Úgy maradt… A kiürült Otthon Áruház
Mi az, amit valaha ne lehetett volna kapni a Rákóczi úton? Szinte minden igényre találtatott itt szaküzlet és -áruház. Az ország első lakberendezési áruházaként nyílt meg az Otthon, de a kezdeti sikert idővel a hanyatlás követte, amelynek okai összetettek. Épülete ma is üresen áll. Bán Dávid írása.
Ha a szocializmus IKEA-jának túlzás is lenne tartani, de a főként a lakótelepi lakások berendezési problémáira igyekezett minden szinten megoldást nyújtani az egykori Otthon Áruház. „A szőnyegtől a konyhafelszerelésig, a műszaki cikkektől a lakásdíszítésig, a bútortól a lámpákig minden, de minden együtt kapható az Otthon Áruházban" – hirdette a korabeli reklám, ezzel próbálva megkülönböztetni magát a Rákóczi úton amúgy szép számmal sorakozó és nagyjából egységesen a Centrum Áruházlánc kötelékébe tartozó, többé-kevésbé specializálódott létesítményektől. Az Otthonban minden van, ami a lakásban szükséges, praktikumként megjelentek benne a lakótelepeken is jól alkalmazható, a vevő igényei szerint összerakható elemes bútorok. Az új, modern életmód népszerűsítésére pedig olyan nagyágyúkat is bevetettek, mint például Latabár Kálmán, aki lelkesen mutatta be, hogy lehet „csináld magad"módjára összeszerelni a darabokban megvásárolható komfort bútorcsalád elemeit. Igaz, némi öniróniával, az eredmény kissé felemásra sikeredett és valóban nehéz is lenne elképzelni a színészóriás kezében a csavarhúzót.
A Kossuth Lajos utca – Rákóczi út vonalán, a Dunától a Keleti pályaudvarig fontos kereskedelmi tengely alakult ki számos üzlettel, szaküzlettel, áruházzal. Noha szerkezetéből, jellegéből, kialakításából adódóan nem volt alkalmas arra, hogy egyfajta korzó létesüljön itt, hiszen alapvetően mindig is a közlekedésé volt a főszerep, ugyanakkor a nem túl széles járdákon mégis pezsgett, és a Belvárostól a Blaha Lujza térig a maga módján ma is pezseg az élet. Míg az Andrássy út kiépítésénél egy olyannyira tudatos, elegáns sugárút létrehozása volt a cél, hogy még a várost akkoriban keresztül-kasul behálózó lóvasút- majd villamos-vonalakkal sem kívánták elcsúfítani a pompás útvonalat, addig a Rákóczi úton már hamar megjelentek a sínek és a teret birtokba vette a közlekedés. Emellett azonban sorra nyíltak meg az üzletek, áruházak, s ez a fő funkció a második világháború utáni új szemléletben is megmaradt.
Az útvonal lényegében egy egybefüggő, a lehetőségekhez képest csillogó kirakatsorrá vált, ahol az 1950-es évek hiánygazdasága után a kíváncsi szemek szinte falták a sok új termék látványát. Sorra megjelentek a színes neonreklámok, amik esténként, a sötéten pislákoló utcalámpák felett fényárral leplezték a megkopott, még mindig sok sérüléstől szenvedő homlokzatokat. Az út szinte neonlázban égett, s közülük néhány banális felirat mellett több remekmű is született, a legkiválóbb darabnak az Úttörő Áruház homlokzatán elhelyezett labdát feldobó, majd elkapó két pajtás alkotta kompozícióját lehetett tartani. Ez a felirat a számos társával együtt lekerült, de volt néhány szerencsés, ami néhány lelkes gyűjtőnek és kutatónak hála megúszta a teljes pusztulást és valahol várja a sorsa jobbra fordulását. Néhány azonban a költséges bontási munkák miatt mind a mai napig a helyén maradt, a fény ugyan már rég kihunyt belőlük, de megmaradtak egy korszak különös mementójának. Ilyen a sokak által ormótlannak tartott, de betűformálásában mégis karakteres Otthon felirat is, amely megkopva, megcsonkítva, de masszívan uralja ma is az Alsó erdősor utca sarka fölötti három emeletet.
Ugyan a korszak elképzelése szerint az útvonalat egyre komolyabb mértékben kezdte eluralni a motorizáció, az 1960-1970-es években még mindig lelkes vásárlók és nézelődők igyekeztek az Úttörő, a Lottó, a Verseny, a Corvin, a Csillag vagy az Otthon Áruházba. Számos dologban ez a tengely volt az első és egyetlen. Kezdve talán az ország első közlekedési lámpájával, az 1926-ban a Nagykörút sarkára telepített, akár szimbolikus jelentőségűnek is mondható objektummal, de itt volt a város egyik első – és talán az utolsó –, látványos és tényleg nagy alapterületű nagyáruháza: a Corvin. A háború után a Kossuth Lajos utcában, a korábbi Holzer Simon Divatház helyén nyílt meg az első és egyetlen ifjúsági tematikájú áruház, az Úttörő, benne a Kovács Margit tervezte kerámia világtérkép díszkúttal. Néhány sarokkal odébb létesült a nyakatekert elképzelésű Lottó, amiben a szerencsejátékon elnyerhető tárgynyereményeket lehetett átvenni. A háború előtt szintén a Rákóczi úton lehetett elsőként jó minőségű, elnyűhetetlen és nagy választékban megtalálható munkaruházathoz is jutni a Gutmannban, amely a szocializmus éveiben már Verseny Áruházként élt tovább. A főváros első számú bevásárló utcáján, a Nagykörút sarkán pedig akár éjjel-nappal betérhettünk az első 24 órában nyitva tartó Csemege áruházba. A Keletihez közelebb, az Alsó erdősor utca sarkán, szintén nem előzmény nélküli helyszínen alakították ki az ország első lakberendezési áruházát, az Otthont.
Löffler Sándor és Löffler Béla a kiemelkedő építészeti színvonalú Kazinczy utcai ortodox nagyzsinagóga után sorozatban számos megrendelést kapott. Az első világháború korai időszakában négy többfunkciós bérháztervezési és –építési projektjük futott párhuzamosan. A szerencsésen máig megmaradt négy munka egyike a Rákóczi út 74-es számú lakó- és áruház, amelyre feltehetőleg Rosenberg Márk kereskedőtől kaphatták a megbízást. Az eredeti tervek egy rajz kivételével elvesztek, így csak fényképek segítségével lehet rekonstruálni az idővel átformálódott épület történetét. A megépülésekor az alsó két szinten különálló üzletek működtek, felette pedig lakások. A szimmetrikus homlokzat középső tengelyén eredetileg zárt erkélysor húzódott, a felső szinten díszerkéllyel, amit klasszikus kiképzésű timpanon zárt le. Mára a homlokzat a harci eseményekben szerzett sérülések és azok különböző minőségű kijavítása miatt sokat egyszerűsödött, így például a középső tengelyről lekerültek az erkélyek.
1921-ben Ruttkai Antal és Ruttkai Pál nyitott divatkereskedést az épületben, amely később a vásárlók számra kedves Magyar Divatcsarnok elnevezést kapta és ügyes marketingfogásokkal, a nemzeti húrok megfelelő mértékű pengetésével – jól tematizálták a különböző tájegységek és a határon túli magyar területek viseleteinek divatba való emelését – hamar komoly sikereket értek el. A növekvő forgalom kielégítésére egyre több üzlethelyiséget vontak egybe, így pár évvel később már az épület teljes szélességében a Divatcsarnok működött. 1928-ban Kozma Lajos tervei alapján az üzleteket egységes áruházzá alakították át. Az utcai homlokzat új külsőt, mögötte, szintén Kozma formálta egyedi tervezésű berendezést kapott, a szomszédos, 76-os számú házzal közös belső udvart pedig üvegkupolával fedték le.
A siker folytatódott, s ezzel együtt a Magyar Divatcsarnok tovább bővült, néhány évvel később már mindkét szomszédos épület földszinti és galériaszinti helységeit megvásárolták, így a Szövetség és Alsó erdősor utca között a Rákóczi úti teljes üzletsort egybenyitották. Az üzletek a legnagyobb területet a 74. és 76. számú házakban foglalták el, itt a földszint és galériaszint felett az első emeletet is bevonták az árusításba. Ekkor azonban még a különböző részeket más-más bejáraton lehetett elérni. Akárcsak a portáloknál és a homlokzati részeken, úgy a belső térben is a modernitás és elegancia dominált, jellemző volt a minőségi anyaghasználat – márvány, bronz – és a kifinomult belsőépítészeti megoldások. Ezekből azonban mára semmi nem maradt fenn.
Az áruház a második világháborúban is szerzett sérüléseket, de az 1956-os forradalomban már súlyos károkat szenvedett az egész tömb. A Rákóczi út 70. és 72. számú épületeket le is kellett bontani, helyüket több évtizeden keresztül foghíj jelölte, majd 2001-ben üveghomlokzatú irodaház épült ide. A megmaradt üzlethelyiségeket Csapó József tervei alapján alakították át az új áruházzá 1957-ben, de a háromszintes, belső galériás Otthon Áruház csak négy évvel később, 1961-ben nyílt meg. Itt is, akárcsak a Rákóczi úton – és városszerte több helyen – a földszinti portálokat beljebb tolták, az utcai részen árkádsorként megnyitották, ezzel próbálták az egyre szűkölő járdaszélességet valamelyest pótolni, a jövendőbeli vásárlóknak, nézelődőknek némi védelmet nyújtani. Ugyanakkor a két ház közös bejáratot kapott.
Az áruház koncepciója újdonságnak számított az akkori Magyarországon. Ahogy a Rákóczi út egyéb nagy üzletei, egyedi tematikát kapott az Otthon is: magát az otthont. Ez volt az első átfogó lakberendezési áruház az országban, ahol a kisebb – főleg lakótelepi – lakásokba kínáltak jól variálható, elemekből álló bútorokat, felváltandó a korábbi nehézkes, tömör, a kisebb tereket elnyomó bútorelképzeléseket. A bútoron kívül azonban minden lényeges kiegészítőt is megtalált itt a vásárló, így az áruház a kezdeti években sikeres vállalkozásnak tűnt.
Sokan, lényegében hasonlóképpen vélekednek arról, hogy mi okozhatta az Otthonnak és magának a Rákóczi út külső szakaszának vesztét. A metróépítéssel párhuzamosan megszűnő villamos-vonallal egyértelműen a tömeges motorizáció felé mozdította el az útvonalat, adott neki egy más, túlzott léptéket. A forgalom és az egyre szűkölő járdák miatt már az 1980-as években elkezdtek eltűnni a sétálók, nézelődők a vásárlók inkább célirányosan igyekeztek a kiszemelt üzlet felé. Korábban még a villamos is megállt az Otthon előtt, mára hat sávon dübörög végig az autóforgalom az egész úton, ami a gyalogosok számára semmilyen élményt nem nyújt. A Rákóczi út régóta neuralgikus része a fővárosnak, számos cikk és tanulmány hosszasan elemzi, hogy mikor és mit rontottak el vele, azt miképpen lehetne orvosolni. Amikor megszületett az akkor Vitézy Dávid vezette Budapesti Közlekedési Központ, intenzíven foglalkoztak az út rehabilitációjával, hosszú távú célként a villamos visszaállításával, ami nem csak új közlekedési alternatívát, hanem egyfajta humanizáltabb városképet is eredményezne. Nem véletlenül került most elő prioritásként a Bajcsy Zsilinszky úti villamos-vonal helyreállítása. Számos megvalósult külföldi példa is mutatja, hogy az adott városrész rehabilitációja a gyalogosok visszaszoktatásával kezdődik és „a Rákóczi úton már egy autóssáv kivételével is eredményt lehetne elérni" – vélte évekkel ezelőtt Szemerey Samu urbanista.
Az egyre barátságtalanabb útvonal mellett a vásárlói szokások megváltozása is végzetesnek bizonyult az Otthon és lényegében a Rákóczi úti összes áruház számára. A Belvároshoz túlságosan közel került és nagyszámú bevásárlóközpont kiszívta a vásárlókat a kisebb és közepesebb üzletekből. A szocializmusból ránk ragadt áruháztípusok idővel életképtelennek bizonyultak, így az Otthon mellett kénytelen volt bezárni kapuit az Úttörő, a Lottó, a Csillag és a Verseny is. A Corvin is csak stagnál, noha Budapestek is kijárna egy hagyományos nagyáruház, s ennek utolsó két bástyájaként csak ez és a felújított, de áruházként nem működő Párisi Nagy Áruház épülete maradt meg.
A virágzónak indult Otthont először lenyomta a lényegesen nagyobb kínálatot nyújtó Domus – ma már szintén a múlté –, majd az 1990-ben megnyílt IKEA, utána pedig a ringbe beszálló többi hatalmas bútor- és lakberendezési áruház. A 2002 óta üresen álló tereibe nem egyszerű új funkciót megálmodni, legfőképpen addig, amíg a gyalogosok ismét vissza nem szivárognak az Rákóczi útra. Így, ellentétben az út mentét szintén bezárt, majd átalakult, vagy lebontott sorstársakkal, az Otthon máig üresen kong. Ha az eredeti, valamint a Kozma-féle kialakítás már mindenképpen a múlté, mégis egy korszak jelentős lenyomatát rejtik az üres és betört kirakatüvegek, a lelakatolt bejárat.
Bán Dávid
