’16 este Zugligetben’ - a szervezők beszámolója az utóbbi két estéről

jóestét

én személy szerint éreztem, hogy kapok valamit ettől az előadástól, mindentől függetlenül (tényleg 15-20 perccel hosszabb volt szerintem a kelleténél).

rádöbbentett, hogy konvencionálisan egy "teret" tényleg a fizikai határainak érzékelése miatt nevezünk annak, pedig a tér-érzet az éppen aktuális helyzetünkben történő érzékelések összessége, fény, hang, stb. már ezért is megérte, és - ahogy az előadás után többen - én is beálltam a fotókért és a zenéért kuncsorgók táborába.

többen álltak ott, mint amennyien kikérték maguknak.

 

bonta g gy

Az akusztikus fény, avagy átKURTÁG a fejünket?

(beszámoló a „16 este a Zugligetben” III. előadás kredit vadászatáról)

mert tud az jó lenni ha az építészember mást kap mint amit vár…

Az építésztovábbképző programjai közül október 25.-én a MoME-n tartott előadást Turányi Gábor építész meghívottja, Haász Ferenc világítástervező /ERCO Lighting GmbH/. A programfüzetben ez állt: ”Tervezési módszerek: Világítástechnika építészeknek”.



Én előre féltem, hogy már látott - déja vu előadáson kell 3 órát eltöltenem. Ami bizakodásra adott okot az, az előadás ígért interaktivitása volt, illetve Turányi mester bevezetője az előadás kezdete előtt.

A sorozat vezetője előre figyelmeztetett mindenkit, hogy a program: 20 perc „mozi”, kis beszéd, aztán … a Valami.

Az előadónk Haász Ferenc elmondta, hogy úgynevezett ismeretterjesztő előadással /ezt hívom én déja vu előadásnak/ már egyszer megpróbálkozott és ennek sikertelenségén felbuzdulva most mással próbálkozik.



Audióvizuális gondolatfolyam. Kép – szöveg, szöveg – kép és tér és hang és hangtér. Definíciók az akusztikáról? Filozófia? Talán. Térfelfogás, térérzékelés másképp. Mondjuk füllel.

A dolog felét sem értettem, de fantasztikus volt. (Itt jegyezném meg, hogy magam Kapy Jenő mester gondolatain nőttem építész kisfiúvá, tehát akár edzettnek is mondhatnám magam a nehezebb előadásokhoz. Úgyhogy fel is idéződött bennem az az érzés, amit Kapy tanár úr előadásain éreztünk: finom borsódzás és érzékelő receptorok szélesre nyílása.) Hihetetlen zenei (zenei?) vagy még inkább akusztikai élmény volt, sok-sok szakmából a társművészetek felé nyitó gondolattal. Ifjabb Kúrtág György szerzeményei-zenedesignjai. Nagyon klassz volt.

De vége lett.

És ekkor jött az, ami ugyan lényegtelen, de mégis sokat mond el rólunk, építészekről és ami pennát lökött a kezembe…



A kezdetben teltház ekkorra már kétharmad házra változott, ami aggodalommal tölthette el az előadásnak szurkolókat. És elhangzott a szokásos kérdés: „ kérdés ?” Nem volt. Csak pfújjoló hozzászólás. Miszerint:

„…hát ezért rángattak ide 120 balekot, 3.800,- forintért, kötelezően szabadon választott kötelező programra, hogy kötelezően végig kelljen szenvedni ezt a Valamit /itt más szó szerepelt/, de arról, hogy mekkora egy lámpa, és hogy hova tegyük, arról bezzeg semmi… és az előadó még cinikus is? „

Sajnos a „hozzászóló” több támogatást is kapott. ”…ez a lila köd, ez az érthetetlen zagyvaság, végtelen cinizmus /?/ 3800 azaz háromezer nyóczáz forinté, hát át lettünk verve… mi építészek.”



Turányi mester próbált mea culpázni, hogy a félretájékoztatás az ő „sara” és elnézést kér, de mint gyakorló tanár-előadó volt benne valami szándékosság is. Az előadónk meg nem cinikus, hanem felkészült – mondta.



Mi meg nem. Mi építészek. Sikerült pár perc alatt bemutatkoznunk egy tájékozott és nyitott társtervező kollégának és magunknak is. Mert ilyenek vagyunk. A többség. Beszűkült és beszürkült „tervezők”. Hova lett a századfordulón még sokat jelentő építész kifejezés? Nekem sem tetszet, hogy egy újabb púpot csapnak a hátunkra ezzel a kredit vadászattal, de azt hiszem, hogy nagyobb szükség van rá mint valaha. Legyen valami, ami kimozdít egy kicsit, az engterv dokumentálás bevett gyakorlataiból. És lehetőleg ez ne is építészet legyen. Zene-akusztika, festészet-szobrászat-vizualitás másképp, tánc-mozgás, filozófia, Valami. Egy ilyen Valami.



Röviden bezárva vagy éppen megnyitva. Valószínűleg ezt sem azok olvassák akik, ott a pfújjolók táborát erősítették, de én mégegyszer megköszönném Turányi Gábornak és előadónknak Haász Ferenc társtervező Kollégának a remek előadást, valamint felhívnám az olvasók figyelmét a Zugligeti 16-os előadássorozat hátralévő 13 darabjára /és ez nem fizetett x/.

Lehet kreditet vadászni…csak kérem, hogy a vaddal bánjunk tisztelettel.Postscriptum: „Azért ilyen ez az egész szakma mert ti építészek ilyenek vagytok…igen én, én is egy kicsit, sajnálom, de én is egy kicsi



. . ga gazdag andrás építész /kisbetűkkel/