Szöul az 1960-as években a határtalan fejlődéséről és erőteljesen modernizálódó városképéről vált híressé. Miközben égbe törő toronyházakat építettek és növekedett gazdasági ereje, háttérbe szorult a természet szerepe. A lassan 10 millióssá duzzadt metropoliszt több szintes autópályák hálózzák be, ám a koreai értékrendben fontos zöld területek mérete csökkent.
Azért, hogy ezt a helyzetet visszafordítsák és a dél-koreai fővárost élhetőbbé, szerethetőbbé és fenntarthatóbbá tegyék, a városvezetés radikális változtatásokat kezdeményezett. A belvárost átszelő gyorsforgalmi utak egy részét határozott döntéssel bezárták. Ezeket vagy lebontották, ahogy a korábban a motorizáció miatt föld alá rejtett Cshonggjecshon patak medrével is tették, vagy meghagyták és új, zöld funkciót kerestek nekik.
A New York-i bezárt magasított vasúti pályák helyén létrejött High Line sikerén felbuzdulva, most Szöulban kezdtek új, gyalogos oázis építésébe a belváros egyik lezárt, emelt szinten futó autópálya szakaszán. Az 1970-ben épült, 17 méter magas autós felüljárót 2009-ben nyilvánították balesetveszélyessé és lezárták a forgalom elől, majd elbontását tervezték. A lakosok és szakértők bevonásával tartottak egy fórumot, ahol az építmény megtartása és átalakítása mellett döntöttek. A nemzetközi tervpályázat nyertese a holland MVRDV iroda lett, a projekt várhatóan 2017-re készül el. A közel egy kilométeres korábbi útszakaszon a „természeti örökség egyfajta élő szótáraként” tervezik megépíteni a városi arborétumot, ahol a fák, bokrok és virágok a koreai ábécé rendje szerint sorakoznak majd. Winy Mass, az MVRDV társigazgatója kiemelte, hogy a természet megjelenése megváltoztatja a metropoliszok lakosainak mindennapjait és ehhez nyújt kellemes, közvetlen lehetőséget az új zöld oázis is. A zöld felüljáró a központi pályaudvar vágányait íveli át és egy olyan kerületben van, ahol valóban komoly a zöld területek hiánya.
A tervben kiemelték a nagyvárosokba visszaköltöző természet közelségének fontosságát, amely amellett, hogy javíthat a városok levegőjén, mikroklímáján, a lakosokat sétára, az autóból való kiszállásra ösztönzi. A tervezők a University of Exeter Medical School tanulmányából idézve arra is kitérnek, hogy a városi zöld területek közelsége csökkenti a depressziót és gyorsan érezhető kedvező hatásuk az ott élők lelki és fizikai egészségére is. Napjainkban egyre több nagyváros ismeri fel, hogy a zöldterületek visszanyerésére határozott változásokra van szükség. Olyanokra, amiket a bő egy évszázaddal korábbi parkosítás reneszánánszánál vetettek be - gondolhatunk Londonra, a New York-i Central Parkra, Berlinre vagy a budapesti Városligetre. Ahhoz, hogy megfelelő, komoly méretű új zöld terület létesüljön, a meglévő városi infrastruktúra jelentős funkcióváltására van szükség. A sikeres New York-i modell mellett Párizs bezárt körvasút hálózatában is fontos szerepet kapnak a zöld projektek, most Szöul is ebbe a sorba áll be.
Bán Dávid