A debreceni Görögkatolikus Szentháromság templom tervezésére kiírt tervpályázat az építész szakma számára megdöbbentő és egyben szomorú eredménnyel zárult. A zsűriben lévő két tapasztalt és tekintélyes építész kifejezett ellenvéleményét figyelmen kívül hagyva olyan tervnek ítélték az első díjat, ami még a felszínesen nézelődő szakmai szereplők többsége számára is tévedésnek tűnik. Ha valaki alaposabban tanulmányozza a tervet, akkor gyengesége még szembeötlőbb. Mindez egy olyan pályázaton, ahol kifejezetten sokan indultak, és jónéhány magas színvonalú építészeti koncepciónak is örvendezhettünk.
Ilyenkor érdemes megkísérelni, hogy értelmezzük a helyzetet. Ha a zsűri tisztaságát és jószándékát nem vonjuk kétségbe, akkor lényegében egy dologra gondolhatunk: az építtető egyházat képviselő nem szakmabeli döntéshozók és az építésztársadalom többsége két egymással igen kevéssé érintkező kulturális és ízlésbeli univerzumban élnek. Sajnos ez nem parciális jelenség, az építészeknek hatalmas kihívás, hogy tudnak-e ezen a helyzeten változtatni. De az is nyílvánvaló, hogy ez egyedül nem megy, vajon a társadalom jelentős részében egyáltalán felmerül-e ez a kérdés mint probléma, és ha igen, van-e szándék a változtatásra?
Kovács Csaba
// Az elkövetkezendő hetekben a pályaművek közül azokat mutatja be, amelyek a szerkesztőség számára leginkább értéket képviselnek, függetlenül a Bíráló Bizottság döntésétől. //