Vadállat-rehabilitációs Intézet - Mózes Anett diplomaterve
A magyarországi vadvédelem kiemelt központja lehetne Mózes Anett (SZIE Ybl Miklós Építéstudományi Kar) mester szakos diplomaterve. Az erdei környezetben álló központ finom szerkezetekkel, árnyalt átmeneti terekkel és természetes anyagokkal teremti meg a gyógyulás-gyógyítás lehetőségét a sérült vadaknak és gondozóiknak.
Elsősorban a Magyarországon élő vadak, környezetük, ellátásuk és gyógyításuk után kutatva vetődött fel bennem egy Központi Vadállat Rehabilitációs Intézet ötlete. Érdeklődéssel figyeltem az állatokat, és lehetőségeket láttam egy olyan intézmény kialakításában, mely még Magyarországon nem létezik. A környező országokban, illetve más kontinenseken már nagyon jól működnek az ilyen jellegű építmények. Mivel a téma felszínét már megismertem, úgy gondoltam érdemes belenézni mélyebben is, mert mind építészetileg, mind a környezetünk szempontjából hasznos és értékes dolgokat véltem felfedezni a témával kapcsolatban.
Magyarországon több állatkert, természetvédelmi szervezet is működtet természetvédelmi mentőhelyet, melyek feladata a sérült, legyengült vadon élő állatok, illetve a határállomásokon elkobzott védett fajok befogadása, szükség szerint állatorvosi ellátása. E munka célja, hogy az így bekerült állatok minél nagyobb arányban természetes élőhelyükre visszakerülve szolgálhassák a faj fennmaradását.
A hasonló intézmények professzionális módon gondoskodnak a beérkezett állatok állatorvosi ellátásáról és gondozásáról. A nagyszámú megkeresés miatt azonban tekintve, hogy évente több ezer állatról van szó, legtöbbjüknek nincs kapacitása arra, hogy bejelentés után a sérült állat begyűjtéséről, szállításáról is gondoskodjon. Ezek a szervezetek önkéntes alapon vállalják a mentést, így nem is tudnak minden vadon élő állatról gondoskodni, majd a természetbe való visszaszoktatásukat megoldani. Az általam tervezett épület pontosan ennek a megoldására jön létre.
Olyan helyszínt kerestem a témához, amely minden szempontból tökéletes. Így találtam rá Budakeszire, amely a főváros közelében helyezkedik el, a Vadaspark itt található, és jelentős természetvédelmi területekkel rendelkezik.
A témám pontos helyszíne egy autóval is könnyen megközelíthető tisztáson található, ahol az állatok rehabilitációját megfelelő körülmények között tudják elvégezni, és az ideszállításuk sem jelent problémát. A helyszín a Budakeszi Vadaspark közelében helyezkedik el, amely a Pilisi Parkerdő részét képezi. A vadaspark funkciójában hasonló az általam elképzelt vadállat rehabilitációs központhoz, ezért a külföldi példák mellett ennek tanulmányozását is fontosnak tartottam. Nehéz volt a helyzetem, mert Magyarországon ehhez hasonló létesítmény még nem működik, de megpróbáltam felmérni azon állatok igényeit, amelyek ideiglenes otthonát az általam tervezett épület fogja képezni.
A vadállatok rehabilitációja egy erre kialakított speciális központ nélkül haszontalan. Hiába gyógyítják meg sikeresen egy sérült állat végtagját, ha a lábadozást egy ketrecben kell „átvészelnie”. Ezen állatok felkészítése az élőhelyükbe való visszaengedésükre feltételez egy olyan helyet és környezetet, amit nem lehet elképzelni egy kis ketrecben. Gyakran szükség van egy nagyobb helyre, ahol ellenőrizhető, hogy a műtött végtag visszanyerte-e eredeti funkcióját. Fontos tudni, hogy az állatok csak kifogástalan állapotban engedhetőek vissza a természetbe, és amíg a ragadozó madár nem repül tökéletesen, nincs biztonságban élőhelyén. Emiatt elengedhetetlen, hogy hosszabb-rövidebb időre egy nagy röpdébe kerüljön, ahol gyakorolhatja a repülést, és mikor kellően magabiztos és képes zsákmányolni, csupán akkor elengedni.
Az intézmény célja a vadvilág védelme, a sérült vadállatok orvosi ellátása a rehabilitáció érdekében, azon tudományok támogatása, amelyek elősegítik a vadállatvédelmet és a rehabilitációt (állategészségügy, járványtan, vadállat patológia, biológia, ökológia, környezetismereti tudományok stb.), valamint megalapozni és támogatni az ökológiai turizmust, ami segítené Magyarország előrehaladását a jövőben.
Koncepcióm szerint a rehabilitáció során benti és kinti (kenneles) elhelyezéssel biztosított a napi többszöri kezelés az állatok számára. A többnapi, -heti, vagy akár -havi kezelés nyugalmat biztosít az állatoknak, javítja a beavatkozások hatékonyságát, lerövidíti a gyógyulási időt, és segíti a kezelések kivitelezését. Ezzel kezelhető a szállításból következő stresszhelyzet is.
A külföldi példák alapján kialakult bennem egy kép, amely alapján éreztem, hogy milyen pontokat kell betartanom ahhoz, hogy egy jól használható építményt hozzak létre.
Elképzelésem szerint földszintes épületre van szükség, melynek egy zárt és egy nyitott részt kell magába foglalnia. A benti rész körülbelül 220 m2, amely főbb funkciói a kórtermek, vizsgálók, gyógyszerraktár, és oxigénketrecek, személyzeti helyiség, iroda, recepció. Ezek segítik elő a vadak mielőbbi gyógyulását. Ez egy zártabb rész, ahol elsősorban a sérült állatokat látják el. A kinti kenneles rész a természetbe való visszaszoktatást készíti elő, hiszen a kifutókat a fák közé gondoltam el. Szükséges egy közös “útvonal”, ahonnan ezeket könnyen meg tudják közelíteni a dolgozók.
Mivel az intézmény egy 7500m2-es tisztáson helyezkedik el, ezért lehetőség van takarmány-termesztésre. Ez az év nagy részében élelemmel látja el az állatokat.
Mózes Anett
