A Dubniczay palota
Építészet, belsőépítészet Karácsony Tamás DLA, Kern Orsolya, Klobusovszki Péter
2002-ben az önkormányzat elhatározta, hogy a korábbi programban szereplő Európa ház helyett a László Károly Gyűjteményt kívánja az épületben elhelyezni. Az ekkor megszerzett építési engedély – a rendelkezésre álló idő rövidsége miatt –, a funkcionális módosulással járó legszükségesebb változtatásokra korlátozódott. 2003 és 2006 között készültek el az épület felújításának végleges tervei.
A Dubniczay palota rövid építéstörténete
Az épület több szempontból is meghatározó szerepe játszik a városképben. Dél felől a központi tér felé közeledve – az egyetlen utcára felfűzött házak sorában – az elénk táruló látvány fókuszában áll fűrészfogas beépítésével, a tölcséresen kiszélesedő utca terébe erőteljesen benyomuló négyaxisos oldalhomlokzatával. Főhomlokzata a székesegyházzal, a püspöki (ma érseki) palotával, a nagypréposti palotával határolt, Szentháromság oszloppal díszített térre néz. Udvari homlokzata nyugat felől a sokszor megörökített veszprémi látkép lényeges eleme, a várfal rondellájának maradványával.
Mai állapota több építési periódus nyomát őrzi, melyek meghatározását Dr. Kralovánszky Alán az 1980-as általa vezetett feltárás alapján vázolta fel először, majd G. Lászay Judit művészettörténész pontosította ezt a saját falkutatására és a kivitelezés közbeni megfigyeléseire támaszkodva (1997-2006). A vári beépítés jellemzően zártsorú, a míves homlokzatok összefüggő tömör térfalat alkotnak. A Dubniczay ház tömegének sarokszerű kiszögelése a középkori vár védelmi rendszerét, a kapuépítmény és belső várfal nyomvonalait őrző-követő térbeli struktúra. Karakteres csuklópontja a Vár utca alsó utca-szerű és felső, a Püspöki palota előtt térré öblösödő szakaszának. A Dubniczay-ház épületegyüttese a számos építési periódus során változó beépítési formákat mutatott.
A felújított épület
A ház korábbi beépítési módjai közül az utolsó, a XX. század végére kialakult „U” alakú formát őrzi meg. Az északi szárny fölötti emeletráépítés, szimmetrikussá egészíti ki az udvar két térfalát, összefogja a földszinten lévő, különböző periódusban épült helyiségeket. A déli oldalon, az elbontott toldaléképület helyén a korábbi épületnagyságot követő, a magtárral azonos párkánymagasságú új téglaépület készült. A főépület 1905-ben leégett manzárd fedélszerkezetének formája rekonstruálható volt, ennek alapján készült a padlásteret is magába foglaló, barokk minta alapján szerkesztett tető. Az épületben két múzeum működik.
László Károly Gyűjtemény
A képzőművészeti gyűjtemény az emeleti enfilade-ra felfűződő, rekonstruált díszítő falfestéssel rendelkező reprezentatív térsorban, az északi szárny emeletráépítésében és a tetőtérben kapott helyet. A főépület földszintjén, a kapualjtól balra található a változó kiállításoknak helyt adó három egymásba nyíló kiállítótér. A földszint északi oldalán kiszolgáló helyiségek találhatók. A főépület északi végében a korábbi toalett helyén, egy boltozati mező bontásával lift, és az első emeletről induló új tetőtéri lépcső épült.
A reprezentatív emeleti enfilade tereiben lévő több korszakból származó díszítő falfestések restaurálása a E6-os terem kivételével csak a konzerválás fázisáig jutott el. A felületek feltárása közben derült ki, hogy a XIX. század elején kicserélt nyílászárók az ablakbélletekben lévő díszítőfestésre rátakarnak. Ezért az ablakszerkezeteket cserélni kellett, hogy a bélletfestések szimmetriája ne sérüljön. Az új ablakok barokk karaktere teljesebbé teszi a homlokzat összképét. A homlokzatok anyaghasználata színvilága helyszíni megfigyeléseken alapul.
A múlt század hetvenes éveiben az épület tengelyében (E7) és a mellette (E6) lévő termet egy áthidaló beépítésével egybenyitották, a fal bontásával mindkét terem díszítőfestéséből jelentős felület semmisült meg. Az elbontott fal visszaépítésével az emeleti teremsor teljes eredeti alaprajzi elrendezése, az enfilade helyreállt. A főépület udvari homlokzatán, a emeletrizalit melletti felületeken a későbarokk periódus nyolcosztású – tagolt, szalagkeretes – ablakai kerültek visszaépítésre, egy-egy nyílást hagyva tengelyben.
Tegulárium - Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjtemény
A déli oldalon, a magtár mellett a különböző korú töredékekből álló toldalék helyén a Tegularium új fogadóépülete áll. A két épület közt sikátor (közke) jelöli a kor- és stílusváltást, megmutatja a magtár korábban szabadon lévő homlokzatát. Innen nyílik az új múzeumbejárat. Belépve, a földszintről galériás kapcsolat biztosít betekintést az előtérbe, a pinceszint felé, az emeletre, a vetítőterembe. Az új fogadóépület falai a külső és belső várfalat támasztó barokk pontalapozás íveire ülnek rá. A főépület utcai homlokzati síkjától a várfalig terjedő pincerendszerben, a magtárban és az új fogadóépületben találhatók a Tegularium kiállítóterei. A fogadóépület és a meglévő pince közti belső várfalon egy keskeny átjáró készült, ez a gyűjtemény működése szempontjából elkerülhetetlen volt.
Szöveg: G. Lászay Judit művészettörténész és Klobusovszki Péter építészmérnök (fotók)
A kiállítások kurátora és művészeti tanácsadója: Sz. Szilágyi Gábor művészettörténész
Dubniczay-palota, Veszprém, Vár utca 29.
Rendeltetése:
- László Károly Gyűjtemény,
- Tegularium, Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjtemény
netto alapterület: 1500m2
Tervezés ideje:
- 1997, országos pályázat: Dubniczay-ház rekonstrukciója és bővítése Európa Házzal és a Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjteményével: I. díjas Kern Orsolya, Klobusovszki Péter, konzulens: Karácsony Tamás, munkatársak: Boór András, Gyüre Zoltán
- 1998, I. engedélyezési terv
- 2002, Dubniczay-ház rekonstrukciója és bővítése, László Károly Gyűjteménnyel és a Magyar Építőipari Múzeum Téglagyűjteményével: II. engedélyezési terv
- 2003-2006 III. engedélyezési terv, kiviteli terv, belsőépítészeti terv
Építés ideje: 2005. V. 2006. VIII.
Megbízó: Veszprém Megyei Jogú Város Önkormányzata
Finanszírozás: A beruházás az Európa Terv keretein belül valósult meg
Regionális fejlesztési operatív program: A veszprémi várban található műemlék Dubniczay-palota kortárs kiállítóhellyé alakításával létrehozott turisztikai attrakció
Generál tervező: Karácsony Építész Iroda Kft.
Építészet, belsőépítészet: Karácsony Tamás DLA, Kern Orsolya,
Klobusovszki Péter
Munkatársak: Turai Balázs, Natta Anikó
Szaktervezők
Statika: Pongor László
Gépészet: Jerkó Anikó, Zöhls András
Elektromos tervező: Szalay Sándor
Világítás tervező: Haász Ferenc
Épületbiztonsági rendszerek, telefon: Külkey László
Épületszerkezetek: Barta Ferenc, Farsang Attila, Csott Róbert
Épületrégészet, műemléki konzulens: G. Lászay Judit művészettörténész
Régészet: Kralovánszky Alán, Rainer Pál
Restaurátori munkák:
Falkép restaurátor munkák:
Vezető restaurátor: Jeszeniczky Ildikó
E9 helyiség: Csanda Jenő, Győri Lajos
E8 helyiség: Kázik Márta, Laurentzy Mária
E7 helyiség: Sztrakaí Judit, Fabó Éva, Gallyas Balázs
E6 helyiség: Jeszeniczky Ildikó, Bruttyó Mária
E5 helyiség: M. Nagy Éva, M. Bán Beatrix
E4 helyiség: Czifra Mónika, Dobai Csaba
E3 helyiség: Gallyas Balázs, Laurentzy Mária, Sztrakaí Judit, Fabó Éva
E2 helyiség: Csanda Jenő
F3, F4 helyiségek: Csanda Jenő, Fabó Éva, Sztrakai Judit, Győri Lajos, Budai Sándor
Díszítőszobrász munkák: Takács Zoltán, Szabó Kálmán
Csillárrestaurálás: művészeti manager: Dr. Forgács György
üvegművész: Orosz Csaba
Kőszobrász restaurátor munkák: Horváth Tibor
Kályharestaurálás: Művészettörténész: Dávid Ferenc
Kerámia restaurátor: Szebényi Judit
Iparművész restaurátor: Soós László
Agyagmunka: Őrbíró Károly
Kivitelező: Vemévszer Építő- és Szerelőipari Kft.
vélemény írásához jelentkezzen be »