építészet : környezet : innováció

250 éves folyamat - a nagykanizsai piarista óvoda

2013 nyarán kapott megbízást a dmb műterem a nagykanizsai piarista óvoda új óvodaépületének megtervezésére. A meglévő épület átalakítása és bővítése az épületegyüttes, mint kötetlen partitúra egyes elemeinek átértelmezését és a meglévő épületben rejlő tartalékok újraszervezését tette szükségessé. Azóta az ovisok és az óvónők birtokba vették és belakták a spontán, egyéni folyamatoknak helyt adó házat, ami Kudász Arion fotóin is jól látszik.

Különös véletlen, hogy a Piarista rend tanító szerzetesei Nagykanizsán 250 év alatt három kaszárnyaépületben fordultak meg. Mivel nagykanizsai jelenlétüket kezdetektől a katonai épületek szigora és a szűkös anyagi lehetőségek határozzák meg, az építészeti rend és a takarékosság 250 év alatt a mindennapok részévé, magától értetődővé vált. 1765-ben egy düledező kaszárnya megvásárlása után kezdődött meg a tanítás, majd többszöri átalakítás és bővítés után 1904-ben az addigra teljesen használhatatlanná vált 300 éves épületből költöztek a Sugár útra, a korábbi városi honvédlaktanyába. Húsz évvel később 1923-ban a Monarchia megszűnése után vehették birtokba mai székhelyüket, a volt császári és királyi laktanya épületegyüttesét. A tanítórend négy szerzetessel indította be első iskoláját, de az aluliskolázott vidéken a diákok száma már az első években négyszáz főre emelkedett. A növekvő létszám és a változó igények az építészeti rend és a pénzügyi takarékosság mellett a bővítéseket, átalakításokat is a mindennapok részévé tették a Piaristáknál. Mára óvoda, általános iskola, és gimnázium is tartozik az intézményhez, és minden évfolyamon koedukált csoportokban folyik a nevelés. Az oktatás szinvonala és a kegyesrendi tanárok odaadó pedagógusi hozzáállása miatt a létszám a mai napig folyamatosan nő.


Nagykanizsai Boldog Donáti Celesztina Óvoda - építészek: Falvai Balázs DLA, Nagy Márton DLA, Tatár Balázs, Török Dávid DLA - fotó: Kudász Arion


A dmb műterem nagykanizsai története ennél jóval rövidebb. 2013 nyarán kereste meg irodánkat Nyeste Pál atya, a nagykanizsai intézmény igazgatója, hogy óvodásai számára az általános iskola átalakításával és bővítésével a szűkös, és alkalmatlan körülményeket felváltó, új óvodaépületet tervezzünk. A meglévő épület áttervezése és bővítése az épületegyüttes, mint kötetlen partítúra egyes elemeinek átértelmezését és a meglévő épletben rejlő tartalékok újraszervezését tette szükségessé.

értelmezés - JELENLÉT

Jochen Gerz Láthatatlan emlékműve radikális válasz egy emlékmű jelenlétének kérdésére. A kockakövek aljára vésett 2146 zsidó temetőjéről ismert helyiség neveit a téren sétáló nem olvashatja, így nem is sejti. Az emlékmű jelenlétét sokkal inkább a tér neve és a szájhagyomány őrzi élő történelmi emlékezetként. Jochen Gerz és alkotótársainak munkája jól köthető az új óvodaépület jelenlétének problémájához. Képes-e valós fizikai jelenlét nélkül, vagy minimális megjelenéssel egy éplület elkerülni az arctalanság, az elrejtettség állapotát?


Jochen Gerz: Láthatatlan emlékmű


A tervezés kezdeti szakaszában az új épületszárny jelenlétéről való gondolkodást két meglévő karakter, a geometriai rendszer, valamint a helyszínrajzi mintázatban felfedezhető hiány határozták meg. A jellemzően szimmetrikus helyszínrajzi kompozíció, a katonai épületegyüttes rendje, az általános iskola épületéhez, és a korábban hozzátoldott tornaszobához való programban meghatározott szoros viszony, valamint a szomszédos iskola udvara mentén húzódó támfal határozott vonala, erős geometriai kiindulásként jelentkezett. A tömegek és udvarok szimmetrikus mintát kirajzoló sorozatában a telek délkeleti, hátsó sarkában lebontott raktárépület helyén szakadás, hiány jelentkezett. Ez a hiány jelentette a telepítés következő fontos kiindulópontját.

Az épület helyét a fenti szempontok hamar meghatározták, de a toldalék toldalékaként a hátsó sarokba száműzött épület saját identitásának megtalálása problémát jelentett. A kezdeti kifordított épülettömegek ugyan a megérkezés, az épület feltárulásának kérdésére határozott választ adtak volna, de a közlekedőrendszer indokolatlan meghosszabbodása és az óvodaudvar leszűkülése miatt végűl a tornaszoba félnyeregtetős tömegét meghosszabbító, támfal mellé rendelt tömeg mellett döntöttünk. A két elem, a tornaszoba és a támfal kellő erőt, viszonyulást jelentett ahhoz, hogy magához rendelje az új épletszárnyat, így azonban a megérkezés, jelenlét kérdése változatlanul megoldatlan maradt. Meggyőzőnek az mutatkozott, hogy az enyhe hajlású félnyeregtető meghosszabbításaként az udvart keretező lábakon álló szín határozza meg az épület megérkezés felöli látványát. A tető azonban a tervezés során lugassá szelídült, majd eltűnt. A megérkezésnél egy feliratra váró nyersbeton felület, és egy hosszú épített pad fogadja az óvodába érkezőket.


Nagykanizsai Boldog Donáti Celesztina Óvoda - építészek: Falvai Balázs DLA, Nagy Márton DLA, Tatár Balázs, Török Dávid DLA - fotó: dmb műterem kft.


A jelenlét megvalósítása valóságos és magasabb értelemben is az építés minden bizonnyal egyik legfontosabb feladata. A jelenlétet olyan épületek őrzik meg, amelyeknek inkább egyfajta belső jelentésük van... Az ilyen épületek inkább szimbólumok.” (Pazár Béla: Érdektelen építészet)

A válaszunk a jelenlét kérdésére egy pad lett. A kezdeti terveken megfogalmazott tetőhöz képest semmi, de Hannes Böhringer Újra pad című írását olvasva mégis majden minden. “Egy … padon összébb lehet húzódni. Még többen férnek el rajta. A helyek száma nincs rögzítve. … A pad csúszós átmenet a magáért való létből az együttlétbe, bútordarab, épület és nyilvánosság egyben.” (Hannes Böhringer: Újra pad)

 

újraszervezés - ASSAMBLAGE

Csáji Attila képén használaton kívüli kacatok a szokatlan helyzetben átértelmeződnek, új kompozíciót hoznak létre. A művész szemében egy banális tárgy is tartalékkal bír, munkája nyomán az értéktelennek tűnő holmikból műalkotás születik.  A tornaszoba – korábbi tanműhely – múltbeli karakterét meghatározó épületszerkezeteket, a tetőt és a falakat az épület tartalékának tekintettük. Míg a tető, és annak kiterjesztése régi és új összetartozásának eszközeként, a falak sokkal inkább a különböző idősíkok olvashatóságának téri megfelelőjeként jelentek meg.


Csáji Attila képe


Az új óvodai szárnyat kezdetektől a félnyeregtető meghosszabbításaként értelmeztük. Az így létrejövő karakteres épülettömeg megnövekedett tetőfelületét a környező házakból való rálátás miatt Eric Reusch szobrászművész bochumi városháza téréhez hasonló, látszó felületként terveztük meg. Az egyedi, hajlított bádogosszerkezetek mentén toldott, tekercsmodulban tervezett kavicsolt bitumenes tető pepita textúrája szerethető eredményt hozott.

A tető a belső tér szempontjából is fontos szereppel bír. A tornaszoba belmagassága a korábbi műhelyfunkció miatt, kellemetlenül alacsony volt. A korábbi műhely ma a testnevelésórák mellett kisebb rendezvényeknek is helyt ad, így méginkább zavaróvá vált a tér nyomottsága, a természetes megvilágítás hiánya. A régi fölött, arra támaszkodva kialakított új tető lehetőséget teremtett arra, hogy a két sík között létrejövő teret felülvilágítók segítségével a belső térhez rendeljük. Bár a szélesedő kürtők méretét és geometriáját a korábbi béléstestes födém fő és fiókgerendái jelölték ki, a világos kupolák érezhetően javították a multifunkcionális tér minőségét.


Nagykanizsai Boldog Donáti Celesztina Óvoda - építészek: Falvai Balázs DLA, Nagy Márton DLA, Tatár Balázs, Török Dávid DLA - fotó: dmb műterem kft.


A kővel burkolt falak a 70-es években műhelynek épült szigeteletlen toldalék igényes, masszív elemei. Épületszerkezetként való megtartásuk kezdetektől evidencia volt. Az utólagos szigetelés miatt a kőfal külső felülete eltűnt, de ahol beltérbe került a korábbi állapot mementójaként látszó maradt.

A tornaszoba keleti falának beton lizénákkal osztott üvegezett felülete teljesen más tektonikai logikát jelent, mint az új épületszárny tégla falai. E kettősségben rejlő dialógus az összefogó tető koncepcióját is felülírta. A korábban egyetlen lapként kezelt tető a két falazat különböző tektonikai minőségének hatására beszakadt, és a keleti homlokzat felől kettévált. Az új, síkban tartott nyílászárókkal perforált falazott fal egy hátsó átrium mentén elválik a régi, függőlegesen osztott felülettől. A falakkal való játék tisztelettudóan jeleníti meg különböző idők különböző jelentősséggel biró rétegeit. Kiemeli az együttálásukban rejlő komplexitást, mégsem gyengíti a félnyeregtetővel összefogott elemek kohézióját, az egy tető alá gyűjtés építészeti gesztusát.

Az embernek szüksége van a feje fölött egy tetőre. … A tető nemcsak védelmet és menedéket kínál, az egész házért és bensőjért áll. … A tető egy kalap a házon. A bensőjét védi. Noha a végén emelik a tetőt, kezdetben a kalap áll, a tető az első, a ház fundamentuma.” (Hannes Böhringer: Tető)


Nagykanizsai Boldog Donáti Celesztina Óvoda - építészek: Falvai Balázs DLA, Nagy Márton DLA, Tatár Balázs, Török Dávid DLA - fotó: Kudász Arion


hozzáadott érték – ÚJ TARTALÉK

A bergeni Arrkitektgruppen Cubus Norvégia egy kis szigetén tervezett térrekonstrukciót. A tér korábbi burkolatát újragondolva a település hagyományaira utaló absztrakt hajótesteket rajzoltak. Nem a burkolat és a hajórajzok mives kidolgozottsága, sokkal inkább a rajzokat felfedező gyerek magatartása a fontos, aki a rajzon végigsétálva egyszerre lesz a tér aktív használója, és ismeri meg a település történetének kis darabkáját.


térburkolat Norvégiában - építész: Arrkitektgruppen Cubus


Az óvodaszárny tervezésekor az identitásteremtés és az interakcióra sarkallás egyszerű, nem tolakodó eszközeinek megtalálása foglalkoztatott. A színek használata, a belső tér intenzitása és differenciáltsága elemi jelentőséggel bírnak az új épületszárny saját karakterének meghatározása szempontjából. A négy csoporthoz a tájékozódást segítő szineket rendelünk. A színek következetesen megjelennek az épületen a bejárat melletti fal kis, négyzetes ablakaitól az öltözőfolyosóról nyíló csoportszobák teljes belső berendezésen át az udvari homlokzat szakipari szerkezetéig. Kívülről a színek szerethetővé, és beazonosíthatóvá teszik az új óvodaszárnyat, a belső térben a négy alapszín artikulálja a csoportszobákra jellemző játék és színkavalkádot.

A telekhatáron húzódó tégla támfal, a tornaszoba meglévő tömege három irányból meghatározzák a beépíthető felületet. Az új épületszárny traktusszélességét az iskolaépület geometriája, és az óvodaudvar minimális mérete határozták meg. A rendelkezésre álló “maradék” terület nem tette lehetővé, hogy az előírt 75 m2 alapterületű foglalkoztatókat a kert szintjén helyezzük el. Az óvodaudvarhoz egy 50 m2 méretű csoportszoba kapcsolódik, ahonnan egykarú lépcsőn közelíthető meg a 25 m2 alapterületű galéria. A galériák a csoportszobák előtt húzódó kétszint magas öltözőfolyosó terébe is benyúlnak, osztva ezzel az óvodások számára nyomasztóan magas közlekedőteret. A csoportszobákat kiegészítve alacsony belmagasságukkal, zegzugos, felülvilágított tereikkel a gyerekek kedvelt elvonuló, elbújó helyeit teremtik meg.


Nagykanizsai Boldog Donáti Celesztina Óvoda - építészek: Falvai Balázs DLA, Nagy Márton DLA, Tatár Balázs, Török Dávid DLA - fotó: Kudász Arion


A folt egy rész, egy hely a tájban, horpadás, vagy bemélyedés, domb, teknő, szikla, hegy, völgy, tisztás, part. A kalandozó figyelem ezekre a foltokra fókuszál. Így keletkeznek ott tűzrakó- és tűzhelyek, amelyeket óvnak és megerősítenek. Az emberek a meleget adó, bekerített tűzhely körül gyűlnek össze.” (Hannes Böhringer: Foltok)

Böhringernek igaza van. Az átadás után a helyszínre látogatva elsőre meghökkenve, később megnyugodva tapasztaltuk, hogy az épület életre kelt. A gyerekek és az óvónők ilyesztő gyorsasággal vették birtokba a spontán, egyéni folyamatoknak helyt adó házat, bizonyítva ezzel egy nyitott mű egyéni interpretációinak számosságát. A felismerés, hogy mi is csak a 250 éves folyamat kis részei vagyunk egyszerre megrázó és megnyugtató. Szakítva ezért eddigi fotózási gyakorlatunkkal, melynek során a házakat használók nélkül, gyakran komoly retusáló utómunkákkal publikáltuk, új módszerrel próbálkoztunk. Az átadás utáni átalakulás örömteli folyamatának dokumentálására Kudász Ariont, a MOME fiatal, fotószakos oktatóját kértük meg, aki nagy lelkesedéssel vetette magát a közös munkába. A fotók nem a házról, sokkal inkább a használók házhoz való változatos viszonyáról szólnak, és mindezt látva bízakodhatunk, hogy újabb tartalékot halmoztunk fel.

Falvai Balázs DLA, Nagy Márton DLA, Tatár Balázs, Török Dávid DLA

 

vélemény írásához jelentkezzen be »