építészet : környezet : innováció
Bán Ferenc rajza

A Dubniczay palota

2003 és 2006 között készült el az épület felújítása és bővítése.
Építészet, belsőépítészet Karácsony Tamás DLA, Kern Orsolya, Klobusovszki Péter
Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata 1997-ben országos, nyilvános és titkos tervpályázatot írt ki a volt Dubniczay barokk palotában kialakításra kerülő Európa Ház, Várgaléria, és a Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjtemény tanulmánytervének elkészítésére. Az első díjas pályamű tervezői – Karácsony Tamás, Kern Orsolya és Klobusovszki Péter – kaptak megbízást az engedélyezési terv elkészítésére. Az 1998-ban elkészített terv pénzügyi okokból nem valósulhatott meg.


2002-ben az önkormányzat elhatározta, hogy a korábbi programban szereplő Európa ház helyett a László Károly Gyűjteményt kívánja az épületben elhelyezni. Az ekkor megszerzett építési engedély – a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt –, a funkcionális módosulással járó legszükségesebb változtatásokra korlátozódott. 2003 és 2006 között készültek el az épület felújításának végleges tervei.

 

A Dubniczay palota rövid építéstörténete 

Dubniczay Palota a Vár utca felől
A vár középpontjában, a püspöki palotával szemben áll a veszprémi barokk építészet egyik legszebb emléke, az 1751-ben Dubniczay István kanonok által építtetett lakóház. A palota egy kelet-nyugat irányú, az utcától a várfalig tartó telken áll. Az „L”-alaprajzú főépület és a kétfelől hozzá csatlakozó gazdasági és kiszolgáló célú épületek „U” alakban zárják közre a bensőséges hangulatú udvart, melyről szép kilátás nyílik nyugat felé. Az utcai homlokzatokon a sima felületű lizénák, a párkány és a durva felületű faltükrök kontrasztja alkot harmonikus barokk építészeti egységet, továbbá az emelet a törtívű szemöldökpárkánnyal és kagylós stukkódísszel koronázott ablakaival, a főhomlokzat a szobordíszes timpanonnal, a falpillér-párral hangsúlyozott középrizalittal.

Az épület több szempontból is meghatározó szerepe játszik a városképben. Dél felől a központi tér felé közeledve – az egyetlen utcára felfűzött házak sorában – az elénk táruló látvány fókuszában áll fűrészfogas beépítésével, a tölcséresen kiszélesedő utca terébe erőteljesen benyomuló négyaxisos oldalhomlokzatával. Főhomlokzata a székesegyházzal, a püspöki (ma érseki) palotával, a nagypréposti palotával határolt, Szentháromság oszloppal díszített térre néz. Udvari homlokzata nyugat felől a sokszor megörökített veszprémi látkép lényeges eleme, a várfal rondellájának maradványával.

 

Mai állapota több építési periódus nyomát őrzi, melyek meghatározását Dr. Kralovánszky Alán az 1980-as általa vezetett feltárás alapján vázolta fel először, majd G. Lászay Judit művészettörténész pontosította ezt a saját falkutatására és a kivitelezés közbeni megfigyeléseire támaszkodva (1997-2006). A vári beépítés jellemzően zártsorú, a míves homlokzatok összefüggő tömör térfalat alkotnak. A Dubniczay ház tömegének sarokszerű kiszögelése a középkori vár védelmi rendszerét, a kapuépítmény és belső várfal nyomvonalait őrző-követő térbeli struktúra. Karakteres csuklópontja a Vár utca alsó utca-szerű és felső, a Püspöki palota előtt térré öblösödő szakaszának. A Dubniczay-ház épületegyüttese a számos építési periódus során változó beépítési formákat mutatott.

 

Kiemelkedő jelentőségűek a feltárt díszítőfestések a hét emeleti szobában és a kapualjtól balra eső helyiségekben. Ezek többnyire jó állapotúak és magas színvonalúak. Minden szoba kifestése eltérő: van közöttük brokáttapéta utánzat; márványlábazatos faltükrökkel díszített; csíkos mintázatú; a középtengelyben lévő szoba falain pedig, a 18. század második felében igen divatos egzotikus madaras tájkép ábrázolás (pálmafák, sások, liliomok) található.

A felújított épület

A ház korábbi beépítési módjai közül az utolsó, a XX. század végére kialakult „U” alakú formát őrzi meg. Az északi szárny fölötti emeletráépítés, szimmetrikussá egészíti ki az udvar két térfalát, összefogja a földszinten lévő, különböző periódusban épült helyiségeket. A déli oldalon, az elbontott toldaléképület helyén a korábbi épületnagyságot követő, a magtárral azonos párkánymagasságú új téglaépület készült. A főépület 1905-ben leégett manzárd fedélszerkezetének formája rekonstruálható volt, ennek alapján készült a padlásteret is magába foglaló, barokk minta alapján szerkesztett tető. Az épületben két múzeum működik.

földszinti folyosó
enfilade észak felől
egykori kápolna
enfilade dél felől
egykori hálószoba
 

László Károly Gyűjtemény
A képzőművészeti gyűjtemény az emeleti enfilade-ra felfűződő, rekonstruált díszítő falfestéssel rendelkező reprezentatív térsorban, az északi szárny emeletráépítésében és a tetőtérben kapott helyet. A főépület földszintjén, a kapualjtól balra található a változó kiállításoknak helyt adó három egymásba nyíló kiállítótér. A földszint északi oldalán kiszolgáló helyiségek találhatók. A főépület északi végében a korábbi toalett helyén, egy boltozati mező bontásával lift, és az első emeletről induló új tetőtéri lépcső épült.

A reprezentatív emeleti enfilade tereiben lévő több korszakból származó díszítő falfestések restaurálása a E6-os terem kivételével csak a konzerválás fázisáig jutott el. A felületek feltárása közben derült ki, hogy a XIX. század elején kicserélt nyílászárók az ablakbélletekben lévő díszítőfestésre rátakarnak. Ezért az ablakszerkezeteket cserélni kellett, hogy a bélletfestések szimmetriája ne sérüljön. Az új ablakok barokk karaktere teljesebbé teszi a homlokzat összképét. A homlokzatok anyaghasználata színvilága helyszíni megfigyeléseken alapul.

A múlt század hetvenes éveiben az épület tengelyében (E7) és a mellette (E6) lévő termet egy áthidaló beépítésével egybenyitották, a fal bontásával mindkét terem díszítőfestéséből jelentős felület semmisült meg. Az elbontott fal visszaépítésével az emeleti teremsor teljes eredeti alaprajzi elrendezése, az enfilade helyreállt. A főépület udvari homlokzatán, a emeletrizalit melletti felületeken a későbarokk periódus nyolcosztású – tagolt, szalagkeretes – ablakai kerültek visszaépítésre, egy-egy nyílást hagyva tengelyben.


északi szárny kiállítótér
kiállítótér a tetőben


Tegulárium - Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjtemény
A déli oldalon, a magtár mellett a különböző korú töredékekből álló toldalék helyén a Tegularium új fogadóépülete áll. A két épület közt sikátor (közke) jelöli a kor- és stílusváltást, megmutatja a magtár korábban szabadon lévő homlokzatát. Innen nyílik az új múzeumbejárat. Belépve, a földszintről galériás kapcsolat biztosít betekintést az előtérbe, a pinceszint felé, az emeletre, a vetítőterembe. Az új fogadóépület falai a külső és belső várfalat támasztó barokk pontalapozás íveire ülnek rá. A főépület utcai homlokzati síkjától a várfalig terjedő pincerendszerben, a magtárban és az új fogadóépületben találhatók a Tegularium kiállítóterei. A fogadóépület és a meglévő pince közti belső várfalon egy keskeny átjáró készült,  ez a gyűjtemény működése szempontjából elkerülhetetlen volt.


lépcsőház


Szöveg: G. Lászay Judit művészettörténész és Klobusovszki Péter építészmérnök (fotók)

A kiállítások kurátora és művészeti tanácsadója: Sz. Szilágyi Gábor művészettörténész

Dubniczay-palota, Veszprém,  Vár utca 29.
Rendeltetése:
- László Károly Gyűjtemény,
- Tegularium, Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjtemény
netto alapterület: 1500m2
Tervezés ideje:

  • 1997, országos pályázat: Dubniczay-ház rekonstrukciója és bővítése Európa Házzal és a Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjteményével: I. díjas Kern Orsolya, Klobusovszki Péter, konzulens: Karácsony Tamás, munkatársak: Boór András, Gyüre Zoltán
  • 1998, I. engedélyezési terv
  • 2002, Dubniczay-ház rekonstrukciója és bővítése, László Károly Gyűjteménnyel és a Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjteményével: II.  engedélyezési terv
  • 2003-2006 III. engedélyezési terv, kiviteli terv, belsőépítészeti terv

Építés ideje: 2005. V. 2006. VIII.
Megbízó: Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata
Finanszírozás: A beruházás az Európa Terv keretein belül valósult meg
Regionális fejlesztési operatív program: A veszprémi várban található műemlék Dubniczay-palota kortárs kiállítóhellyé alakításával létrehozott turisztikai attrakció
Generál tervező: Karácsony Építész Iroda Kft.
Építészet, belsőépítészet: Karácsony Tamás DLA, Kern Orsolya,
Klobusovszki Péter

Munkatársak: Turai Balázs, Natta Anikó
Szaktervezők
Statika: Pongor László
Gépészet: Jerkó Anikó, Zöhls András
Elektromos tervező: Szalay Sándor
Világítás tervező: Haász Ferenc
Épületbiztonsági rendszerek, telefon: Külkey László
Épületszerkezetek: Barta Ferenc, Farsang Attila, Csott Róbert
Épületrégészet, műemléki konzulens: G. Lászay Judit művészettörténész
Régészet: Kralovánszky Alán, Rainer Pál
Restaurátori munkák:
Falkép restaurátor munkák:
Vezető restaurátor: Jeszeniczky Ildikó
E9 helyiség: Csanda Jenő, Győri Lajos
E8 helyiség: Kázik Márta, Laurentzy Mária
E7 helyiség: Sztrakaí Judit, Fabó Éva, Gallyas Balázs
E6 helyiség: Jeszeniczky Ildikó, Bruttyó Mária
E5 helyiség: M. Nagy Éva, M. Bán Beatrix
E4 helyiség: Czifra Mónika, Dobai Csaba
E3 helyiség: Gallyas Balázs, Laurentzy Mária, Sztrakaí Judit, Fabó Éva
E2 helyiség: Csanda Jenő
F3, F4 helyiségek: Csanda Jenő, Fabó Éva, Sztrakai Judit, Győri Lajos, Budai Sándor
Díszítőszobrász munkák: Takács Zoltán, Szabó Kálmán
Csillárrestaurálás: művészeti manager: Dr. Forgács György
üvegművész: Orosz Csaba
Kőszobrász restaurátor munkák: Horváth Tibor
Kályharestaurálás: Művészettörténész: Dávid Ferenc
Kerámia restaurátor: Szebényi Judit
Iparművész restaurátor: Soós László
Agyagmunka: Őrbíró Károly
Kivitelező: Vemévszer Építő- és Szerelőipari Kft.

vélemény írásához jelentkezzen be »