Jótékony patak Szöulban
Nem csak a város társadalmi életére, hanem környezetére is erőteljes pozitív hatást gyakorol a lassan 10 éve újra megnyitott Cshonggjecshon patakocska és változatos kialakítású partvidéke Szöulban. A projektet a világ egyik legjobban sikerült urbanizációs terveként tartják számon.
Dél-Korea fővárosa a huszadik század több pusztító háborúja után romokban hevert és elnéptelenedett. Az 1960-as évektől azonban fejlődése radikális tempóban zajlott, ami maga alá temette a város múltjának több elemét, így a Han folyóba csendesen csordogáló, addigra már jóformán csak szemetesgödörként funkcionáló Cshonggjecshon patakocskát. Az elhanyagolt patakot végül befedték, fölé többsávos autópályát építettek enyhítve a robbanásszerű motorizáció térínségén. A volt patak környezete a felismerhetetlenségig megváltozott, a földszintes vityillók helyére az új üzleti negyed felhőkarcolói épültek.
A városvezetés döntése nyomán azonban az autópályát 2005-ben megszüntették, a patak medrét kibontották, abba ismét vizet – így a metróalagutakban feltő talajvizet – vezettek. A Cshonggjecshon mentén változatos rekreációs zónát hoztak létre, ahol az üzleti negyed és a belváros közönsége sétálhat, pihenhet. A történelmi hatásokat jól ötvöző modern partvidék a legváltozatosabb formában kínál számos vizuális élményt a toronyházak árnyékában, a vízfolyást több csobogó, meglepő módon elhelyezett térelem, szobor töri meg, mindez pedig éjszaka különleges, sokszor sejtelmes megvilágítást kap. Új életre keltek a környék történelmi emlékei is.
A Cshonggjecshon megnyitása közösségteremtő hatása egyértelmű, naponta átlagban 60.000 ember fordul meg a vízparton. A partszakaszon rendszeresen rendeznek fesztiválokat is, ahol a több száz éves hagyományokat vegyítik a mai mindennapi élettel. A korábban csak üzleti negyedként funkcionáló városrész az elmúlt években komoly kulturális szerephez is jutott.
Mindemellett mára az is egyértelmű, hogy a projekt nagy mértékben javított a város élhetőségén, környezeti terhelésén. A sűrű belvárosban korábban átvezetett autópálya kiiktatásával csökkent a belváros autóforgalma, nőtt a közösségi közlekedés kihasználtsága. A patak vize természetes frissítést nyújt a nyári hőségben, a környezete átlaghőmérsékletét 3,5 C fokkal vitte lejjebb, lényegesen javult a levegő minősége is. A patakban több halfajta is megjelent, megindult annak természetes tisztulása, de több madárfaj is visszaköltözött a városba, az immár számukra is élhető patak partjára.
Bán Dávid
06:45
Eljut-e a cikk azokhoz, akik a fővárosi Duna-part jövőjéről döntenek?
Budapest előnyösebb helyzetben, mert nem kell lebontani a még meg sem épített, Duna fölötti autópályát. Lehet, hogy megépíttetik előbb? Most ott tartunk, mintha már lebontottuk volna.
Másrészt: jó, jó, értjük mi a tréfát, de itt azért egészen más a helyzet. A kettőt össze sem lehet hasonlítani - szól mindig a "megdönthetetlen" érv.
A Duna mellett Budapesten ma még nem autópálya méretű a forgalomnagyság. Ha ők egy nagyobb forgalmat el tudtak takarítani a város közepéről, mi miatt nem lehet ugyanezt megtenni egy jóval kisebb forgalomnagysággal? A kitakarítás után is van élet! Meddig meradnak még a felemás, "egyrészt-másrészt" típusú döntések?
Marad az autócsorda?