Nézőpontok/Történet

Úgy maradt… Szentföldi utazás a Hűvösvölgybe

2021.01.16. 08:54

Molnár Farkas egyik legkülönlegesebb műve lehetett volna, ha elkészül, de végül csak torzó maradt belőle. A hűvösvölgyi rozsdás fémkapu azonban még ma is egy tekintélyt parancsoló félkész építményt rejt, amely egyelőre hiába kiált új funkció után. A Magyar Szentföld-templom tragikus története, Bán Dávid írása.

A Szentföld a biblikus idők óta mindig is komoly vonzerővel bírt, hol a vallási hódítók, hol a békésebb szándékú zarándokok körében. A több évszázados hagyomány a 20. század elején a turizmus elterjedésével komoly lendületet kapott, így Magyarországról is számos zarándokot vonzott a bibliai Palesztina területe.  Noha az 1920-as évektől kezdve egyre többen tehették meg, hogy szentföldi zarándokutat, körutazást tegyenek és személyesen megismerjék a bibliai helyszíneket, a hívek többségének ez mégis egy elérhetetlen álom maradt.

P. Kaiser Nándor ferences atya szentföldi biztosként számos zarándokutat szervezett, majd külföldi mintára itthon is megszervezte a Szent Kereszt Hadsereg elnevezésű hitéleti és segélyezési mozgalmat.  1932-ben kinevezett utódja, P. Majsai Mór, akinek első szentföldi útja alkalmából „a Szentélyek lelki hatására megfogalmazódott […] a Magyar Szentföld eszméje". Azt tervezte, hogy amerikai vagy holland mintára Budapesten is létrehoz egy olyan zarándokhelyet, ahol megtalálhatóak lennének a szent helyek másolatai, egy múzeum segítségével bemutatnák a Szentföld topográfiáját és az onnan érkezett relikviákat, és mindehhez természetesen zárda és megfelelő templom társulna. A nagyszabású vállalkozás célja: „e tökéletes másolatokkal fölébreszteni a magyar lelkekben ugyanazon buzgóságot és áhítatot, amelyek az eredeti Hely jellemzői". 

Az elképzelést néhány év múlva tett követte, így a „társadalom minden rétegének bevonásával" 1937-ben megalakult a Szentföldi Nagybizottság. A biztos festőket, szobrászokat vitt a Szentföldre, hogy ott kellő anyagot és ihletet kapjanak az alapítandó múzeumhoz, a festményekhez, replikákhoz. Mindezt megalapozandó, egyéves előkészület és keresgélés után, a hívek adományai mellett a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank jóvoltból megvásárolták a hűvösvölgyi Heinrich István utca 5. szám alatt álló villaépületet, amit ferences zárdának alakítottak át és létesítettek benne kápolnát is, amit 1936. augusztus 1-én áldottak meg. Ugyanezen év októberében, ekkor még csak három teremben megnyitották a Szentföld Múzeumot, ami hamar népszerű lett és gyűjteménye is gyorsan gyarapodott. Egy évvel később alkalom adódott a Heinrich István utca 3. számú villát is megvásárolni, így a múzeumi anyag átköltözhetett.

Szintén 1937-ben kereste meg Majsai Mór, a Magyar Szentföldi Biztos Hivatalának vezetője Molnár Farkas építészt, hogy a mozgalom számára tervezzen nagyszabású templomot. Mai szemmel merésznek tűnhet, hogy az archaizáló, a múltat másolni kívánó ferences atya a merészen újító Bauhaus egyik legismertebb hazai képviselőjét kérte fel a templomépítésre. Egy olyan progresszív világ képviselőjét, amit a konzervatív-polgári ízlés alapvetően elítélt, idegennek tartott. Ugyanakkor érdemes megnézni, hogy nem is olyan messze ettől a helyszíntől 1933-ban szentelték fel az Árkay Aladár és fia, Árkay Bertalan tervei alapján megépült Városmajori Jézus szíve plébániatemplomot, majd egy évvel később, a Városépítési Bizottság által többször elgáncsolni próbált Pasaréti téri Páduai Szent Antal-plébániatemplomot, id. Rimanóczy Gyula munkáját. Mindkettőt a katolikus egyház rendelte meg, ez utóbbi pedig kifejezetten a ferences rend számára épült és a modern templomépítészet, de tágabb értelembe véve is a hazai modernista építészet két kiemelkedő, kifejezetten progresszív alkotása. Úgy tűnik tehát, hogy noha Majsai Mór és Molnár Farkas két ellentétes világot képviseltek, mégis már megalapozott volt annak a hagyománya, hogy az alapvetően tradicionális értékeket képviselő egyházi tartalomhoz kifejezettem modern formát adjanak, és a két értékrend ilyen módon találkozzon és harmóniát alkosson egymással.

Az 1938-as budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszuson mutatták be a templom első, merészen Bauhaus hatása alatt álló terveit, majd Majsai a részletek kidolgozásához, akárcsak korábban a festőket és szobrászokat, Molnárt is hosszú tanulmányútra küldte a Szentföldre. Egy évvel későbbi, a harmadik és végül elfogadott változaton már hangsúlyosabban érződik a 4. századi jeruzsálemi Szent Sír-templom előképe, s ezzel valószínűsíthetően jobban közelített Majsai elképzeléseihez is.

Molnár egyrészt bátor módon próbálta a modernizmusba oltani a bizánci hagyományokat, másrészt több kápolna esetében már-már szolgai hűséggel másolta a szentföldi helyszíneket. A megrendelő igénye szerint a Magyar Szentföld-templomának – másik elnevezéssel a Megváltás templomának – alapgondolata a megváltás történetének megörökítése lenne a krisztusi kínszenvedések állomásának ábrázolásával. Az elliptikus alaprajzi formát követő, impozáns kupolában végződő templom oldalkápolnáinak sora mind a szentföldi, kiemelt biblikus helyszínenek replikái lettek volna. Az elképzelések szerint a 21 kápolna időrendben 21 különböző biblikus eseményt reprezentálna, ahol a látogató „körüljárván a templomot a helyszín megismerésével végigkísérheti gondolatban a Biblia legjelentősebb mozzanatait".

A munkálatok 1940 nyarán kezdődtek el a harmadik tervváltozat alapján, majd fél évvel később még egy utolsó módosítás született. Az úgynevezett betlehemi barlang alapkőletételével indult meg az építkezés és elsőként a kápolnák alapozása készült el. Az utolsó tervváltozat még módosított a főhomlokzat megjelenésén, amelyen az újraértelmezett bejárati rész már egyértelműen a jeruzsálemi Szent Sír-templom kapuzatának hű másolata lett volna. Szintén módosítottak a különböző alaprajzi kialakítású kápolnák egységes összefűzésén: a szabálytalanságokat elfedő álfal kikerült a tervből. A 21 zarándoklathely másolatára épülő barlang-szerűen kiképzett kápolna fölé egy teljes elipszist leíró freskó került volna, fölé pedig a teret bevilágító ablaksor. A bibliai történeteket ábrázoló körülfutó freskó témái jól kapcsolódhattak az alattuk elhelyezkedő szenthely másolatok tematikájához.

A „hívekben az áhítatot" még olyan részletekkel is fokozni kívánták, hogy egyes darabokat egyenesen a Golgotáról hoztak, így érkezett az oltárhoz egy szentföldi carrarai márványlap és jeruzsálemi templom padlójából származó középkori mozaik is. Ezeket Molnár olyan jól komponálta bele a templom összképbe, hogy a Központi Egyházművészeti Hivatal is hatalmas elismeréssel szólt a tervekről: „az építészmérnök jól oldotta meg ezt a feladatot és úgy építőművészeti, mint liturgikus szempontból kifogástalan tervet készített" – írja nagy odaadással Dr. Molnár Ernő, a Hivatal igazgatója, a Képzőművészeti Főiskola tanára és püspöki tanácsos 1942-ben. Az általa teljes mellszélességgel támogatott terv ezáltal minden egyházi jóváhagyást megkapott.

Elsőként a betlehemi barlang készült el és áldották meg 1941 szeptemberében, így ez már fontos szerepet kapott az az évi karácsonyi zarándoklatokban, eseményekben. „Minden olyan, mint a Szentföldön, csak a századok por- és füstrétege hiányzik még" – írta a megszentelés idején a Pécsi Napló. A kápolnák építése tovább folytatódott egészen 1944-ig, akkor rövid időre megszakadtak a munkálatok. Ekkorra tíz kápolnát szenteltek fel, valamint már nagyjából álltak a belső rész oldalfalai is.

A Hűvösvölgyön átvonuló német, majd szovjet csapatmozgások és harcok ellenére aránylag kevés sérüléssel túlélte a világháborút az épülőfélben levő templom, s a nehézségek nem is ekkor kezdődtek el igazán. 1945-ben egy gránátrepesz találta el otthonában Molnár Farkast, aki nem sokkal ezután életét vesztette. Az építkezés vezetését Szendrői Jenő vette át és ekkor épültek meg a belső teret meghatározó, a tervezett kupolát tartó filigrán betonoszlopok is. 1949 év elejére kivitelezétk a 20 méteres magasságot elérő kupolát a zsaluzatával, majd a kommunista hatalomátvétellel a munkálatokat leállíttatták, a zsaluzatot elbonttatták és elszállították. A tervek szerint a templom hosszúsága 45, míg legnagyobb szélessége 25 méter lett volna. Az épületet körülvevő zöldben is különböző kegyhelyeket, kutakat, forrásokat terveztek építeni, amelyek közül néhány szintén elkészült és ma is ott bújik valamely szomszédos ház kertjében.

A torzóként megmaradt templom kálváriája részben ismert. Kupola nélkül a belső terének nagy része védelem nélkül maradt és elindult az enyészet útján, a pusztuláshoz persze nagyban hozzájárult, hogy az építőanyagok egy részét hamar széthordták. A következő évtizedekben a befalazott kápolnákkal létrejött és megmaradt zárt részek, akárcsak az üresen maradt zsinagógák esetében, a legmerészebb módon hasznosultak: működött itt intézet ipari tanulók számára, a kápolnákban sufni, a területen export-raktár és csomagolóüzem, majd beköltözött a Vörös Csillag Traktorgyár egy részlege.

Közben, a hatvanas évek óta Veszprémi Imre szobrászművész – aki az egyik nagyobb kápolnában jutott műteremhez – vezetésével kisebb mozgalom indult, hogy a templom terében művésztelepet hozzanak létre. A tervre támogatást igen, pénzforrást azonban már nem sikerült találni. A torzó egyes részeit időközben életveszélyessé nyilvánították és visszabontották, másokon viszont időnként állagmegóvást végeztek. A traktorgyár elköltöztetése után az 1970-es években különböző ötletek merültek fel a terület hasznosítására, szó volt arról például, hogy a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat kőszobrokat faragó részlege működjön a falak között, de végül a Fővárosi Levéltár kapott itt raktárhelyiségeket. 1979-ben úgy gondolták, hogy maga a levéltár is költözzön ide, amelyhez Pomsár János és Péterfia Borbála készített átfogó terveket, de végül az elképzelés nem valósult meg. A levéltár központja végül a Teve utcában épült meg és csak 2004-ben, ekkor a raktárakat is kiköltöztették a templom maradványaiból.

Az immár teljesen funkció nélkül maradt torzó tulajdonjogán egy ideig a főváros és kerület osztozott, bár egyik sem látott benne fantáziát. 2006-ban az épületet műemlékké nyilvánították, majd 2013-ban a ferences rend számára visszaadták. A következő és rövid ideig reménykeltő fordulatot az hozta, hogy a pécsi Csontváry Múzeum fővárosba történő telepítésére kiírt tervpályázaton, a nyertes Unitef-83 építésziroda a templom beépítésével alakította volna ki a gyűjtemény otthonát. 2018-ban azonban már arról szóltak a sajtóértesülések, hogy a tervtől elállt a kormányzat, a gyűjtemény pedig a jelen állás szerint Pécsen marad. A torzó időről időre az építészhallgatók fantáziáját is megmozgatja, de akár nemzetközi művésztelepet, akár tudásközpontot képzelnek a megmaradt és kibővítendő falak közé, úgy tűnik, sem ők, sem maga az Egyház nem gondolkodik abban, hogy a térség ismét szakrális funkciót kapjon.

A Magyar Szentföld Mozgalom hűvösvölgyi programja egy igen érdekes vállalkozásnak indult, amelynek folytatásába már maga Molnár Farkas is jócskán beleélte magát, amikor a megépítendő templom mellé egy hozzá illő nagyszabású múzeum tervezését is fontolgatta. Az igen különös építészeti remekmű „a két világháború közti magyar architektúra egyik főműve lehetett volna, ha abban a formában megépül, ahogyan először papírra vetette a mester" – véli Rostás Péter művészettörténész. Így azonban egy rejtélyes és monumentális torzó maradt a Hűvösvölgy árnyas fái között, amely a közeli helyek kirándulói számára is különös látvány marad. A hetvenéves funkciókeresés tovább folytatódik.

Bán Dávid



Főbb felhasznált irodalmak:

1. A Magyar Szentföld-templom tíz éve.1936-1946., Magyar Szentföld, Budapest,1947.
2. A Szentföld Budapesten, On: Fővárosi Blog, Megjelenés dátuma: 2013.április 27.
3. Kelecsényi Kristóf: Az elfeledett magyar Szentföld-templom, On: hg.hu, Megjelenés dátuma: 2010.április 22.

 

Szerk.: Pleskovics Viola