Téglaköltészet Budapesten I.

A Györgyi Dénes és Román Ernő építészpáros nevéhez fűződő, eredetileg transzformátorházként megálmodott Markó utcai art deco épület néhány héttel ezelőtti modern irodaházként való újjászületése kapcsán sétára invitáljuk olvasóinkat, melynek során megismerkedhetnek az észak-német klinkertégla-építészet legszebb fővárosi példáival. Vizy Márton írása.

Alvar Aalto legkedvesebb anyaga, a klinkertégla a modern ember válasza a középkor téglagótikájára. Mindkettő Észak-Európa ajándéka a világ szépszerető felének, a klinkertéglával és az égetett vöröstéglával kirakott épületek pedig építési idejüktől függetlenül hirdetik a téglagyártás civilizációnkkal egyidős gyakorlatának univerzalitását. A különbség az, hogy míg utóbbira országhatárainkon alig tudunk felhozni egy darab árva, árpási templomot (hogy az olyan tégla-óriások magyar megfelelőiről álmodni se merjünk, mint a landshut-i Szent Márton templom, vagy a brugge-i Miasszonyunk templom), addig előbbi stílusnak tucat számra találjuk itthoni képviselőit (sőt, tízezer számra, ha hozzávesszük az elmúlt két évtized klinkertégla-termését felszívó, mediterrán szellemben megfogant családi házakat is).

Borsos József, Debrecen egykori főépítésze, a klinkertégla nagy rajongója a következőképp írt a fagyálló, színtartó, saválló és könnyen tisztítható építőanyagról: “fémes, üveges, majd bársonyos felülete van, és színárnyalatokban is annyi a változatosság, hogy a sima felület sem komor”.
A cívisvárosban nem csak Borsos alkalmazta épületein előszeretettel a klinkertéglát: Sajó István építész az Egyesült Államokból hazatérve, az ottani art deco csodák által megigézve húzatta fel Debrecenben klinkerborítású bérházait, villáit, vagy éppen a Nagyerdei Stadion elbontott épületét, kihasználván a város (Borsos kezdeményezésére megnyitott) klinkertéglagyárának határtalan kapacitását.

A sokoldalú klinkertégla Budapesten is jó néhány építészt megihletett, akiknek óriási bérházaik és kecsesen az ég felé törő templomaik mellé befért többek között még néhány iskolaépület és egy fürdő is. Ezekből válogattunk össze két cikkre valót.

Madách-házak

A Madách-házakat, a belváros eme jelentős hangsúllyal rendelkező épületeit mindenki ismeri, mint ahogyan azt a történetet is, miszerint Wälder Gyula műegyetemi tanár tervei alapján (Hübner Tibor, Janáky István, Gerlóczy Gedeon, Málnai Béla és Wellisch Andor építészek segítségével) 1939-re felhúzott házak árkádos tömbje eredetileg az Erzsébetváros betondzsungelén áttörve a Városligetbe vezető új (üzletekkel telepakolt) sugárút kapuzataként szolgált volna. Ám mint oly sokszor Budapest életében, a történelem közbeszólt: először a gazdasági világválság, aztán a II. világháború, majd az azt követő pénztelenség, legvégül pedig műemléki megfontolások miatt a várostervező atyák örökre lesöpörték az Erzsébet sugárút makettjét asztalukról. Hála az égnek, az Andrássy ugyanis a mai napig tökéletesen kiszolgálja a központból a Liget felé haladó autós-gyalogos forgalmat.

Azt már valószínűleg kevesebben tudják, hogy az óriási, összesen 11 egymásba fonódó épületből álló lakó- és irodaház-komplexum helyén az 1700-as években még temető állt: itt hantolták el a Rákóczi-szabadságharc után kitört pestisjárvány áldozatait, és egészen 1780-ig működött katonai temetőként. 1936-os lebontásáig az Orczy-ház hatalmas, kétszintes barokk épülete terült el a helyszínen, amely sokáig Pest legnagyobb bérházaként, és az Óbudáról Pestre betelepült zsidóság szellemi-kereskedelmi bölcsőjeként működött.
Helyén épültek meg a keleties és holland építészeti jegyeket is mutató monumentális Madách-házak, amelyeket Major Máté, Kossuth-díjas építész az ‘50-es években “a főváros arculatán éktelenkedő májfoltnak” nevezett - ez a kijelentés is jól mutatja, hogy Wälder klinkertégla kolosszusa anno mennyire megosztotta a közvéleményt.

Ma már kedvezőbb a sugárútból sétánnyá szelídült nyúlfarknyi útszakasz felett diadalívszerűen átívelő épületcsoport megítélése: vörösen izzó homlokzata kellemes kontrasztot nyújt a néhány évvel ezelőtt megújult Madách-tér betonszürke dominanciájával szemben (a tér közepén helyet kapó talajszökőkúttal és az U-alakú árkádsorral együtt az összhatás már-már egészen olaszos), neobarokk kovácsoltvas erkélykorlátai és art deco pártázata révén nívós párja a szomszédos, piramistetős Anker-háznak, egyben pedig a belváros egyik legmenőbb műemléképülete.

Aki még több Wälder-decóra szomjazik, az vegye az irányt a Rákóczi út felé: a 12. szám alatt álló klinkertéglás Guttmann-házat 1937-ben húzták fel annak az épületnek a helyén, amelyben Petőfi utolsó lakása is volt. A hatemeletes saroképület a Madách-házak kicsinyített mása, a világon bárhol megállná a helyét, de a forgalmas út túloldaláról feltekintve legszívesebben a New York-i Queensbe képzeli magát az ember.

Rákóczi út 18.

A Guttmann-háztól a Blaha Lujza tér felé menet csupán néhány lépésre találjuk a Wälder-féle klinkertégla-építészet előképét, Lajta Béla 1912-ben felhúzott bank- és lakóépületét. A Paulay Ede utcai Parisiana mulató mellett a Budapest-Erzsébetvárosi Bank számára építtetett hétemeletes bankház Lajta avantgárd géniuszának legszebb mintapéldája. Még mindenki a szecesszió cirádás varázserdejében kalandozott, az art deco és a hamburgi Chilehaus pedig még egy világégésnyire voltak, mikor Lajta ezt a két, modernitását tekintve páratlan épületét papírra vetette.

Wälder Gyula 25 évvel későbbi keltezésű házára rímelve a Rákóczi út 18. is egy saroképület, téglahomlokzatát geometrizált virágokat ábrázoló terrakotta betétek díszítik (Lajta korábbi néprajzi gyűjtéseiből eredő motívumok végigkísérik az építész pályáját), alsó két szintjét hatalmas oszlopokkal tagolt üvegfelület borítja (sajnos az eredeti ablakok 1956-ban odavesztek), a homlokzat síkjától hátrább húzott lapos manzárd kerámia-ornamentikája pedig egy maja templom oldalán is remekül mutatna. Rég letűnt, díszes csarnokáért egyébként az az (ekkor még inkább iparművészként, semmint építészként ismert) Kozma Lajos volt felelős, aki később több Bauhaus-villát tervezett a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepre, de hozzá fűződnek többek között a Stefánia út 63. és a Retek utca 32. szám art deco házai is.

A bank csupán két évig húzta az épületben, utána az alsó szinteket egy divatház bérelte ki, majd egymást követte a Pesti Napló szerkesztősége és a Gázművek (melynek logója ma is ott virít a ház kapuján), most pedig egy Vasedény üzletet találunk a háromszintes üvegfal mögött - a századelő fényűzésének azonban már a nyomát sem látni. Lajta Béla bankszékháza ebből a szempontból tökéletesen követte le a Rákóczi út történelmét: egykoron a város egyik legszebb ékköve volt, tele gazdag portékával csábító üzletekkel, ma pedig egy szmogban fuldokló, üres kirakatokkal és elhanyagolt kapualjakkal megátkozott autósztráda. Ha Lajta és Kozma bankházát már nem is hozhatjuk vissza, egy magasnyomású mosó mindenképpen sokat segítene.

Dandár Gyógyfürdő

A saját fürdőszoba az 1920-as évek szoba-konyhás bérlakásainak idejében még bőven a városi elit luxusának számított, mikor is a Közmunkatanács egy 1928-as rendeletben döntést hozott az emberek alapvető higiéniai szükségleteit lefedő tisztasági fürdők létrehozásáról. Így került átadásra 1930-ban a program első fecskéje, a Ferencváros úszónadrágos férfijainak és divatos lélegző pamut fürdőruhát viselő nőinek szánt Dandár utcai népfürdő. A kor art deco hullámát kívül-belül meglovagló fürdő K. Császár Ferenc tervei alapján született meg. Hozzá fűződik 16 évvel korábbról a Gellérthegy oldalában vöröslő Hegedűs-villa is (szintén klinkertégla borítja), amelyet az építész Schoch Frigyes tőzsdespekuláns számára tervezett, egy genovai várpalota mintájára.

A Dandár vízellátását egészen 1978-as első felújításáig tartálykocsikkal oldották meg, melyek a Széchenyi mélyfúrásos kútjából szállították az első osztályú gyógyvizet. Azóta a Közraktár utcai, kifejezetten erre a célra létesített kútból bugyog át a Gellért vizével közel azonos minőségű gyógyvíz a Dandár medencéibe. Míg a kőlábazatos épület homlokzatának míves klinkertégla-borítása, csúcsdíszes pártázata és enyhén kitüremkedő függőleges falsíkjai a ‘30-as évek art decójának legszebb elemeit vonultatják fel, addig a belső terekben már nagyobb hangsúlyt kapnak a ‘70-es évek trendjei, mint például a többféle színben pompázó, nosztalgikus hangulatot árasztó mozaikcsempék.

Az épület legutóbb 2015-ben esett át egy nagyobb lélegzetvételű kozmetikázáson, aminek köszönhetően egy egészen korszerű, minden igényt lefedő wellness részleg épült ki a kicsi, de barátságos fürdő belső udvarában és alagsorában.

Sétánk második felében megnézzük, hogyan használták ki építészeink a klinkertégla adottságait a szakrális építészetben, valamint beülünk két, egymástól igen eltérő stílusban épült, mégis egyformán lenyűgöző iskola padjába.

Vizy Márton