége fényt, levegőt és védettséget biztosít a kültérbentartózkodók számára.
A campus gépjárműs megközelíthetőségének kiszolgálására mélygarázs épül. Feltárása a gyalogosok által leginkább használt útvonalaktól elhúzva kerül kialakításra, ezáltal is erősítve az autómentesség érzetét a főbb megközelítési pontokon.
A pályamunka részletes bemutatását és tablóit a mellékletekben érik el.
Archi.doc, CAN Architects, Fejérdy és Bartók Műterem, NARMER Építészeti Stúdió
A lezártul pályázat díjazott és megvételt nyert terveit hamarosan publikáljuk az oldalon. Ezen felül Szerkesztőségünkbe továbbra is várjuk a pályázatra benyújtott többi művet is publikálásra.
Szerk.: Pleskovics Viola
